Kultúra monarchia projekt

Kassa, Rákóczi szeretett városa

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 11. 18. 16:03

Az Osztrák-Magyar Monarchia legfontosabb városait bejáró cikksorozatunk harmadik epizódjában a magyar történelem számos fejezetében fontos szerepet játszó Kassára látogattunk el, és mutatjuk be a jegyeket, amelyek jellegzetesen a közép-európai városokra jellemzők.
Korábban a témában:

Történelem

Sorozatunk első epizódjának főszereplőjével, Krakkóval ellentétben Kassa nem csak néhány évtizeden át, hanem ősi magyar városként már XIII. századi megszületése óta a Magyar Királyság része volt, így Brünnhöz (Brno) hasonlóan a fontos kereskedelmi útvonalon álló Kassa is épp úgy a mohácsi csata után, a Magyar Királyság részeként került Habsburg-uralom alá.

Brünn, a Monarchia Manchestere
A sárkánynak hitt krokodil által őrzött, furcsa történetekkel teli várost négyszáz évnyi Habsburg-uralom formálta olyanná, ahogyan azt ma ismerjük.

Helyzete az Osztrák-Magyar Monarchia száz évvel ezelőtti széteséséig számos alkalommal változott: az 1526-ban I. Ferdinándnak behódolt várost tíz évvel később elfoglalta ugyanis a szintén megkoronázott Szapolyai János. Az erdélyi vajda címet is magáénak tudó, az utolsó magyar királyként emlegetett Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után fiának gyámjaként az ország elsőszámú emberévé előlépett tanácsadója, a nagyváradi püspöki posztot betöltő pálos szerzetes, Fráter György vette át a kettészakadt ország – így Kassa – feletti hatalmat, melyet egy évtizeden át, annak 1551-es feladásáig meg is tartott.

A bonyodalmak ezzel azonban még korántsem nem értek véget: az 1556-os tűzvész által jórészt elpusztított, majd újjáépített, “Felső-Magyarország szíve és pajzsa” néven emlegetett, a mohácsi vész után menekülők befogadásával magyar többségűvé vált, száz évre az egri püspöknek is otthont adó várost 1604-ben a három részre szakadt ország jókora szeletét kezében tartó erdélyi fejedelem, az első Habsburgok elleni felkelést elindító Bocskai István foglalta el, és két évvel későbbi, itt bekövetkezett haláláig meg is tartotta.

Egy tizenhárom éves Habsburg-intermezzo után 1619 szeptemberében Bethlen Gábor érkezett a város határához, ami ekkortól 1677-ig az Erdélyi Fejedelmség része volt. Ezekben az évtizedekben Kassa láthatta Bethlen esküvőjét (1625), I. Rákóczi György fejedelemmé válását (1644), sőt, 1657-ben egyetemvárossá is vált.

Kassa képe 1617-ben – Fotó: Wikimedia Commons

A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor a város az erdélyi fejedelem mellé állt – sőt, 1707 decemberében itt tartották gyűlésüket a kuruc megyék –, és a harcokat lezáró szatmári gyűlés utáni kapitulációig pedig a legfőbb kuruc központok egyikeként ki is tartott II. Rákóczi Ferenc mellett, akinek az öröksége ma halványan ugyan, de még mindig tetten érhető a város számos pontján.

„Fogjon fegyvert minden igaz magyar”
Rákóczi és Bercsényi Brezánból küldött zászlót és intézett kiáltványt minden nemes és nemtelen „igaz magyar” számára: fogjon fegyvert az önkény, az elnyomás ellen.

A fejedelem száműzése után a várost nyom nélkül megszabadították az évszázadokon át azt védelmező erődítménytől (1713), a következő évtizedekben pedig az erős falak jó része is eltűnt.

Az egykor Tinódi Lantos Sebestyénnek, Szenczi Molnár Albertnek, Heckenast Gusztávnak, valamint Déryné Széppataki Rózának is otthont adó Kassa következő évszázadai is jóval mozgalmasabban alakultak, mint az előző két városunk esetében: az épp megszületett Csehszlovákia és Magyarország közti demarkációs vonal 1918. novemberi kijelölése után az Olaszországból hazatért, Piccione tábornok által vezetett csehszlovák légiók december 29-én elfoglalták Kassát, a következő két hétben pedig Pozsonyt, illetve annak környékét. A helyi magyarság mindezt csak ideiglenes megszállásként fogta fel, így a katonák mindenféle ellenszegülés nélkül érték el a céljukat.

