Kultúra ismeretlen budapest

Négycsillagos szálloda épül a Palotanegyed egy évszázados háza helyén

A Mikszáth térre néző egyemeletes műemlék ugyan megmenekül, telekszomszédja azonban mára már eltűnt.

Az elmúlt tizenöt évben egymást követték a Nagykörúton belüli, illetve ahhoz közeli bontások és átépítések: a Corvin-Szigony-projekt részeként néhány év alatt egy egész negyed tűnt el, a Nagymező utcában épp kerámiadobozzal leszúrt luxushotel, az Andrássy úttól néhány lépésnyire üveghomlokzatú irodaház, a Kálvin térnél pedig a környék egyik legidősebb épülete helyén egy kétes hátterű cég által építtetett társasház születik épp.

Mára már majdnem teljesen eltűnt a korábban védett Erkel utca 18., hogy átadja a helyét egy csúnyácska luxustársasháznak
A romantikus ház több, mint százötven éven át ellenállt a történelem viharjainak, túlélte a két világháborút, majd a Ferencvárosi Önkormányzat úgy eltüntette róla a védelmet, mintha az ott sem lett volna.

Az eltűnt épületek egy része néhány hónappal a rombolás előtt még kerületi védettséget élvezett, ez a pajzs azonban a magyar műemlékvédelem lassú kivéreztetésének árnyákában semmivé vált. Hasonló sors várhatott volna az utóbbi években a Mikszáth tér egy népszerű kávézóját és koncerthelyszínét rejtő 3. számú házra is, ami korábbi alapok felhasználásával született meg közel százhuszonöt évvel ezelőtt.

A szakirodalomban jegyzett 1905-nél tíz évvel korábban, 1895 óta a tér részét képező, csinos zárt erkélyt is rejtő, Joó Lajos által Jordán Ferenc orvos és felesége számára tervezett egyemeletes épület a Palotanegyed egyre fogyó számú kedves bérháza, homlokzatán azonban az elmúlt években egyre sokasodtak a városi levegő és a nedvesség okozta hiányok és hibák.

A szerző felvétele

A korábban a Lumen Kávézónak és a belső udvart, illetve a rejtett zugokat elfoglaló Garzonkertnek és a Minoo House hostelnek otthont adó, udvarra néző, öntöttvas oszlopokkal tartott, üvegezett verandát rejtő épület (képek erről itt láthatók) most azonban megújul – derült ki a Józsefvárosi Önkormányzat oldalára feltöltött dokumentumokból, illetve a Pest-Buda cikkéből.

A MixArt részlete 2011-ben / fotó: Sebestyén Gyula, in: Budapest, 34. évf. 5. szám, 2011. május

A tér egyetlen egyemeletes épülete

A XIX. század hajnalán a várostörténetben fontos szerepet elfoglaló Giergl család egy szabómester tagja által a telken építtetett első házat az 1838-as pesti árvíz pusztította el, helyén azonban csakhamar egy földszintes, később emelettel bővített klasszicista ház jelent meg. Ennek lebontása után, a milennium előtti évben született meg a ma is álló, ekkor még a József utca részét képező épület (a tér csak 1911-ben vette fel Mikszáth Kálmán nevét, ezt megelőzően tizenegy éven át Reviczky Gyula költő nevét viselte), melynek képét az elmúlt közel százhuszonöt év csodálatos módon jobbára érintetlenül hagyta.

Az MHC Hotel Company Kft. által megvásárolt – műemléki védettséget 2011 óta élvező – épület szerencsére megmarad, a felújítása felett érzett örömöt azonban árnyékolja, hogy az

udvari gazdasági épülete eltűnik, sőt, a telekszomszéd Szentkirályi utca 36. épület teljes egésze is hasonló sorsra jut.

A P. Szathmáry Károly számára épült, Philipp János tervei szerint 1880-ban megszületett egyemeletes ház a Google Street View 2012-ben készült utcaképén:

Az első pillantásra unalmasnak tűnő ház bomló homlokzata az egyemeletes épületnél évtizedekkel újabb, így jó eséllyel kevesen hinnék el, hogy a historizáló utcakép mögött egy, a reformkorban született kétudvaros bérház bújt meg, ami Buda és Pest 1873-as egyesítése után hirtelen fejlődésnek induló, a felső tízezer palotáival gazdagodó környéken pedig fontos szerepet töltött be.

