A 100 éve, 1918. augusztus 22-én született Benkő Gyula filmes karrierjén kitörölhetetlen nyomott hagyott a 20. századi magyar történelem. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy fiatalon vitéz Benkő Gyulaként a Horthy-korszak közkedvelt ifjú hősszerelmese volt, ám a kommunista hatalomátvétel után a főszerepek előbb csak megritkultak, később teljesen el is kerülték. Végül a Kádár-kor gyakran foglalkoztatott karakterszínésze lett, aki gyakran arisztokratákat és „a régi világhoz” kötődő alakokat személyesített meg. Hosszú pályafutása még a rendszerváltás után is hozott pár szerepet, és utoljára épp egy olyan sikerfilmben láthatta a közönség, mint a Sztracsatella. A csaknem hat évtizedes út azonban hosszú és kacskaringós volt első filmjétől az utolsóig.
Mindeközben Benkő folyamatosan játszott színpadon, szerepelt kismillió tévéfilmben és sorozatban, sőt, ő volt Bokor Péter Századunk sorozatának a narrátora is, nem is beszélve a népszerű rádiós szappanopera, A Szabó család Bandijáról. Most azonban maradjunk a legkönnyebben felidézhető filmes pályafutásánál, tíz rövid filmrészlet segítségével.
1. Varjú a toronyórán (1938)
Benkő Gyulát a színiakadémia másodéves hallgatójaként, alig húszévesen ajánlja be az osztályfőnöke, Kiss Ferenc, ahol az ifjú udvarló, Lajos szerepét kapja a Varjú a toronyórán című romantikus komédiában. A rendezőnek, Rodriguez Endrének ez volt a rendezői bemutatkozása, Benkő partnerei pedig Egry Mária, Simor Erzsi és Vaszary Piri voltak. És mivel édesapja (aki pilótaként szolgálta a Monarchia hadseregét) egy hónappal fia születése előtt meghalt a háború utolsó évében, Horthy Miklós gyerekként vitézzé avatta, ami kezdetben inkább előnnyel, 1945 után viszont inkább hátránnyal járt.
2. Ördöglovas (1943)
Miután egyre több filmszerepet kapott, elkerülhetetlenné vált az első főszerep is: ezt Hamza D. Ákos osztotta rá az Ördöglovas című filmben, amelyben az ördögi ügyességű magyar grófot, Sándor Móricot játszotta. Benkő akkoriban magyar viszonylatok között igazi filmsztárnak számított, ajánlatot kapott Olaszországból, és élte a fiatal színészek életét, pedig azt kevesen tudták róla, hogy 23 évesen újabb tragédia érte: menyasszonya, Zádor Gyöngyi alig 21 éves korában váratlanul meghalt agyvérzésben. Fényes Alice, aki az Ördöglovasban a partnere, egyben a barátnője is volt akkor, de nem sokkal később feleségül vette Molnár Borbálát, akivel aztán évtizedekig éltek együtt.
3. Díszmagyar (1949)
Ez a film még bizonyos szempontból a háború előtti filmvígjátékok világát idézi, de a mondanivalója és didaktikussága már előrevetíti, mi várható az ötvenes években a magyar kultúrpolitikában. Benkő Rédey Lajos egyetemi hallgatót játssza, akit előtt egy kölcsönkért díszmagyar miatt nyílnak meg azok az ajtók, amelyek amúgy örökre zárva maradtak az átlagember előtt. Ezzel a szereppel Benkő azon kevés háború előtti filmsztár közé tartozik, akik – ha csak rövid ideig is – az új rendszerben is át tudták menteni a népszerűségüket, sőt, még növelni is tudták azt. Másik fontos szerepe ebben az időszakban a Különös házasság Buttler János grófja volt, utána azonban az egykori vitéz Benkő Gyula nem játszhatott többé hősszerelmest, sőt, a főszerepek is elkerülték.
