A kijárási tilalmak története egészen az angolszász történelem hőskoráig nyúlik vissza: a déli Wessex trónján 871–899 közt ülő I. (Nagy) Alfréd döntött a szokás esti bevezetése mellett, Oxford városában. I. (Hódító) Vilmosnak köszönhetően pedig másfél évszázaddal később az országban általánossá vált tilalom kezdetét jelző harangok is megjelentek a településeken. Legfőbb céljuk az volt, hogy útjelzőként segítsék a naplemente után vagy egy viharban otthonukat kereső embereket, de még inkább arra figyelmeztettek: legfőbb ideje kioltani az otthonokban égő tüzeket és fényeket, minimálisra csökkentve az éjszaka bekövetkező, pusztító tűzesetek kialakulásának lehetőségét. Nem utolsósorban pedig a meghódított angolszászokat is féken tarthatták így a normannok.
A szigetországban még ma is találkozhatunk a kisebb-nagyobb harangokkal, melyeknek a kezdeti időkben persze más feladata is volt: a harang elcsendesedése után az utcán járó emberekre bűnözőkként tekintettek, így a lépés jókora követ gördített az uralkodóellenes terveket szövögető férfiak éjszakába nyúló találkozói elé.
A kijárási tilalmak célja és hossza azóta persze jócskán megváltozott, így ma számos különböző okból rendelhetik el a hatóságok, illetve a katonaság.
Lássuk is őket sorban!
Az alapvető szolgáltatások hirtelen megszűnése
Egy méretes áramszünet a fényárban úszó metropoliszok és kistelepülések világában óriási fejetlenséget okoz, főleg, ha az hosszú napokon át veszi el az emberektől a lehetőséget arra, hogy a megszokott mederben éljék az életüket.
Ez történt 2003 augusztusában is, mikor egy szoftverhibának köszönhetően az Egyesült Államok és Kanada egy részén ötvenöt millió ember maradt áram nélkül. A leállás a melegvíz-ellátás egyes területeken való megszűnését, sőt, a New Yorkot érintő vasútvonalak teljes leállását hozta magával. A hiba hatásait saját bőrükön tapasztaló emberek közül a szerencsésebbek két napon át küzdöttek a helyzettel, mások azonban két teljes héten át tartó időutazáson vehettek részt. Az időszak számos városban járt részleges vagy teljes kijárási tilalommal.
Természeti katasztrófa
Az Andok és a Csendes-óceán közt nyújtózó Chilét 2010. február 27-én 8,8-as erősségű – a valaha mért harmadik legpusztítóbb – földrengés rázta meg, ami az abból kialakult cunamival együtt a hatósugarában élők közel tizedének döntötte romba az otthonát, az áramszolgáltatás pedig az ország lakóinak 93 százalékánál legalább néhány órán át szünetelt.
A történtek hatására a lakott területek felét katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították, és a városok sorra jelentették be a kijárási tilalmat, hiszen az emberek fosztogatni kezdtek, illetve tüntettek a kormánynak a helyzetet elégtelenül kezelő politikája ellen. Az agglomerációjával együtt közel egymilliós Concepciónban másnap számtalan áruházba törtek be, és ürítették ki azokat, de az emberek az alapvető élelmiszerek és a mindennapokhoz szükséges dolgok mellett különböző méretű műszaki termékeket is hazavittek. A megoldást egy, a rendőrség keretein belül életre hívott speciális egység hozta meg, ami vízágyúkkal és könnygázzal oszlatta az Augusto Pinochet katonai diktatúrájára (1973–1990) még élénken emlékezőket, a helyzet elviselhetetlenné válásával pedig a katonaság is megjelent az utcákon.
Zavargások, forradalmak
A 2005 őszén három héten át húzódó franciaországi zavargások, illetve a 2011-es, Hoszni Mubárak lemondását, médiacenzúrát, az internet lekapcsolását hozó nílusi forradalom során is éltek a hatóságok a lehetőséggel, utóbbi esetben azonban ez sem hozott igazán sikert.