A honvédtisztből lassan országgyűlési képviselővé vált Szathmáry Károlytól például 1886-ban egyenesen a városban évtizedek után újra megtelepedni kívánó jezsuita rend bérelte ki az épületet, és éltek itt az 1888-1890 közt épült Mária utcai rendház (a rendhez tartozó szomszédos Jézus Szíve-templom ennél jóval hosszabb időn át készült: 1888-tól huszonegy éven át, 1909-ig folytak a munkák) megszületéséig.

A tízes évek hajnalán a Madách irodalmi kör,1916-ban pedig az előző év telén megszületett, az antiszemitizmusa miatt kétes megítélésű írónő, Tormay Cécile és Pallavicini Györgyné őrgrófné vezette,

az olcsó, de szép női ruhák megszületését szorgalmazó Fényűzés Elleni Liga

központja működött itt – a tulajdonos akkor azonban már az Országgyűlés főkönyvtárnoka, dr. Küffer Béla volt.

A Liga

A három pontból álló program tökéletesen leírta a felső tízezer hölgytagjaiból álló csoport céljait:

 

1. A női ruházkodás fejében kiáramló aranyunk megállítása.

2. Szövet és bőrkészletünk nemzeti veszedelemmé fajuló pocsékolásának megakadályozása.

3. Ellenségeink átlátszó divatdiktatúrájának megdöntése.

 

Próbálkozásaikat azonban nem igazán követte siker – a Liga által 1916. júniusában kihirdetett ruhapályázatára beérkezett ruháknak a feltételek szerint ugyanis pamutbársonyból, plüssből, félgyapjúból, illetve selyemből kellett készülnie. Rengeteg pályamű érkezett be, a szakértő zsűri (köztük a Nőiszabó Ipartestület két legtekintélyesebb tagjai, Girardi József és Holzer Sándor) számos díjat osztott ki; a ruhák osztatlan sikert arattak, sőt talán túlságosat is, ha hihetünk a tudósításnak:

 

„Munkatársunk, akit az érdekes kiállítás megtekintésére küldtünk ki a Nemzeti Szalonba, azzal a szomorú jelentéssel tért vissza, hogy nem felelhet meg kötelességének… Egy olyan kiállítást látott ugyanis, amelynek címe és tartalma teljesen ellentétben áll egymással. A fényûzés ezekben az angol és francia nagystílû alkotásokat utánzó kreációkban vígan, sértetlenül tenyészik tovább…” – írta a Divat Szalon. S mindjárt tanácsot is adott, mit tegyenek a valóban takarékoskodni kívánó hölgyek:

 

„Adják oda az 1916–17-re előirányzott ruhaköltségeiket az erdélyi magyar gyermekek megsegítésére. A régi ruhák átalakításával, felfrissítésével még mindig igen szépen fogják szolgálni azt a másik, nem kevésbé fontos célt, hogy a női ruházkodásból élő munkásoknak is kenyeret adjunk.” A Szabó Hírlap viszont 1916 júliusában rezignáltan állapította meg: „Hasztalan alakult a mágnásnők egyszerûségi ligája, falra hányt borsó maradt a lapok prédikálása a női öltözködés puritánságától.” A következő számban pedig leszögezték: „A nők szövetgazdag ruhákat kívánnak, és ezzel pont. Némi koncessziót mégis tettek a hadviselésnek, amennyiben, miután a szövet és posztó kell a katonaságnak, ’jobb hijján’ ráfanyalodtak a selyemre és bársonyra.”

 

A Fényûzés Elleni Liga 1917 elején szép csendben kimúlt. Senki sem siratta, mert ekkor már igen szorongatóan jelentkezett az anyaghiány.” – írja F. Dózsa Katalin a Hadtörténeti Múzeum Értesítőjében megjelent tanulmányában (12. sz., p. 164-166.)

A következő évtizedek sem voltak eseménymentesek: 1936-ban itt született meg például a Független Kisgazdapárt frontharcos szervezete, az első világháború katonáit, rokkantjait, özvegyeit, árváit és károsultjait tömöríteni kívánó Tűzvonal pártja.

