Előkerült A tanú eredeti, Bacsó kézírásával javított forgatókönyve

Bacsó Péter klasszikusa, A tanú 1969-ben készült el, ám a Kádár-rendszer kultúrpápája, Aczél György egészen 1979-ig nem hagyta bemutatni. Aczél állítólag azzal érvelt, ő csak arra adott engedélyt, hogy leforgathassák az alkotást, azt nem ígérte meg, hogy látni is lehet majd.

A betiltás oka alighanem az volt, hogy mire elkészült a mű, Kelet-Európa túlesett a prágai tavaszon, plusz a magyarországi új gazdasági mechanizmus lecsapta Moszkvában a biztosítékot, szóval, ami egy-két évvel korábban még túlélhető bátorságnak tetszett, az ekkorra vakmerőséggel ért volna föl.

Pedig Bacsó Péter, érezve a veszélyt, több ponton is tompított a karcos forgatókönyvön. Mutatunk néhány korrekciót, de előbb arról, honnan értesültünk minderről.

Hát onnan, hogy előkeveredett a film eredeti, Bacsó Péter által kézzel javított, húzott, toldott, átírt, rendezői forgatókönyve. A dokumentum évekig Bacsó fiókjában pihent, mígnem a rendező 1996-ban elvitte Farkasházy Tivadar szokásos szárszói találkozójára, ahol Fábry Sándor moderálása mellett elárverezték azt, így járulva hozzá a rendezvény költségeihez. A licitet a házigazda nyerte negyvenezer forinttal.

Az e heti Hócipő gazdagon foglalkozik a sztorival, ott írja Farkasházy Tivadar, hogy odahaza őrizték a kincset, aztán két hónapja, Bacsó özvegye kérésére kölcsönadták azt a film rekonstrukcióját és Cannes-ba jutását intéző Filmalapnak.

A tanú eredeti, cenzúrázatlan változatát vetítik a cannes-i filmfesztiválon

Az eredeti verzióban látható egy, a Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet.

És akkor nézzünk néhány bacsói javítást.

Először: a krumpli-jelenet. Ebben Virág elvtárs eredetileg azt mondja Pelikánnak, hogy „elég a vitából!”, amit Bacsó zöld tollal átír arra a később szállóigévé váló mondatra, hogy:

Nem nyitok vitát!

Másodszor: nézzünk egy teljesen kihúzott jelenetet, így szólt:

Virág: Szedje össze a gondolatait, segítsen nekünk.

Pelikán: Nekem nincsenek gondolataim, Virág elvtárs. Én ilyesfajta dolgokban teljesen járatlan vagyok.

Kár érte, ebben is pihent egy szállóige lehetősége.

Harmadszor: a hajnali börtönjelenet.

Tudják, amiben viszik akasztani Pelikánt, de sehol a hóhér (doktor Kotász állami ítélet-végrehajtó, ugye), s a fegyőr Pelikánnal óbégat a börtönudvaron, hogy „Doktor Kotász! Doktor Kotász!”, mire lebotorkál a börtönigazgató, hogy „hát micsoda kupleráj van itt!”, nem lesz semmiféle akasztás, hiszen Pelikánt rehabilitálták.

És ekkor a leforgatott filmben a következő párbeszéd hangzik el.

Pelikán: Tessék mondani, Dániel Zoltánnal mi van?

Börtönigazgató: Dániel?… Ő már egy hete otthon van!

Csakhogy Bacsó eredeti forgatókönyvében ez az egy kérdés és válasz nem szerepelt, azt a rendező a forgatás közben toldotta be a szövegbe, Farkasházy szerint egyértelműen aczéli sugallatra/elvárásra. (Amúgy a kézírással még egy nyersebb verzió olvasható; Pelikán: Egy pillanat, Dániel Zolival mi van?; Börtönigazgató: Mit gondol, magát elengednék, ha ő már nem lenne otthon?)

Hogy értsük a betoldás miértjét, tudni kell, hogy a filmbéli Dániel elvtárs (akit Fábri Zoltán alakít) a ’49-ben kivégzett Rajk Lászlóról mintázódott, a Virág elvtárs figura ihletője pedig részben az ÁVH-s Péter Gábor, részben Aczél. És azt se feledjük, hogy a valóságban Rajk László 1956. október hatodikai újratemetését, melyen kétszázezren jelentek meg, a tizenhét nappal későbbi forradalom egyik fontos előzményeként tartjuk számon.

Szóval Bacsó, hogy forgatás közben gesztust tegyen Aczélnak, s hogy elhárítsa a filmet fenyegető betiltást, a mű végén az eredeti szándéka ellenére visszahozza még Dánielt (Rajkot), de nem azt meséli el róla, hogy kivégezték, hanem azt, hogy szabadult.

Farkasházy értelmezése erről a Hócipőben:

Ez nem apró finomítás… ez cenzúra, illetve öncenzúra a javából, hiszen a forgatókönyv nyitva hagyja Dániel-Rajk sorsát… ez olyan átírás, mintha Hollywoodban a Happy End miatt kijavítanák a Rómeó és Júlia végét, és mindkettő boldogan összeölelkezve távozna a kriptából.