A helyzet azonban hamarosan súlyosbodni kezdett: eltűntek a magyar szobrok, megszűnt a működő magyar intézményrendszer, Pozsonyt jelölték ki az ország fővárosaként, a magyarság megmozdulásaira pedig többek közt Pozsonyban, Zselizen és Kassán is sortűzzel válaszoltak. A helyzetnek a Magyar Tanácsköztársaság megszületése vetett véget, ami a csehszlovák csapatokat azonnali támadásra késztette. A Magyar Vörös Hadsereg ezeket a próbálkozásokat visszaverte, sőt, a korábban megszabott határnál jóval beljebb nyomultak a mai Szlovákia területére. Az 1919. júniusában elfogadott versailles-i döntés értelmében ezekről a területekről ugyan ki kellett vonulnia a magyar csapatoknak, de Kassa újra magyar kézre került.

Az új helyzetnek az itt élő magyarok mindössze egyetlen évig örülhettek, az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés ugyanis a tizennyolc évvel később hatályba lépett első bécsi döntésig újra Csehszlovákiához csatolta a várost és környékét.

Kassa is visszatért Magyarországhoz
Politikusaink nem vállalták a II. világháború kirobbantását, az etnikai revízió így is megvalósult a Felvidéken. A honvédeket kitörő örömmel és virágesővel fogadták Kassán 1938. november 11-én.

A tizennyolc éves koráig itt élő Márai Sándort, az első magyar női országgyűlési képviselőt, Slachta Margitot, vagy a Panama-csatorna társtervezőjeként ismert Gerster Bélát is elindító Kassa visszatérése után alig három évvel játszott utoljára kulcsszerepet a magyar történelemben: 1941. június 26-án, az egész várost meglepetésként ért bombatámadás során fel nem robbant, szovjet feliratokat viselő bombát találtak, ez pedig pillanatokon belül magával hozta a Szovjetuniónak küldött hadüzenetet, berántva Magyarországot a második világháborúba.

A háború után visszaállították Csehszlovákia első bécsi döntés előtti határait, így Kassa a Felvidék déli részével együtt újra a határ túloldalára került. A legközelebbi határátkelőhelytől (Tornyosnémeti) mindössze húsz kilométerre lévő, magyar lakosságát néhány évtized alatt kis híján elvesztett város az ország felbomlása után az 1993. január elsején megszülető Szlovák Köztársaság része lett, 240 ezer lakosával (2011-ben közülük mindössze 6382-en vallották magukat magyarnak) pedig ma annak második legnagyobb városa.

Amit mindenképp látni kell

Az orsó alakú, egyik oldalán egykor a polgárok, a másikon pedig a szegények, katonák és cselédek által járható főtéren álló Szent Erzsébet-székesegyház (kassai dóm), benne a Rákóczi-kriptával
Fotó: Ladislav Luppa

Európa legkeletebbre álló, közel másfél évszázad alatt épült gótikus székesegyháza szinte uralja a város képét. Az 1378-ban leégett, korábban itt állt templom helyén megszületett óriás mai képének legfőbb vonásait nem ekkor, hanem a komoly károkat okozó 1775-ös tűzvész után nyerte el, ekkor kapta meg ugyanis barokk sisakját a ma 59,7 méter magasra nyújtózó északi torony, melynek párja teljes magasságában sosem készült el.

A furcsa vízköpő

Az épület délnyugat felé néző homlokzatán az éles szeműek egy nőalakot ábrázoló vízköpővel találkozhatnak: a legenda szerint ez Kassai István kőfaragó borokat felettébb kedvelő feleségét ábrázolja, akinek immár örökké vizet kell prédikálnia.

 

 

Fotó: Dominika Jenčová

Kassa a reformáció hullámainak köszönhetően egy szempillantás alatt protestáns többségű várossá vált, nem meglepő tehát, hogy 1604-1671, illetve 1682-1687 közt a dóm nem a katolikus, hanem az evangélikus hívek otthonául szolgált. Ezek a változások, sőt, a városban jókora károkat okozó 1566-os, illetve az 1775-ös tűzvész sem tüntette el a belső tér legfontosabb részét, az 1470-es évek derekán – Hunyadi Mátyás uralkodásának idején – született, negyvennyolc táblaképet rejtő Szent Erzsébet-oltárat, a közép-európai szárnyasoltárok kiemelkedő darabját, a tőle néhány lépésre álló Mária látogatása-oltárt, illetve a világ legszebb szentségtartójának tartott Kassai István-munkát (1467-1477).

A főoltár – Fotó: Ladislav Luppa

A déli oldalon felsétálhatunk a Mátyás-oratórium felé vezető, egykor Mátyás által is használt gyönyörű gótikus Király-lépcsőn, melynek két ága kettős csigalépcsőként emelkedik. A kassaiak épp ezért előszeretettel említik szerelmesek lépcsőjeként, hiszen a külön utakon felfelé lépcsőzők útközben többször is találkoznak egymással.

A dóm az Országházat, illetve a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot is megálmodó Steindl Imre (1839-1902) tervei szerint 1877-1896 között újult meg: a restaurálás mellett cél volt ekkor az eredeti öthajós tervhez való visszatérés, de ekkor született meg a magyar királyok alakját mintázó orgonakarzat, illetve az északi hajó alatti altemplom is, ahol ma a Rákóczi-szabadságharc számos meghatározó alakja – így a kuruc erők meghatározó alakjai, Esterházy Antal gróf, Sibrik Miklós, Bercsényi Miklós gróf, illetve második felesége, Csáky Krisztina grófnő mellett II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József nyugszik.

II. Rákóczi Ferenc, illetve anyja, Zrínyi Ilona és fia, József maradványai a középső szarkofágban nyugszanak – Fotó: of

A Rodostóból 1906-ban hazahozott maradványokat a budapesti Keleti pályaudvarra való megérkezés után előbb a Szent István-bazilikában (Thököly Imrét a Deák téri evangélikus templomban) ravatalozták fel, majd tovább utaztatták Kassa (Thököly Imre esetében pedig Késmárk) felé – ennek emlékét őrzi az útvonal részét képező budapesti Rákóczi út, ami ekkor kapta meg ma is használt nevét.

Több mint száz éve néz már át Rákóczi Ferenc a fővárosi házak felett
Végignézte a régi épületek pusztulását, a modern irodaházak megjelenését, illetve a második világháború borzalmait, de továbbra is rezzenéstelenül őrzi a várost.

Az 1906. október 29-én végső nyugalomra helyezett történelmi alakokat nyilvánvalóan mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy II. Rákóczi Ferenc szíve nincs Kassán – azt ugyanis végakarata szerint az 1715-1717 közt otthonául szolgáló franciaországi Grobois kamalduli kolostorában helyezték el. Az épület az urnával együtt a II. világháborúban semmisült meg.

1906: Megtért a nagy fejedelem
Több mint 170 évet kellett várni, hogy a bujdosó kurucok magyar földben nyugodhassanak.

Nem elfelejtendő programpont a a német-római császári trónt is elfoglaló magyar király, Zsigmond hosszú uralkodásának idején épült, a tér felől megközelíthető Zsigmond-torony meglátogatása sem, hiszen a százhatvan lépcsőfok leküzdése után gyönyörű kilátás nyílik a városra.

A templom 0,70, a Rákóczi-kripta és a Király-lépcső 1-1 euróért járható be, a Zsigmond-toronyba való felmászásért pedig másfél eurót kell fizetnünk, de egyszerűbb (a később említendő Szent Mihály-kápolnába is érvényes) öt euróért, azaz 1600 forintért mindenre érvényes jegyet váltani. A fényképezni vágyóknak ezen felül két euróért fotójegyet kell váltaniuk.

A dóm árnyékában álló Orbán-torony és a Szent Mihály-kápolna
Az Orbán-torony és a dóm esti látképe – Fotó: Govisity.com

A Bethlen Gábor udvari építésze, Lindner Márton által az 1556-os tűzvészben súlyosan sérült Vörös torony átépítésével életre hívott Orbán-torony első pillantásra talán bizonytalanul a jókora templom mellett ácsorgó épületnek tűnik, annál azonban jóval fontosabb: az 1912-ben árkádsorral bővített, 45 méter magas épület őrizte ugyanis az 1556-os tűzvész során megsemmisült kassai harangok anyagából készült, a szőlőművesek védőszentje, Szent Orbán tiszteletére öntött harangot, ami harminc éve már a reneszánsz freskórészleteket is őrző építmény előtt áll, köszönhetően egy újabb katasztrófának.

1966-ban felrobbant ugyanis a földszinten elhelyezett transzformátortelep, a felcsapó lángok pedig annyira magasra értek, hogy a négyszáz éves harang felforrósodott, a tűzoltók hideg oltóvizével való találkozása pedig végzetesen megrepesztette. 1989-re restaurálták, de a toronyban ma egy kilencvenes évek derekán készült másolata harangozza a delet.

A Szent Mihály-kápolna, háttérben a dóm részlete – Fotó: Pedro

A holtak védőszentjének nevét viselő, szomszédos Szent Mihály-kápolna egyidős a dóm legidősebb részeivel, hiszen a XIV. század első felében született, de nem önálló templomként, hanem  a z új sírok ásása közben előkerülő maradványokat csontkamrájában (osszárium) elrejtő kápolnaként, de később templomként is működött. A gótikus jegyeit máig őrző (1508-ban épített északi oldalhajóját négyszáz évvel később elbontották) épületben középkori freskókat és a dóm építése, illetve átépítése során előkerült sírköveket találhatunk. A kapun másfél euróért juthatunk be.