A Mikszáth téri oldalon sem maradtak el a változások: az épületbe 1917-ben a Jézus Szíve Szövetség Katholikus Sajtótermékeket Terjesztő Vállalata, illetve az ebből 1919-ben kinőtt, a második világháborúig maradó, papír-, könyv és kegytárgy-nagykereskedéssel, később pedig könyvkötészettel és nyomtatással foglalkozó Korda Ipari és Kereskedelmi Rt. költözött.

A Korda Rt. hirdetése – in: Magyar Kultúra, 1922. évi 3. szám

A húszas években főorvos, kúriai tanácsjegyző, iskolaigazgató, illetve karnagy is lakott az épületben, néhány évvel később pedig a Nemzeti Casinóban rendszeresen látott báró Dőry Andor, a Magyar Autóbusz és Teherautó Vállalatok Országos Szövetségének egyik első alelnöke töltötte az éjszakáit az egyik lakásban.

A szocializmus évtizedeinek egyetlen híres lakójára, a harminchét éven át itt élő Vargha László néprajzkutatóra emléktábla is emlékeztet a homlokzaton:

A szerző felvétele

Az MHC

A két barcelonai férfi által 2017. áprilisában alapított cég jelenleg négy munkatárssal működik, és a cikkünkben tárgyalt hotelprojekt miatt jött létre, sőt, jelenleg ez az egyetlen futó projektjük.

Az év végén indult bontási munkálatok a Szentkirályi utcában mára már véget értek, így a kétezres évek elején lakatlanná vált, a műemlék épülettel közös udvarában romkocsmának otthont adó, bontási engedéllyel azonban hosszú évek óta rendelkező épületnek, valamint az utóbbihoz tartozó gazdasági épületnek ma már csak a hűlt helyét láthatjuk:

A szerző felvétele

Nem ez volt az első kísérlet a bontásra

A Szentkirályi utca 36. felett már hosszú évek óta gyülekeznek a fellegek: 2006-ban a Basa Péter vezette FBI Építészstúdió álmodott meg irodaházat a mélyre nyúló, de szűk telekre. A látványtervek szerint a mai hotelnél némiképp elegánsabbnak látszó irodaház két felső szintjét lépcsőzetesen visszahúzó épületből azonban a következő években sem lett semmi. A terveket jó eséllyel a válság söpörte el.

 

Fotó: Építészfórum

Az ARCHIMÁNIA Építész Kft. ügyvezetője, a korábban számos hotelt – így az eredetileg Zichy Nándor gróf és felesége számára megálmodott, tíz évvel ezelőtt Hotel Palazzo Zichyvé alakult épületet, vagy épp a Mika Tivadar Rt. Kazinczy utcai központját – megálmodó Szmetana Kristóf által tervezett, a Mikszáth téri épület mögé benyúló hatvan szobás épület nyerstégla- és fémburkolatával erősen kilóg majd a Szentkirályi utca már így is elég eklektikus utcaképéből, így a Palotanegyed újabb fájó ponttal gazdagodik majd.

A bontás keserűségét a tervezők persze igyekezték enyhíteni: az udvaron ma álló idős fák az ígéretek szerint megmaradnak, a Mikszáth téri műemlék pedig a hotel főbejárataként fog szolgálni, de a szükséges irodaterek is itt kapnak majd helyet.

A tervdokumentáció részlete – fotó: Józsefvárosi Önkormányzat

Felmerül azonban a kérdés:

tényleg szüksége volt a belváros folyamatosan pusztuló egyedi utcaképének egy újabb nem várt ütésre?

A tervdokumentáció részlete – fotó: Józsefvárosi Önkormányzat

A mára már lebontott, komolyabb értéket tényleg nem jelentő, környezetébe azonban sokkal inkább illő egyemeletes épület stílusát megtartva megszülető modern szárny, vagy a város számos pontján létező, a semminél egy fokkal kíméletesebb megoldást jelentő faszádizmus (az eredeti homlokzat megtartásával járó építés) talán kevesebb kárt okozott volna.

A műemlék udvari szárnya és az új épület találkozása – fotó: Józsefvárosi Önkormányzat

A négycsillagos butikhotel átadása a jelenlegi tervek szerint 2021 márciusának utolsó napján várható.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik