Kultúra

Belefacsarodott a szívünk az év legjobb dokumentumfilmjeibe

Életigenlés, emberkísérletek, háborúk és ledőlt bálványok: kimagaslóan erős volt 2019 dokufronton, itt vannak a kedvenceink.

10. Fyre

A legszürreálisabb történet biztosan a Fyre fesztiválé, amiről a Netflixnek és a Hulunak is sikerült egy dokumentumfilmet készítenie. Először akkor hallottunk a luxusfesztiválnak indult rémálomról, amikor megjelentek a Bahamákról a képek a szomorú rántott sajtokról. Billy McFarland akkora elánnal vezette fel az ötletét, hogy szerzett egy csomó befektetőt, hogy alig pár hónap alatt megszervezze az évezred fesztiválját. Aztán összedőlt a kártyavár, és a Fyre csak a marketingig jutott el. Megainfluenszereket – többek között Kendall Jennert és Emily Ratajkowskit – szereztek, akik nagyon boldogan hirdették a fellépőket meg az életérzést bikiniben. A lendület a pénzzel együtt fogyott el, és McFarland Ja Rule rapper szíves közreműködésével huszonhat millió dollárnyi (~7,7 milliárd forint) kárt okozott. A főszervező éppen hatéves börtönbüntetését tölti, de a Netflix doksijából valahogy az jön le, hogy nem igazán érti, mi is volt a baj, és miért kell ezért neki felelnie. A nagy kérdés pedig, hogy miért bíztak ennyien Billy McFarlandben, és hogy lehet valakinek akkora arca, hogy azt hiszi, képes nulla tapasztalattal összehozza a világ legmenőbb fesztiválját. Aztán amikor látja, hogy nem, akkor sem hajlandó elfogadni a bukást. Akkor sem, ha sok busznyi gazdag gyerek érkezik a semmi közepére, hogy bulizzon egyet, fesztivál meg sehol. (Jánossy Villő)

9. Unnatural Selection

A Netflixnek ez a dokusorozata a szociográfiák, a politikai-pénzügyi botrányok vagy a különleges élettörténetek rajongói helyett a tudomány szerelmeseinek ad sokat, nekik viszont csúcsélmény: az Unnatural Selection a genetika, azon belül a génszerkesztés különböző oldalait világítja meg, különös tekintettel arra, ahogy ez a tudományos csúcstechnológia hogyan szivárgott le a mindennapokba és vált elérhetővé bárkinek. Mindezt olyan lebilincselően érdekesen, hogy nem egyszer szájtátós élmény, és a tudománypornó mellett természetesen egy sor emberi történettel dolgozik, így a személyesség és a humánum is adott. Megismerünk egy SMA-s fiatalembert és a szüleit, akik a horrordrága gyógyszerek árának leszállításáért küzdenek – ez az idén nálunk is sokat emlegetett Zente, Levi és a többiek nyomán különösen érdekes – de találkozunk egy vakon született kisfiúval is, akinek a génszerkesztés adhat esélyt a látásra, de akadnak botrányosabb figurák is, akiken keresztül a téma etikai és egyéb veszélyeiről is szó esik. (Bodnár Judit Lola)

8. Bikram

Az első talány természetesen az, hogy miért akar valaki önszántából másfél órát jógázni negyven fokban? A módszer egyébként sokaknak beválik, viszont azzal valószínűleg kevesebben vannak tisztában, hogy a hot jóga mára milliárdos feltalálója (bár azt már vitatja a doksi, hogy a gyakorlatsort is neki köszönhetjük-e), Bikram Choudhury igazából egy jó üzleti érzékkel megáldott szexuális ragadozó. A jógit jelenleg hat nő vádolja molesztálással vagy nemi erőszakkal, bár ezt Choudhury tagadja. Az egész filmet végigkíséri a guru rendíthetetlen magabiztossága, és az, hogy elhiszi a saját hazugságait. A Bikram című doksi vitatkozik azzal, hogy Choudhury Richard Nixontól kapott volna zöld kártyát, ahogy arra is rávilágít, hogy a jógi már csak azért sem nyerhetett jógaversenyeket Indiában, mert akkoriban még nem is létezett ilyesmi. Egy korrekt képet kapunk arról, hogy mennyien tisztelik szinte istenként Bikram Choudhuryt, tanácstalanul állnak az őt ért vádak előtt, és vannak, akik kiszállnak a franchise-ból. Náluk szépen lassan hot jóga lesz a bikramból. (Jánossy Villő)

