Kultúra

Sokszor kérdezik tőlem, mit szedtek a magyar grafikusok

Badits Marcellnek biztosan nem kell tartania a plakátmagánytól, ugyanis van egy több ezer darabos gyűjteménye, amelynek a teljes katalógusát a fejében tárolja. A Plakátfiúként is ismert gyűjtőt akkor kérdeztük, amikor éppen a harmadik Falra fel! elnevezésű plakátaukcióra készült.

Mi alapján válogatott az aukcióra?

A 160 plakát nagy része filmhez készült, mert ehhez tudnak kapcsolódni az emberek. Nemrég bejött egy hölgy, hogy a Száll a kakukk fészkére című film alatt csókolta meg először a férje. Mindennek megvan a szépsége. Nincs tökéletes egység, de mindig próbálunk újat hozni. Úgy nézem, most inkább a férfierők dominálnak, de vannak finom, nőies darabok is, például az a nagy, rózsaszín Sissy. Tóth Tamás, a Múzeum Antikvárium egyik tulajdonosa állította össze az anyagot, a fejében megjelenő kompozíciót végül sikerült kivetítenie a falra. A legfontosabb, hogy azért vegyen meg valaki egy plakátot, hogy együtt tudjon vele élni. A „Szavazz a népfrontra!” poszter nem biztos, hogy egy meghitt nappaliba illik.

Kizárólag magyar grafikusok rajzait gyűjti?

Többnyire igen, a Falra Fel! plakátjainkat is magyar grafikus tervezte, Faniszló Ádám, de próbálok behozni külföldieket is. Itt van Pagowskynak, a lengyel grafikusnak a négy Beatles-tagról készült plakátja, amely a karakterekhez illően négy különböző stílusban valósult meg.

A Rocky mennyibe kerül?

Tízezer forint. Ennyiért lehet venni a svéd lakberendezési áruházban is egy tömeggyártott képet. Amúgy majdnem mindegyik poszteren van egy sorszám, ami azt jelöli, hogy hány darab készült belőle, de azt nem tudni, hány maradt meg belőlük épségben.

És ez itt? Egy Papp Laci-meccs plakátja?

Remek példa, hogyan csinált a magyar ember 1978-ban direkt marketinget. Óbuda, MGTSZ, Papp Laci-plakát az edzőterem címével, időponttal. Akkoriban összeveszett az ökölvívó szövetséggel, egy évig mosolyszünet volt. Akkor nyomtatták ezt a sportegyesület-posztert, hogy minél többen menjenek az edzésére. Pár darab készülhetett belőle. Jean-Paul Belmondo egyébként Papp Lacit két filmjébe is berakta, miután 1959-ben látta egy meccsét, ahol szétvert egy francia fickót.

Melyik plakátok számítanak slágernek?

A Rockyra, a Star Warsra sok jelentkező van. A Szelíd motorosok plakátja és a Ponyvaregényé is nagy dobás szokott lenni. De a tűzgolyós James Bond meg a Balaton See Ungarn plakát is elég keresett.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Meséljen kicsit a Star Wars-plakátról, nem a megszokott stílus.

Helényi Tibor rajzolta, három részhez ő készítette a plakátokat. Az elsőnél még két grafikus bent volt vele a filmvetítésen, a második résznél már koncepciózusan vitte végig az ábrázolást. Ő nem realisztikusan ábrázol, hanem kicsit szürreálisan, Dali stílusában, a gonoszok tornasorban állnak, el van torzítva az arcuk. A visszavágásról, a megtorlásról szól.

12 éve gyűjti őket, melyik volt a legelső darab?

A lakásomban van. A halál magnószalagon érkezik című román film plakátja, Árendás József munkája, és nem eladó.

Miért vált a szenvedélyévé a plakát?

Az alkalmazott grafika inkább arról szól, hogy valamire felhívja a figyelmet, ott a termék a fontos. A „Barát magyar sör” például azt sugallja, hogy jó minőségű, és akár nők is ihatják. De én elkezdtem másképp nézni a dolgokat, önálló művészeti ágként. Számomra ma már sokszor lényegtelen, hogy mi van a plakát mögött, inkább az a fontos, hogy az jelenjen meg, ami az én ízlésemet vagy ízléstelenségemet tükrözi vissza.

Valami kultúrmisszió is rejlik ebben.

