Kultúra

Tényleg Majka és Curtis szakítása a legsokkolóbb a magyar poptörténetben? Döntse el!

Inkei Bence
Inkei Bence

rovatvezető. 2018. 08. 24. 19:56

Minden tele van a két rapper szakításával, de vajon lehet-e ezt egy lapon említeni a magyar pop-rock leghíresebb szétválásaival? Mondjuk amikor Slamó összeveszett Patakyval, vagy Révész kivált a Piramisból? Szavazzon!

Miközben el sem lehet menekülni az egymást drogosozós rapperek szétválása elől, joggal lehet az az érzésünk, mintha ez lenne a legfontosabb téma az országban, és ez foglalkoztatná a közvéleményt. Félretéve most, hogy ki mit gondol Majka és Curtis zenéjéről, az tény, hogy az ország legnépszerűbb előadói közé tartoznak, és amióta élő produkcióként is működnek, ezrek járnak a fellépéseikre is. Majka ráadásul a kereskedelmi tévés pályafutása révén egyébként is országosan ismert arc, ezért még azokat is foglalkoztathatja ez a sztori, akik amúgy egy sort se tudnának mondani a Belehalokból.

Sopron, 2018. július 1.
Curtis (Széki Attila, b) és Majka (Majoros Péter) a Majka & Curtis koncertjén a 26. VOLT Fesztiválon a soproni Lõvér kempingben 2018. június 30-án.
MTI Fotó: Nyikos Péter
Majka: Elvette tőlem Curtist a kábítószer
Nem áll többet együtt színpadra a páros.

Ebből is látszik, hogy ez egy hatványozottan 21. századi történet, csupa olyan elemmel – valóságshow, internetes népszerűség, kereskedelmi tévés szereplés stb. –, amely értelmezhetetlen lett volna korábban, nem is beszélve arról, hogy zeneileg sincs értelme összehasonlítani a magyar pop-rock régi nagyjaival, de alapjában véve mégis csak arról van szó, hogy a műfaj egyik aktuálisan legkeresettebb formációja (ha nevezhetjük így Majka és Curtis együttműködését) felbomlik.

Pedig ilyen volt már, nem is egy, és ugyan akkoriban még nem létezett internet és online sajtó, sőt, ha a Kádár-korszakról beszélünk, még könnyűzenével foglalkozó újságok sem nagyon voltak, mégis sokakat foglalkoztatott egy-egy hasonló történet. Ráadásul az akkori vezető együttesek népszerűségét össze se lehet hasonlítani a maiakéval: jóval kisebb volt a választék, külföldi lemezeket alig lehetett vásárolni, sokkal kevesebben osztoztak az élőzenés piacon is, és elképesztő példányszámban keltek el a lemezek, melyekért még fizetni is hajlandóak voltak az emberek, ezért ezzel semmi értelme nincs Facebook- vagy YouTube-lájkokat összemérni. Az Omega, a Piramis vagy a Hungária tényleg több százezres, aktív tábort mondhatott a magáénak, míg ilyesmiről még a legnépszerűbb mai előadók esetében sem beszélhetünk. De össze lehet mérni a korábbi nagy szakításokat Majkáékéval? Döntse el ön!

Nézzük hát, az öt talán legnagyobb zenekari szakítást, amik foglalkoztatták a közvéleményt korábban.

1. Presserék kiválnak az Omegából

A hatvanas-hetvenes évek fordulójára az Omega stabilan az ország egyik legnépszerűbb rockzenekara lett, számos közkedvelt slágerrel, de közben az együttest feszültségek gyengítették. A harmadik lemezen, az Éjszakai országúton nem is voltak igazi slágerek, a zenekar fő dalszerzője, Presser Gábor pedig már érezhetően másra tartogatta az energiáit, és egy olyan szupergrupban gondolkodott, amelyben az akkor divatos improvizatív zene is nagyobb szerepet kaphat. Ehhez a legjobb zenészekre volt szükség: Presser és az Omega dobosa, Laux József mellett a gitáros Barta Tamás (Hungária) és Frenreisz Károly (Metro) pedig mind a legjobbak közé tartoztak a hangszerükön.

Presserék 1971 tavaszán jelentették be, hogy távoznak az Omegából, és Kóbor Jánosékat ugyan a visszaemlékezések szerint nem érte váratlanul a hír, mégis néhány hétre megfeküdtek tőle, és a feloszláson is gondolkodtak: „Kóbor […] abszolút úgy érezte, hogy nincs értelme tovább csinálni. De két-három hét alatt magunkhoz tértünk és Debreczeni Feri érkezése mindenkit a talpára állított. Akkor már szó sem volt arról, hogy felbomlunk” – mondta Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa erről a HVG-nek. Bár a következő Omega-kislemezen hallható Hűtlen barátok ugyan még arról tanúskodott, fájdalmas volt a szakítás, az ellentétek hamar elsimultak, és mindkét fél szerint megmaradt a jó viszony. Főleg, hogy láthatóan a megújuló Omegának is jót tett a váltás, az LGT következő évtizede pedig magáért beszél.

