Phyllis Schlafly pontosan úgy nézett ki, ahogy elképzeljük a hatvanas-hetvenes évekbeli amerikai háziasszonyt: egy nő a pasztell árnyalataiban, tökéletes frizurával, sminkkel, aki a férje minden kívánságát lesi. Akár a Mad Menből is magunk elé képzelhetjük Don Draper (Jon Hamm) feleségét, Betty Francist (January Jones), azzal a különbséggel, hogy Schlafly egy ambiciózus, sőt, törtető nő volt, akit nem véletlenül vádolhattak meg azzal, hogy csak a szája jár, ha a konzervatív amerikai családmodellről beszél. Ő ugyanis a háztartás vezetése helyett rengeteg utazott és dolgozott, miközben arról tartott beszédeket, hogy az otthonülők félelemben élnek a feminizmus árnyékában, gyakorlatilag Trump Amerikáját vizionálta ötven évvel ezelőtt. A két sorozat párhuzama pedig szándékos, hiszen a Mrs. America alkotója, Dahvi Waller a Mad Menben szintén közreműködött forgatókönyvíróként és producerként.
A Hulu produkcióját nálunk az HBO-n lehet követni, és az eddig kijött három rész alapján megéri végignézni. Cate Blanchett minden erejével azon volt, hogy pontos képet adjon az éles nyelvű és eszű Schlaflyről, aki bár egészen más témában kezdte a politikai karrierjét, végül a női princípiumok szószólójaként vonult be a történelembe, és még Donald Trump is beszédet mondott a temetésén 2016-ban.
Az 1929–33-as világválság előtt született nem sokkal, apja hosszú éveken át munka nélkül maradt, a családot pedig a tanár édesanyja tartotta el. Keresztény nevelést kapott, és az akkor még csak férfiak előtt megnyitott Harvard testvéregyetemén, a Radcliffe-en szerzett diplomát. Hozzáment egy nála majdnem tizenöt évvel idősebb, tehetős, illinois-i ügyvédhez, Fred Schlaflyhoz (John Slattery, szintén a Mad Men fontos szereplője), és hat gyerekük született.
Már nagyon fiatalon politikai pályára lépett, ám ekkor férjével még a kommunizmus fenyegetése ellen küzdöttek – egy Mindszenty József nevét viselő alapítványt is létrehoztak, akit Magyarországon koncepciós perben ítéltek életfogytiglanra 1949-ben –, illetve az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött, a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás ellen kampányoltak. Phyllis Schlafly elkötelezett republikánusként vágyott a kongresszusba is, de ez nem jött össze, így végül a hetvenes évek elején az éppen nagy visszhangot kapó egyenjogúsági vitába szólt bele. A nők egyenjogúságáért küzdő ERA-mozgalom (Equal Rights Amendment) ellen dolgozott, és egészen haláláig meg tudta lepni a közvéleményt a szélsőséges meglátásaival. Volt, hogy azzal jött, egy erkölcsös nőnél nem merül fel a munkahelyi szexuális zaklatás problémája, vagy a szexuális felvilágosítás az abortuszt reklámozza, de olyan mondat is elhagyta a száját, hogy
Ám azon kívül, hogy egyszer valaki almás pitével dobálta meg, más fizikai atrocitás nem érte.
A Mrs. America az első részek alapján Schlafly kettős életét igyekszik bemutatni. A sorozat egy fürdőruhás bemutatóval indul, amin Schlafly megannyi elismerés közepette egyengeti a hőn áhított politikai karrierjét, és arra utal a forgatókönyv, hogy az a nő is küszködött az elnyomó férfiuralommal a hetvenes években, aki foggal-körömmel próbálta megakadályozni, hogy végül megszavazzák a terhesség megszakításáról szóló törvényt 1973-ban. A sorozat éles kontrasztot rajzol Schlafly elvei és a között, hogy egy politikai tárgyaláson a férfiak őt, az egyedüli nőt kérik meg, hogy jegyzetelje le a beszélgetést. De akkor is hasonló az üzenet, amikor a nyitóepizódban a férje csak azért is rámászik egy fárasztó napja után, és azt sejteti, hogy Mr. Schlafly igazából csak addig örül a neje sikereinek, míg azok nem fenyegetik az idilli családi pillanatokat. Phyllis Schlafly egyébként sokszor azzal kezdte a beszédeit, hogy megköszönje a férjének, hogy itt lehet, csak hogy idegesítse a feministákat.