Az előbb 16-8, majd 15-8, végül pedig 17-7 óra közti tilalmat a tömeg ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyta: az emberek nem mentek haza, sőt, az utcán gyülekeztek, és épp úgy folytatták a demonstrációikat, mintha semmi sem történt volna, még abban a két napban is, mikor a hadsereg kilátásba helyezte a lőfegyverhasználatot a szabálysértőkkel szemben.
Különböző embercsoportok nem katasztrófa- vagy háborús helyzetben való korlátozása
A második világháború derekán az Egyesült Államokban – a Pearl Harbor-i támadás után – erős japánellenesség uralkodott, így 1942-től 1943 júniusáig az ország nyugati partján a japán felmenőktől származó amerikai egyetemistákat (niszei) sújtották kijárási tilalommal, másokat pedig nemes egyszerűséggel különböző táborokba internáltak.
Nem ez volt az első amerikai eset, hiszen a XIX. század utolsó harmadában a demokraták dominálta Egyesült Államokban megjelent Jim Crow-törvények (a Jim Crow az afroamerikaiak gúnyneve volt, eredetileg egy, a minoritást kifigurázó színházi karaktert takart), hosszú évtizedeken át korlátozták az afroamerikaiak mozgását, és nem csak azzal, hogy bizonyos időszakokban nem léphettek ki az ajtón, hanem azzal is, hogy az iskolákban, közterületeken, illetve a tömegközlekedési eszközökön is elválasztották őket a többi embertől.
A leghosszabbak
India 2019. augusztus 5-én megszüntette Kasmír addig fennálló speciális autonómiáját, és teljes tilalmat vezetett be, ami azóta érvényben van. Az internet- és mobiltelefon-használat ellehetetlenítését is magában foglaló intézkedések mellett a letartóztatások is mindennaposak: az első harminc napban az indiai kormány szerint közel négyezer ember kezére került bilincs – köztük több mint kétszáz politikuséra, így két korábbi miniszterére is.
A Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén fekvő Kurdisztán egy török részén fekvő Diyarbakır egy kerületében, Surban 2015. november 28-án előbb egynapos, majd december 2-án újabb teljes korlátozást vezettek be, a tizenöt negyedből hatban ezt a korlátozást még ma, négy és fél évvel később sem oldották fel. A török állam húszezer embert zárt el egykori lakóhelyüktől, ahol a hétezer évre visszatekintő építészeti örökségre fittyet hányva házak tömegeit tüntették el, hogy helyükre újakat építsenek.
A kilakoltatott családok egykori házainak eltörlése ellen a világörökségi védelmet is élvező terület felett őrködő UNESCO sem tudott mit tenni, noha az állam 2016 márciusában megígérte: újjáépítik a sérült és eltűnt épületeket, ez azonban semmivel sem csökkenti az okozott károkat.
A fiatalok védelme
Számos ország hozott állandó intézkedéseket a kiskorú gyerekek védelmében: egy Izlandon 2002-ben bevezetett törvény szerint a tizenkét év alattiak 20, a 13–16 év köztiek pedig 22 óra után felnőtt kísérete nélkül az év jó részében nem tartózkodhatnak az utcákon. Május és szeptember közt, a hosszabb nappalokat hozó időszakban mindkét korcsoport két órával tovább maradhat távol, a kihágásokat a rendőrség azonban szigorúan bünteti: a fiatalt a legközelebbi rendőrkapitányságra viszik, ahonnan a szülőket telefonon értesítik, kérve őket, hogy vegyék át a szabálysértő gyereket, különben néhány órás türelmi idő után egy menedékhelyre kerül.