Omega együttes 1974-ben: Debreczeni Ferenc, Benkő László, Mihály Tamás, elől Kóbor János és Molnár György
Fotó: Urbán Tamás / 24.hu

2. Szörényi és Bródy barátsága véget ér

A magyar rock legsikeresebb szerzőpárosa kicsit kakukktojás ebben a felsorolásban, hiszen a nagy, katartikus szakítás elkerülte őket, viszont annál többet mond el a társadalmunkról, hogy őket a közhiedelem szerint a politikai megosztottság sodorta el egymástól. Pedig a legnehezebb kort, az aktív zenészi éveket, a közös turnézásokat és minden mást, ami sokszor feloszlásba torkollik, sikeresen elkerülték. Sőt, amikor az Illés feloszlott, azért sem lehetett akkora sokk, mert az együttes kreatív tengelye megmaradt, Szörényi Levente és Bródy János a Fonográfban is együtt dolgozott tovább. Feszültségek persze már akkor is voltak, de ezek csak a rendszerváltást követően kerültek felszínre, a Fonográf még valahogy elketyegett 1984-ig, de a páros utána is dolgozott együtt rockoperákon.

A problémák kezdetét mindkét fél máshová datálja: Szörényi szerint akkor kezdődtek a bajok, amikor a két, párhuzamosan megjelent szólólemezük (Hazatérés illetve Hungarian Blues) külön jelent meg 1980-ban, ami felbátorította Bródyban a szólistát, és a saját útját kezdte járni. Bródyban viszont az okozott törést, amikor Szörényi „elárulta a szövetségüket” azzal, hogy összeállt Adamis Annával, hogy Kovács Katinak készítsenek egy lemezt: „Én ott éreztem azt, hogy az a nagyon erős kapcsolat, ami minket szerzőpárrá tett – mondhatnám, mélyebb és gazdagabb kapcsolatban voltunk egymással, mintha úgy hétköznapi értelemben barátok lettünk volna –, ez megszakadt” – mondta erről hét éve a Quartnak. Ebből látszik, hogy mindkét oldalon akadt sérelem bőven, és aztán ehhez jött a politikai választóvonal.

Bródy János, Szörényi Levente, Kovács Kati 1978-ban
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Szörényi és Bródy azonban hiába üzengetett egymásnak a sajtóban, voltak annyira profik, hogy a sérelmeiket félretéve néhány évente egy-egy Illés-koncert erejéig újra színpadra lépjenek együtt. Aztán ahogy az idő telt, a viszonyuk is újra kezdett felengedni, és a régi barátság ugyan már nem tér vissza, konfliktus sincs: „Most meg egészen jóban vagyunk megint, ha úgy tetszik, vénségünkre megszelídültünk, és némi bölcsességgel kezeljük a másikban feltételezett hibákat”– mondta ugyanabban az interjúban Bródy.

3. Szikora Róbert otthagyja a Hungáriát

1982-ben még a Hungária volt a legsikeresebb magyar zenekar: az együttest sokadszorra kitaláló Fenyő Miklósnak most végre minden bejött, a Hungária lemezeit úgy vitték, mint a cukrot, amilyen versenyen elindultak, azt megnyerték. Márciusban teltházas lemezbemutatót tartottak a Budapest Sportcsarnokban, és lehetett volna még egy, ha a Budapesti Tavaszi Fesztivál miatt épp nem foglalt az intézmény. Mégis, a végzet már ott leselkedett a sarkon: Fenyőn kívül több tehetséges, sokra hivatott zenész is játszott az együttesben, mint Szikora Róbert vagy Novai Gábor, és az egyikük bő fél évvel később már nem is volt tagja a zenekarnak.

Még a Ludas Matyi korabeli számában is a Hungária a téma

Szikora jóval több volt annál, mint a Hungária dobosa, hiszen hozott saját számokat, énekelt is párat, ezért a kiválása érzékeny veszteség volt. A konkrét kiváltó ok az volt, hogy írt egy lemeznyi dalt Szűcs Judith számára, amit a többiek nem néztek jó szemmel, noha Szikora utólag úgy fogalmaz: „Ha a váláshoz és a Hungária feloszlásához vezető fő okot kéne megneveznem, inkább azt mondanám, hogy akkor még egyikünk sem tudta igazán kezelni a sikert.” Ez pedig nagyon is rímel arra, amit Fenyő mondott ugyanerről: „A túl nagy siker nem feltétlenül a kohéziót segíti elő”. Igaz, akkor azért nem voltak túl jó viszonyban: Szikora szerint mindenki úgy gondolta a zenekarban, hogy „miatta megy a szekér”, rossz volt a hangulat, és ő a kiszállása után nem véletlenül akart először punkzenekart alapítani, olyannyira elege volt mindenből. Végül nem így lett, az R-Go sikere pedig önmagáért beszél, de megtalálták a számításukat a fél évvel később a Dolly Rollba távozó tagok is, mint ahogy a magára maradt Fenyőt se kellett félteni.