A Kassai Nemzeti Színház
Fotó: Miroslav Petrasko

A Monarchia számos városával, így Brnóval, Budapesttel, Szegeddel, Pozsonnyal, Fiumével, vagy épp Béccsel ellentétben nem a negyven év alatt közel ötven színházat építő Fellner és Helmer építészpáros, hanem a náluk jóval kevésbé ismert, Budapesten dolgozó Láng Adolf (legfőbb művei a szegedi Közművelődési Palota – ma Móra Ferenc Múzeum –, a pécsi városháza, a Pécsi Nemzeti Színház, illetve az Andrássy úti Régi zeneakadémia) által tervezett óriásra is megéri időt száni.

A városfalakon belüli régi Kassa mértani középpontjában, az első városháza, illetve a Bánk bán ősbemutatójának is otthont adott színházépület helyén álló Kassai Nemzeti Színház neobarokk tömbje 1899 óta a városkép meghatározó eleme, belső terét pedig – ha élőben nem is – legalább a Google térképén át érdemes bejárni:


Amennyiben időnk engedi, mindenképp érdemes jegyet váltani egy balett- vagy operaelőadásra.

A Miklós-börtön
Fotó: keturist

A ma múzeumként működő épület két, a XV. század folyamán született gótikus polgárház XVII. századi egybeolvasztásából született, 1618-tól pedig egészen 1909-ig a városi börtönt, illetve a hozzá tartozó kínzókamrát rejtette.

1911 óta a Városi Múzeumhoz tartozik, így az elmúlt száz évben sem alakították át számottevően. Ennek köszönhetően ma egy, illetve két euró ellenében (diák / felnőtt) ma is látogathatók az egykori cellák, illetve a hóhérok emeleti lakása.

A kiállítások 1, illetve 2 euróért nézhetők meg.

A Jakab-palota

Fotó: Pedro

A  nemesi otthonokra, vagy épp a városligeti Vajdahunyadvárra emlékeztető neogótikus palotát egy helyi magyar építész, a Rákóczi dísztemetéséhez használt két diadalkaput is tervező Jakab Árpád építette a Szent Erzsébet-székesegyház rekonstrukcióval egybekötött átépítésekor feleslegessé vált kövek felhasználásával.

Az 1903-ra elkészült ház a város feletti irányítás 1945-ös, a Vörös Hadsereg általi átvétele után az újra a vezetői székbe ültetett csehszlovák politikus, a nem épp magyarok iránti szimpátiájáról elhíresült Edvard Beneš személyes rezidenciájává vált.

Rútul elbántak a magyarokkal
Edvard Benes dekrétumai embertelen brutalitással igyekezték elérni, hogy az „elmagyarosodott szlovákok” visszatérjenek az anyanemzethez, illetve a szláv elem visszatérjen „ezer éve elvett” területeire.
A Hóhér-bástyához tapadt Rodostói ház
Fotó: RI91

Az 1500 körül megszületett bástya az egykori kassai városfal legegyszerűbben meglátogatható darabja, érdekessége eltörpül azonban a rodostói száműzetésben 1735-ben elhunyt II. Rákóczi Ferenc utolsó otthonának a középkori falak alkotta udvarban álló pontos másolata mellett. A bástya toldaléképületének átépítésével 1940-1943 közt félig már elkészült, de végül csak 1991-ben befejezett emlékház berendezésének jó részét maga a fejedelem faragta, vagy használta.

Ezek a tárgyak huszonkilenc ládában, még 1905-ben kerültek Kassára, az I. világháború után pedig közel húsz évet töltöttek elásva egy főutcára néző ház pincéjében.

Az épületbe 2, illetve 3 euróért juthatunk be.

Megközelítés

A II. Rákóczi Ferenc maradványait is rejtő várost tömegközlekedéssel a legegyszerűbben és legkényelmesebben vonattal érhetjük el: Budapestről 20 eurót (6400 forintot) kell fizetnünk egy másodosztályú retúrjegyért, aminek megvásárlása után már csak egy négyórás zötykölődés vár ránk.

Kassa busszal is könnyen megközelíthető: a Flixbus a fővárosból induló járatai is négy órát gurulnak a célig, a retúrjegyek pedig ebben az esetben is húsz euróba kerülnek.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

A Fidesz-székháznál tüntetnek

A túlóratörvény ellen.

Élő videó: A Fidesz-székháznál tüntetnek