7. Akik már nem öregszenek meg

Peter Jacksonnak az első világháborút lezáró fegyverszünet százéves évfordulójára készített dokumentumfilmje idén érkezett meg néhány magyar moziba, és tényleg csak sajnálni lehet, hogy nem kaphatott szélesebb körű forgalmazást. A film archívumokban porosodó, veteránok visszaemlékezéseit tartalmazó hangfelvételek, illetve eddig sosem látott filmfelvétel felhasználásával készül: az ugráló ritmusú felvételek tempóját a rendes filmekéhez igazították, kockánként retusálták és kiszínezték őket, továbbá a némafilmes részletek utólag hangeffekteket is kaptak. Így tényleg úgy láthatjuk a nyugaton változatlan helyzetet, mintha egy ma készült háborús film lenne. Ez a film nemcsak azt meséli el, hogyan élték meg a főszereplők a világtörténelem első globális háborúját, hanem azt is, mennyire nem tanult a sok millió áldozatból az utókor, miközben tiszteleg a világégés névtelen hősei előtt, harcoljanak azok bármelyik oldalon. (Inkei Bence)

6. Csak ne szólj senkinek

Ez a doksi kissé kilóg a sorból, ugyanis mozis forgalmazás vagy valamely menő streaming-szolgáltató rendszere helyett az alkotók a YouTube-on publikálták, teljesen ingyen, ahogy maga a film is közösségi finanszírozásból készült. Ennek megfelelően vírusként körbe is futott a weben, alig pár nap alatt több millióan látták, jelenleg 23 millió fölött áll a megtekintések száma. Pedig nem épp könnyed téma: a lengyel Tomasz és Marek Sekielski független dokumentumfilmes testvérpár filmjében, amit a nemzetközi sajtó csak a lengyel Spotlightként emleget, egykori áldozatok szembesítenek gyerekmolesztáló papokat a tetteikkel, no meg – kevés sikerrel – igyekeznek feltenni a döntéshozóknak a kérdést, hogy mégis miért érintkezhet továbbra is gyerekekkel az a pap, aki ellen már volt panasz, vagy éppenséggel el is ítélték gyerekmolesztálásért. És miközben ezekre a rendszerszintű kérdésekre keresi a választ, a film személyes és mélyen empatikus marad, a cél mindvégig az, hogy az áldozatok egykori molesztálóik szemébe nézhessenek, és azt mondhassák: nézd meg, mit tettél velem, miért csináltad, miért pont velem? Csak összeszorult gyomorral nézhető, megrendítő darab, és már gyűjtik a pénzt a folytatásra. (Bodnár Judit Lola)

5. Conversations With a Killer: The Ted Bundy Tapes

Nem egyszerű megérteni, hogy miért akarunk mindent tudni a sorozatgyilkosokról, és azt még nehezebb felfogni, hogy hogy képes becsajozni egy olyan fickó, aki éppen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért ül a bíróság előtt. A Netflix négyrészes dokumentumfilmje nem kérdés, hogy az év egyik legérdekesebb produkciója, pláne, ha fogalmunk sincs, ki az a Ted Bundy. A leginkább az a felmérhetetlen, hogy gyilkolhatott ez a pasi öt amerikai államon keresztül, még azután is, hogy egyszer már elfogták. Bundy legalább harminc nőt gyilkolt meg, de durvább becslések szerint inkább három számjegyű az áldozatok száma. A sorozatgyilkos okos volt, manipulatív, megnyerően jóképű és pszichopata. 2019-ben mutatták be a Ted Bundyról szóló játékfilmet is Zac Efron főszereplésével, de mielőtt belekezdünk, mindenképp érdemes a netflixes doksival indítani. (Jánossy Villő)