Szikora Róbert 1983-ban
Fotó: Fortepan

4. Révész Sándor kiszáll a Piramisból

A hetvenes évek második felében taroló keményrock-hullám legnagyobb nyertese a Piramis volt Magyarországon, az együttes tényleg a tinédzserek kedvence volt. Utóbbi fokozottan igaz volt a frontemberre, Révész Sándorra, akinek a kiválása még úgy is téma tudott lenni, hogy 1981-re a Piramis lendülete már érezhetően lefékeződött. „A nyolcvanas évek elején, amikor eljöttem a zenekarból, akkor az Eddának, a Beatricének, a Hobo Blues Bandnek őrületes ereje volt, tudomásul kellett venni, hogy mi már a másodvonalba szorultunk” – mondta erről a Magyar Időknek, hozzátéve, hogy hiába látták ezt ők maguk is, a megújulást nagyban gátolta, hogy még többet kellett koncertezniük a más zenekarokhoz pártoló nézők miatt: „A legutolsó közös lemezünk, az Erotika annyira nehezen született meg, hogy tényleg megrekedtnek éreztem” – mondta az utolsó időkről Révész.

Az énekesben addigra értek meg a különféle spirituális hatások annyira, hogy utána évekre elvonult a nyilvánosság elől, vidékre költözött, és csak az évtized közepén tért vissza egy sikeres szólólemezzel, a négytagúvá fogyott Piramis pedig még egy évig húzta Révész után. Érdekes utólag, hogy voltak, akik nem sok esélyt adtak neki, legalábbis a Szabad Föld névtelen jegyzetírója alig tudja palástolni ellenszenvét az És Sanyika? című glosszájában:

Sanyika, Alex – a lányok kedvence, bár nem kevesen éppen miatta nem szerették a Piramist – néhány nappal az Erotika-lemez megjelenése után elhagyta együttesét. Cserbenhagyta? Akár így is fogalmazhatnánk, de meg kell – lehet – érteni, „sztárnak” lenni hosszú időn át nem túl egyszerű. A mentség: Révész Sándor, aki közel a harminchoz kiénekelte a koloratúr c-t, megcsömörlött. Nem is akar egyhamar énekelni, talán, mert túl korán kezdte, tizenévesen. Ha egy-két év múlva meggondolja magát: lehet, hogy késő lesz. Utódja már megvan, egy bulgáriai turnén próbálják ki.

(Révésznek végül nem lett utódja, a billentyűs Gallai Péter énekelt a következő lemezen.)

Révész Sándor 1972-ben
Fotó: Erky-Nagy Tibor / Fortepan

5. Slamó és Pataky összevesznek

Ahogy azt Révész Sándor is mondta, a nyolcvanas évek már nem a Piramisról szóltak, és ezt az űrt leginkább az Edda Műveknek sikerült betöltenie. Az első, vidékről országos népszerűséget szerző zenekar villámháborúval vette be a közönséget az évtized elején, de mire végképp megszilárdíthatta volna a népszerűségét a harmadik lemezével, a zenekar 1983 végén váratlanul feloszlott. Az ok a két vezéregyéniség, a fő zeneszerző és gitáros Slamovits István és a frontember Pataky Attila közötti ellentét volt, ami aztán odáig fajult, hogy a kisebb szünet után újrainduló Edda már Slamó nélkül tért vissza a színpadokra, a gitáros pedig később a No együttessel próbálkozott, de jóval kevesebb sikerrel.

Hogy mi volt a szakítás oka? Névleg a harmadik album, amit a lemezgyár egy dal kivételével visszadobott, pedig egy progresszívabb zenei világot jelentett volna, ha az eredeti formában jelenik meg. Slamovits szerint Pataky maradt volna a bevált receptnél, nem akart kockáztatni: „Az üzleti oldalát nézte a dolognak, nem akart egy pillanatra sem megpihenni, és nem akarta a progresszivitást sem. Pedig én azt szerettem volna, ha kicsit pihenünk, feldolgozzuk ezt az iszonyatosan nagy sikert, és példát is mutatunk a fiatalabb zenészeknek, abban a tekintetben is, hogy a siker ellenére meg tudjuk őrizni a hitelünket” – mondta 2010-ben a Kultúrpartnak. Amikor 1985-ben bemutatták Almási Tamás dokumentumfilmjét az Eddáról, a közönség számára Patakyról egy „kőkemény, számító üzletember” képe alakulhatott ki, sokan őt is hibáztatták a zenekar feloszlásáért, ám a visszatérő Edda sikere mégis őt igazolta, Slamó pedig nem igazán találta meg a helyét. A régi dolgokról egyébként egyikük se nyilatkozik szívesen a mai napig, még ha látszólag félre is tették az ellenségeskedést.

Az Edda Művek tagjai 1979-ben., Balról: Zselencz László, Csapó György, Pataky Attila, Slamovits István, Barta Alfonz
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan


Mi volt a magyar pop-rock-történelem legsokkolóbb szakítása?

Kiemelt kép: Urbán Tamás / Fortepan

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Hungary's forward Adam Szalai (C) celebrates scoring with midfielder Balazs Dzsudzsak and defender Willi Orban (L) during the UEFA Nations League football match Hungary v Finland in Budapest on November 18, 2018. (Photo by ATTILA KISBENEDEK / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.