A briteknél egy fokkal lazább a rendszer: a 2003-ban bevezetett Anti-Social Behaviour Act részeként a rendőrség az általuk kijelölt zónákban este kilenc és reggel hat óra közt minden tizenhat év alatti, az utcán talált gyereket hazakísérhetett, függetlenül bármiféle körülménytől. A korlátozást két évvel később finomították, így a rendőrök ma már csak megkérhetik a fiatalokat, hogy induljanak haza.
Hasonló, a letartóztatás lehetőségét nyitva hagyó rendelkezéseket az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok több mint ötszáz városában hoztak, ezek utólagos elemzésekor azonban kiderült, hogy az intézkedések csak igen minimális hatással vannak a fiatalok által elkövetett bűncselekmények számára, sőt, hátrányos helyzetbe hozzák a kisebbségeket, utat engedve a rasszizmusnak.
A téma a koronavírus terjedésének köszönhetően már hetekkel ezelőtt felmerült, egy, a héten elején publikált felmérés szerint pedig a magyarok hetvenhét százaléka szerint szükséges a kijárási tilalom, hiszen hazánkban is tömegessé fog válni a koronavírussal fertőzöttek száma. Orbán Viktor miniszterelnök alig három nappal később bejelentette:
melynek értelmében a lakhely elhagyása csak indokolt esetben lehetséges, a fiatalokat pedig a vásárlók különböző idősávokra való ütemezésével választják el egymástól. A részletek itt olvashatók:
A rendelet megsértése szabálysértésnek minősül, és akár ötvenezer forintos büntetéssel is sújtható lesz. A döntést Polgár és Sződliget már napokkal megelőzte:
Magyarországon korábban több alkalommal vezettek már be ennél szigorúbb szabályokat, így például az 1956-os forradalom napjaiban, valamint az azt követő hónapokban.
A Katonai Bizottság által kidolgozott rendelet a kiszámíthatatlanul viselkedő, fegyvertelen tömegtől kívánta megtisztítani az utcákat, hogy a hatalom ellen fegyvert ragadott felkelők és az őket megállítani vágyók kiszámíthatóbb körülmények közt találkozhassanak, előbbiek alacsonyabb létszámuk miatt pedig komolyabb hátrányba kerüljenek.
A statárium bevezetése után alig néhány perccel a belügyminiszter által elrendelt tilalom egy rövid nappali időszak (a 9 óra 18 perckor történt életbe lépéstől délután 14 óráig) után előbb október 24-én 18 órától 25-én reggel 6 óráig volt érvényben, 26-án viszont már délután három órakor megkezdődött. Az 1957. április 17-én végül eltörölt intézkedéseket csak egyetlen napra, a karácsonyi éjféli misére való tekintettel függesztették fel, azután pedig az embereknek már csak 22–4 óra közt kellett az otthonukban tartózkodniuk.
A világ többi részén
A járvány kapcsán más országok már jóval Magyarország előtt bevezették a tilalmat: az 1,3 milliárdos Indiában március 22-én 7–19 óra közt zárták le a városokat, március 24-től három héten át pedig az embereknek egész nap tilos elhagyni az otthonukat. Romániában március 25-én kezdődött a teljes zár, a brit miniszterelnök pedig két nappal korábban döntött ugyanígy. Kalifornia állam múlt pénteken léptette hatályba a korlátozásokat.
A világ lassan bezárkózik: az AFP francia hírügynökség szerint szerdán már negyven ország, így Franciaország – ahol a Riviérán már egy hete drónokkal küldik haza az embereket –, Spanyolország, Olaszország, Argentína, Irak, valamint Panama és Dél-Afrika
egyes államokban és régiókban pedig kényszerítő intézkedéseket is bevezettek a szabályok minél pontosabb betartása érdekében.
Az életbe léptetett változások remélhetőleg sokat javítanak majd a helyzeten, hiszen péntek kora délutánig 550 ezer ismert esetről számoltak be a világ államai, a halálesetek száma pedig elérte a 25 ezret.
