Az elmúlt években Budapest belvárosa jelentősen átalakult: sorra jelentek meg a sokszor lehangoló állapotú épületek felújításával született hotelek és hostelek, hogy kiszolgálják a fővárosba érkező turisták minden rétegét. A változás persze nemcsak építéssel, de pusztítással is járt.
A negatívumok a legtöbbek szemében persze eltörpülnek a pozitív hozadékok mellett, hiszen a Hungária Fürdő sokáig szomorkodó épülete jókora csonkítás, illetve hozzáépítés (2008-2010) után kilenc évvel ezelőtt Cotinental Hotel Budapest****Superior néven nyitott újra, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló egyik Klotild-palota hét éven át (2012-2019), 2018 végi eladásáig Buddha-Bar Hotel Budapestként működött, a szomszédos Párisi Udvar pedig alig néhány hónapja már a Hyatt lánc tagjaként várja a vendégeket.
Kevesen tudják, de a három projektből az utóbbi kettő újjászületését az 1997-ben alapított, Zuhair Awad és Szamir (Sameer) Hamdan vezette, mára tizenkét szállodát összefogó Mellow Mood Hotels irányította, majd vette is kézbe az épületekbe költözött hoteleket. A két alapító élettörténete önmagában megér egy misét, hiszen a palesztin származású, a nyolcvanas évek folyamán Jordániából ösztöndíjasként érkezett Zuhair és Szamir pénzváltóként, illetve textilkereskedőként kezdte a karrierjét, három évtized alatt azonban a NER által támogatott, sőt kitüntetett milliárdosokká váltak.
Az első hallásra meglepő történetív részeként két férfi, valamint a velük érkezett Naji Awad, Zuhair testvére annak ellenére, hogy Magyarországon 1991-ig állami monopólium volt a pénzváltás (ennek utcai verziója pedig bűncselekmény), hosszú éveken át dolgoztak a területen, a kilencvenes évek végén azonban lassan turistaszállók üzemeltetésére váltottak – írja Kőszeg Ferenc az Átlátszón közzétett, a két üzletember magyarországi évtizedeinek fordulatait kibontó írásában, hozzátéve, hogy az Awad-testvérek
Kőszeg szerint ez a szovjetek Izrael-ellenes álláspontjával összecsengő lépés elég volt ahhoz, hogy a törvényeket áthágó pénzváltási üzletet látva a magyar hatóságok szemet hunyjanak, sőt úgy véli, hogy a magyar és a szovjet állambiztonsági szervek egyaránt áldásukat adták a működésükre.
Na de ugorjunk néhány évet: 1997-ben megszületik a Mellow Mood, ami első éveiben a szerényebb árú szállásokat kereső, főleg hátizsákos turistákat célozta meg. Munkásszállókat alakítottak tehát hostellé, de a nyári hónapokra kiürült kollégiumi épületeket és diákszállókat is hasznosítottak – köztük a Dózsa György úton álló, ma a fővárosi hajléktalanellátás központjának számító óriási Népszálló egy részén a nyolcvanas években megszületett diákszállót, melynek átvételéről a cégnek semmiféle irata nem volt, így 2003-ban egy per eredményeként el kellett hagyniuk az épületet, annak ellenére, hogy Hamdan
A változás egyáltalán nem volt hatással a cég növekedésére, sőt ezt követően a magasabb színvonalú szálláshelyek felé is nyitottak. A következő években újabb és újabb épületeket alakítottak tehát jókora bevételt hozó hotelekké, ugrásszerű fejlődésre azonban csak a 2010-es, a Fidesz győzelmét hozó választások után került sor: így foglalhatták el a Buddha-Bar Hotellé vált északi Klotild-palota üzemeltetői posztját, valamint vásárolhattak meg áron alul számos frekventált ingatlant – köztük belvárosi üzlethelyiségeket, illetve a 2014-ben 2,1 milliárd forintért a kezükbe került Párisi udvart.
A Buddha-Bar újjászületéséhez az Eximbank hétmilliárdos hitelt nyújtott, megnyitóján pedig számtalan nagykövet mellett Erdő Péter bíboros, Schmitt Pál, a terrorátvilágításon 2000-ben, és 2017 őszén is megbukott tiszteletbeli jordán konzul, a Ghaith Pharaont segítő Zaid Naffa, és a beszédet mondó Orbán Viktor is jelen volt. Néhány nappal később a cégvezetők a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vették át tőle.
Hasonló eset történt a Párisi udvar esetében is: az Eximbank itt 6,85 milliárd forintos
személyre szabott, versenyképességet javító belföldi beruházási hitelt
folyósított a projekt kedvéért létrehozott Párizs Property Kft.-nek.
A kormány egy évvel később kiemelt beruházássá nyilvánította a munkálatokat, így az átépítéshez szükséges engedélyek egy részét gyorsított eljárásban kapták meg, zöld utat adva a kormányközeli vállalkozó, Garancsi István cége, a kivitelezést végző Market Építő Zrt. munkatársainak, illetve az épület elképesztő mennyiségű Zsolnay-díszét restauráló, illetve az eredeti tervek alapján újragyártó szakembereknek.