Igen. A sok jó magyar grafikus közül kiemelkedni sem egyszerű. Picasso például azt mondta egyszer, hogy két emberre fognak valószínűleg emlékezni, ha grafikáról lesz szó, ha ő lesz az egyik, annak nagyon fog örülni, de az biztos, hogy Szalay Lajos lesz a másik. Szóval, legyünk büszkék arra, hogy volt még egy Máthé Andrásunk, egy Helényi Tiborunk, van egy Árendás Józsefünk, Darvas Árpádunk, Tréfás Miklósunk vagy Kemény Györgyünk, aki a mai napig alkot, és mindegyik plakátja egyenként is más stílusú.

Miért van némelyikből több, különböző változat?

Akkoriban többféle méretben, többfajta felhasználásban készítettek plakátokat. Az Apokalipszis most című filmhez például négyféle plakátom is van.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Melyek voltak az alapvető különbségek a szocialista blokk és a nyugati országok filmplakátjai között?

Először is itthon mindig várni kellett a filmek engedélyeztetésére. A birodalom visszavág, mondjuk, elég gyorsan itt volt, a premier után egy évvel, ami akkor csodaszámba ment, dollárral fizették, de népszerű mozi volt, az embereknek pedig cirkusz kellett. Ugyanakkor az összes külföldi gyűjtő azt kérdezi tőlem, hogy mit szedtek a magyar grafikusok. Míg nyugatabbra az volt a fontos, hogy az legyen rajta, amit el akartak adni, idehaza teljesen más látószögből keletkeztek a plakátok. Ez egy prompt műfaj volt. A külföldi gyűjtők először nem értik, mi ez, aztán elkezdik átlátni, lassan dereng nekik, hogy a szabad asszociáció egy koncepció. Szépek a grafikai megoldások, erősek, akár országonként is eltérőek a stílusjegyek.

Hol talál rá ezekre?

Magyarországon nagyon kevés plakátkereskedő van. Inkább gyűjteményeket mérek fel, olykor cserélek, figyelve arra, hogy ne fejezzem le ilyenkor az adott gyűjteményt, hanem olyat vigyek magammal, amitől még egységes marad az a kollekció. Eredetileg magasnyomó gépészmester vagyok, ezért az anyagi részét jobban értem, nem vágnak át egy replikával a szorgos kínai kezek, akik Szárnyas fejvadászokat másolnak. Ez is az oka, hogy régóta csak személyesen vásárolok, megszagolom, megnézem mindegyiket. Fotón nem lehet látni a papír legnagyobb betegségét, a penészt.

Miért, milyen szaga van az egészséges plakátnak?

Öregpapír szaga van, porózus, mint a régi könyvek. De teljesen más szaga van egy 1947-es meg egy ’68-as plakátnak, mert különbözik a papír és a cellulóz minősége, a famentes papír és a műnyomó szaga.

Mi az, amire régóta vágyik?

A gyűjtőnek mindig az a legnagyobb álma, hogy valami egyedülállót talál. Például, mint az a Vajda Lajos-plakát, aminek a hátulján rajta van egy ötvenes évekbeli engedélyeztetési pecsét. De én annak örülök, ha valami olyasmivel találkozom, ami jó állapotban van, és ha valakinek a lakásában oda illő plakátot látok. Nincsenek antológiák, így nem lehet tudni egy gyűjtemény átnézésekor, hogy mivel fogok találkozni. Amúgy konkrétan válaszolva: Molnár Kálmán Woyczek plakátjára vágyom.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Témák szerint tárolja a gyűjteményét?

Nem, mert keresgélés közben úgyis mindegyiket át kell mozgatnom, így újra és újra látom őket, így nem felejtem el, mik vannak, közben az sem hátrány, hogy szellőznek. De amelyik új, azt 3–4 hónapra egy különálló helyre teszem, hogy ne érintkezzen a többivel. Aztán meglátom, hogy kiszellőzik-e, hogy mi történik vele.

Fontos a rutin.

És a szeretet. Amikor ezzel foglalkozom, próbálok tanulni, figyelem az új filmek posztereit is. Jó lenne egy átívelő gyűjteményt összeállítani, ami elindul az ’50-es évektől, és egészen addig fog tartani, amíg meg nem halok.

Kiemelet kép: Faraks Norbert / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.