4. Inside Bill’s Brain

Talán nem vagyok vele egyedül, hogy sosem szimpatizáltam különösebben Bill Gatesszel, a világot tökéletlen termékeivel leuraló, arrogáns techpápa nem volt vonzó. Karitatív tevékenységeiről pedig nem sokat tudtam. A Netflix háromrészes dokumentumfilmje úgy változtatta meg gyökeresen a Gatesről bennem kialakult képet, hogy egy pillanatig sem éreztem, le akarnak nyomni a torkomon egy idealizált verziót a Microsoft-alapítóról. Davis Guggenheim filmje bemutatja, Gates hogyan fordította az elmúlt húsz évben intellektuális és kreatív energiáit egyre inkább olyan globális feladatok megoldására, mint a csatornázás és szennyvíztisztítás, vagy a biztonságos atomenergia-előállítás, és ezt nagyon ügyesen szövi össze alanya személyiségének feltárásával, a Microsoftot inkább csak vissza-visszatérő példaként használva. A film teljesíti, amit az eredeti cím ígér: tényleg bepillantást nyerünk egy briliáns elme működésébe, és innentől biztosan nem tudjuk Gatest egy vállrándítással elintézni. (Bujdosó Bori)

3. Három egyforma idegen

Nagyon klasszikus eszköztár – és nagyon nem klasszikus sztori. Egy fiatalember a főiskola első napján azzal a furcsa élménnyel találkozik, hogy látszólag mindenki ismeri az intézményben – ahol soha korábban nem járt. Ám az ikertestvére, akinek a létezéséről sem tudott, nagyon is járt, a két fiatalember pedig boldogan talál egymásra. A dolog természetesen bekerül a hírekbe, ami tovább kanyarítja a sztorit, felbukkan ugyanis egy harmadik ikertesó. Kiderül, hogy a fiúkat csecsemőkorukban az örökbefogadást szervező ügynökség elválasztotta egymástól, és három különböző családhoz adta örökbe – és nem is csupán gondatlanságból, hanem nagyon is átgondoltan, egy olyan kísérlet részeként, ami Mengelének is becsületére vált volna. A Három egyforma idegenben bemutatott történet már elindulásakor egészen döbbenetes, ráadásul percről percre tudja fokozni mindezt, egészen a film legvégéig, nem meglepő, hogy a film elhozta a Sundance nagydíját. (Bodnár Judit Lola)

2. Neverland elhagyása

Idén kevés film „tematizálta a közbeszédet” annyira, mint a Michael Jackson pedofíliáját bemutató, kétszer kétórás Neverland elhagyása. Dan Reed klasszikus dokumentumfilmes eszközöket használ, fikciós részek vagy újrajátszott szituációk nélkül, és elsősorban két felnőtt férfi visszaemlékezéseire alapozva mutatja be a popsztár sötét oldalát. Mindig is tudtuk, hogy Michael Jackson és a kisgyerekek viszonya nem a legegészségesebb, de a Neverland elhagyásában megismert manipulációs technikák, érzelmi zsarolás és nemi erőszak részletei sokkoló erővel hatnak. Arról van szó, hogy ennek a két férfinak, akik gyerekként Jackson áldozataivá váltak, elfogulatlan nézőként egyszerűen nem lehet nem hinni. Nem csoda, hogy sokan fogadták meg, többet nem hallgatnak Michael Jacksont, ami persze az életrajz és a művészet összekeverését jelzi, de hát ez érzelmi kérdés, azzal meg nehéz vitatkozni. Annyi biztos, hogy egy bálvány ledőlt. (Kránicz Bence)

1. A létezés eufóriája

Minden egyes évvel mélyebbre mennek, jobban fájnak a holokauszttúlélők személyes történetei, mert folyamatosan tudatában vagyok, hogy ezek az utolsó pillanatok, amikor még ők maguk, hús és vér valójukban előttünk állva tudnak vallani a felfoghatatlan borzalmakról, a következő generációk már csak felvételeken fognak találkozni velük. Ez a fizikai közvetlenség megrendítően van jelen a most 94 éves túlélő, Fahidi Éva történetét feldolgozó, Sóvirág című táncelőadásban, amelynek készülését A létezés eufóriája dokumentálja. Szabó Réka filmje kiegészíti, bizonyos elemeiben jobban kibontja saját előadását, így szoros egységet alkotnak, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy aki teheti, nézze meg mindkettőt. Éva és a fiatal táncos, Cuhorka Emese sajátos kettőse generációs történetként és női történetként dolgozza fel a holokausztot, és azt a kérdést is felteszi, hogy a haláltábor hogyan nyomta rá örökös bélyegét egy nő saját testéhez és szexualitásához fűződő viszonyára. (Bujdosó Bori)

Kiemelt kép: ELF Pictures

Ajánlott videó

Olvasói sztorik