A munkák a tér túloldaláról kitűnően látható, az épület tömegéhez nem illő tetőtérbeépítést leszámítva első látásra korrekt eredményt hoztak, és a passzázs végleges lezárása miatti aggodalmak is alaptalanná váltak. Mindez azonban egyáltalán nem tette hibátlanná a revitalizációt, hiszen az Archikon építésziroda által új életre lehelt épület átjárója az előzetes ígéretekkel szemben – a projekt vezetői több alkalommal is hangoztatták: az nem csak gyalogosan, de akár kerékpárral, vagy babakocsival is tökéletesen átjárható lesz – egy kávézó számos asztalának a térbe helyezésével, illetve az ezáltal beszűkült közlekedőtereknek köszönhetően
Kérdéses döntések persze nem csak ebben a helyzetben, de a cégcsoport több másik épületénél is megfigyelhetők, szürrealitásával azonban ezek közül messze kiemelkedik a Váci utcától a Duna felé nyújtózó Piarista közben 2011 tavaszán megnyitott La Prima Fashion Hotel esete.
A város szívében fekvő nyolcvan szobás szálloda a környék egyik rejtett szecessziós gyöngyszemét, az 1903-1904-ben Fischer József (1873-1942) és Scheer Izidor (1860-1935) tervei szerint született Staffenberg-házat foglalja el, mellyel az elmúlt száztizenöt évben egészen kesztyűs kézzel bánt a sors: falai közt a második világháború végéig tehetős lakók, valamint pénzintézetek, szövetkezetek dolgozói mozogtak.
A negyvenes évek végén egy ideig a norvég királyi főkonzulátust is az épületben találhattuk volna, a szocializmus alatt pedig különböző, elképesztően hosszú nevű vállalatok, így a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ), az ehhez tartozó Textilruházati Kisipari Szövetkezetek tervezőlaboratóriuma, a Vegyi- és Műanyagipari Szövetkezetek Műszaki Irodája Közös Vállalat, illetve a Gépipari Szövetkezetek Budapesti Szövetsége működtek benne.
A belülről minden bizonnyal több alkalommal is átépített egykori lakóház az értékes épületállománnyal sokszor nem kesztyűs kézzel bánó Kádár-korban is megtartotta a homlokzati díszeit, köztük a bogáncsleveles díszítősorokat, az építtető Staffenberg Mária monogramját, illetve a négy pár, egymás felé tekintő nőalakot, melyeket Maróti Géza (1875-1941), a XX. század első harmadának legtermékenyebb, a Zeneakadémia és a Gresham-palota mellett számos tengerentúli toronyház díszeit is elkészítő szobrászművész készített.
Értékes alapanyaghoz nyúlt tehát a Mellow Mood Hotels, de az első látásra szupernek tűnő átépítés és restaurálás egyáltalán nem volt tökéletes: a Piarista-palota miatt száz éve beszűkült utcából már alig látható magasságban, a nőalakok felett nem jelentek meg újra az egykor látható horizontális vonalak, a bogáncsok közé zárt négy címerpajzs középső két, eddig üres darabján pedig
A páros karrierjének magasra ívelését évről évre egyre nagyobb mértékben támogató, a NER kifejezést a magyar politikába hozó második Orbán-kormány, illetve a belvárosi vezetés hivatalba lépésével egy időben megjelent apró részlet igazi meglepetés, hiszen a szállodaiparban maximum a hotel nevét, vagy épp az azt birtokló lánc nevét szokás a kapu fölé vésni, nem pedig a két tulajdonosét, de a Rózsadombon két évvel ezelőtt engedély nélküli villapítésbe kezdett Hamdan és Awad már ekkor is
Az azóta eltelt éveket látva nem véletlenül, hiszen az Erzsébetvárosban már csak egy pénztárcabarát hostelt működtető cégcsoport azóta többek közt három, a Váci utcában, valamint egy, a Várnegyedben működő hotellel bővült, nem beszélve a már említett, idén bezárt ötcsillagos Buddha-Barról és a frissen megnyitott, szintén a tehetős turistákat megcélzó, a város legdrágább tetőlakosztályait is adó Párisi Udvarról.
A Fidesz legfontosabb pesti bástyájának számító – az októberi választásokon újra Szentgyörgyvölgyi Péter győzött, aki előző ciklusában még nagyobb tempóra állította a Rogán-érában indult ingatlanprivatizációs hullámot – V. kerületben való terjeszkedés nyilvánvalóan ezután sem áll majd meg, hiszen a két vállalkozó egy projektcégen át néhány hónappal ezelőtt
egy Belgrád rakparti, 574 négyzetméteres üzlethelyiséget, ahol egy étterem nyitását tervezték.
Valószínűleg nem ez lesz az egyetlen ötletük a következő évekre, főleg, hogy a kormány az évek óta keleti nyitásként hangoztatott politikával jól láthatóan nem a magyar vállalkozók keleti piacának megteremtésén (ezt a feladatot sokszor tapasztalatlan, frissen alakult cégekre bízták), vagy külföldi befektetők Magyarországra csábításán, hanem kérdéses minőségű, nem sok jóval kecsegtető kapcsolatok kiépítésén fáradozik, legyen szó Kazahsztánról, Törökországról, vagy épp a Magyarországon élő külföldi vállalkozók jókora hitelekkel való segítésén.