Az ellenfelei hipokritának tartották Phyllis Schlaflyt: úgy beszélt a feminizmus ellen, hogy ő már a legkisebb gyereke születése után 18 hónappal az utazást meg a politikát választotta, míg gyerekeit másra bízta, és sok segítsége volt. Karrieristának írták le, aki az ERA-t használta fel a politikai előmeneteléhez: a mélykonzervatív szemlélete viszont ellentmondásba került az életvitelével. Az őt ért támadások mégis lepattantak róla, jogi diplomát szerzett, és azt mondta, őt sosem zavarta, ha egy nő dolgozik, a politikai pályáját azonban hobbiként írta le. Kihasználta a fehér középosztálybeli nők táborát, hogy indulatokat szítson:
Olyan valótlanságokkal kampányolt, hogy ha tényleg a feministák győznek, az női sorkatonasággal és koedukált mosdókkal járhat. A féltve őrzött levelezőlistája volt a fegyvere: körtelefonjaival és hírleveleivel elképesztő tömegeket állított maga mellé, de a politikai karrierje mégsem volt sikeres. Megihlette Margaret Atwoodot (felhasználta az Egy Szolgálólány meséje egyik szereplőjénél), miközben ő maga íróként több millió példányt adott el a könyveiből (a leghíresebb A Choice Not an Echo című kötete), a kongresszusi választásokat viszont sorra elbukta, és azt a Barry Goldwater szenátort is támogatta, aki aztán csúfos vereséget hozott a republikánusoknak az elnökválasztáson 1964-ben. Ráadásul Schlafly két hónappal lemaradt arról, hogy megválasszák Donald Trumpot – akire egy felmérés szerint a fehér amerikai nők 53 százaléka szavazott –, mivel 2016 szeptemberében hunyt el.
A Mrs. America egyértelműen Phyllis Schlafly köré épül, de a feminista mozgalom vezető alakjait is bemutatja: Gloria Steinemet (Rose Byrne), Bella Abzugot (Margo Martindale), Betty Friedant (Tracey Ullman) és az első fekete női képviselőt, Shirley Chisholmot (Uzo Aduba), aki még elnökjelölt is volt. Egy-egy rész más karakterre koncentrál, és ügyesen állítja szembe a két oldal motivációit és hasonló jellemvonásait, hogy a konzervatív, illetve a liberális nők ugyanúgy a férfiuralom erőszakos módszereivel hadakoznak. Steinem egyik legnagyobb félelme a Mrs. Americában, hogy csak azért lehet elől, mert csinos és valóságos szexszimbólum: őt Rose Byrne alakítja szintén meggyőzően, azonban eddig egy felületes képet kaptunk csak a karakteréről amellett, hogy a hajától kezdve minden stimmel a kék aviator stílusú szemüvegéig. Az alkotók nagyon odafigyeltek a részletekre.
Mind a nyolc részről még nem tudunk ítéletet mondani, de a Buzzfeed cikke például azt hiányolja, hogy a Mrs. America szinte túl pozitív képet fest Schlaflyról, és elfelejt rávilágítani a szomorú valóságra, hogy például a rasszizmus nem egy taktikai húzás volt Schlafly részéről, hanem a kezdetektől hozzátartozott a politikájához. Még 2013-ban is úgy nyilatkozott, hogy a Los Angeles-i diákok nem érdemelnek négyszázezer iPadet az adófizetők pénzéből, elvégre jó részük nem tartózkodhatna legálisan az USA-ban. A Mrs. Americában az egyenjogúságtól rettegő feleségek mellett ott van a konyhában a fekete személyzet, és érezni azt is, hogy a feministák felé húz a sorozat, de próbálja megmutatni Schlafly (képmutató) igazságát is. A feladatra pedig aligha találhattak volna Blanchettnél jobb színésznőt.
Mrs. America, 8 rész, 2020, HBO-GO.