4. Szegény gazdagok (1959)
A Jókai-regényből Bán Frigyes forgatott sikeres filmet, melyben Benkő a kettős életet élő Hátszegi bárót alakította: ez volt az utolsó filmes főszerepe. Bár a film sikeres volt, a kritikusok mégsem voltak elégedettek, viszont Benkővel nem volt problémájuk, sőt: „Benkő Gyula, a kettőséletű báró szerepében kiemelkedően játszik. Jól érzékelteti ennek az embernek a simaságában a ravaszkodást, anélkül, hogy a figura valódi kilétét idő előtt exponálná” – írta a Népszava kritikusa, míg a Magyar Nemzet könyörtelenül lehúzta a filmet, de legalább megjegyezte, hogy Benkő „rokonszenvesen küszködik” az egyéniségétől elütő szereppel. (A partnere itt Krencsey Marianne.)
5. Két félidő a pokolban (1961)
Innentől pedig Benkő Gyulát elsősorban karakterszínészként, gyakran csak epizódszerepek erejéig alkalmazzák a filmrendezők, igaz, számos filmben láthattuk. Fábri Zoltán egyik leghíresebb filmjében például az elfagyott lábú Sztepant játssza, aki a munkaszolgálatosok és a német katonák meccsén ugyan nem játszhat, mégis komoly szerepe lesz az eredményben. Ez ráadásul egy teljesen másfajta, drámai szerep, mint amilyenekben Benkőt a nézők megszokhatták.
6. Egy magyar nábob (1966)
Egy másik Jókai-klasszikus, és egy újabb bárót, ezúttal Fegyvernekyt alakította. Nem véletlenül találták meg Benkőt ezek a szerepek: „Benkő Gyula mindig elegáns volt, vagy mindig annak tetszett, annak érződött. A vígszínházi mellett talán ez az egyetlen bélyeg, amelytől nem szabadulhatott, s nyilván nem is akart. S ez fejeződött ki bizonyára abban is, hogy máig nem merült feledésbe: első filmjeiben vitéz Benkő Gyulaként lépett föl” – írta halálakor a Népszabadság. Pedig a színész nem született grófnak, szegény sorban, félárva fiúként nőtt fel a Józsefvárosban.
7. Hideg napok (1966)
Kovács András filmjében Benkő az alapvetően jó szándékú, de határozatlan Kászoni alezredest játszotta, aki ha késve is, de leállítja az újvidéki vérengzést. Bár nem volt főszereplő, alakítását így is kiemelték többen is: „A villanásnyi jelenetekben is élő karaktert, jellegzetes típust formálnak meg s jelentős részt vállalnak a tudatot megmozgató, a lelkiismeretet vizsgára késztető mű sikeréből” – írja többek között róla is az Alföld kritikusa.
8. Egy erkölcsös éjszaka (1977)
Makk Károly halhatatlan filmjében Benkő pont, hogy nem egy gavallér úriembert játszott: „Aki valaha is látta színpadon, filmen, televízióban, tudja, ő volt az a művész, aki minden szerepébe méltóságot vitt. Kivéve talán egyetlen alakítását, a Hunyady Sándor-féle novella filmváltozatában a nemi gerjedelmektől fűtött országgyűlési képviselő figuráját. Ebben az amúgy zseniális magyar filmben az volt a feladata, hogy művészi és magánemberi alkatától idegen előkelő vén lumpot személyesítsen meg. Benkő Gyulának természetesen ez is pompásan sikerült. Halála bejelentésekor azonban mégse ez a szerep kellett volna, hogy emlékeztesse a publikumot a közös veszteségre, a színész nagyságára” – dohogott a Magyar Nemzetben Lőcsei Gabriella, amiért a köztévében senki se gondolt rá, hogy Benkő halála napján talán nem ezzel a szereppel kellett volna megemlékezni rá.
9. Gyertek el a névnapomra (1983)
Fábri Zoltán utolsó filmjében ismét fontos epizódszerepet osztott Benkőre: Gyulafi „Tasziló” Tamásét, az egykori földbirtokos arisztokratáét, akit a háború után meghurcolnak, börtönbe zárnak, majd végül az új arisztokráciát képviselő szocialista kiskirályok baráti társaságába kerül. Az alkoholista gróf megformálása a film egyik legjobb alakítása, Benkő is hozzátette a magáét a Kádár-korban keveseknek megengedett, társadalomkritikus mondanivalóhoz. A filmet ugyan be nem tiltották, de csak kevesekhez jutott el, pedig ma is legalább annyira aktuális.
10. Sztracsatella (1996)
Bár utolsó filmje a Szeressük egymást, gyerekek! volt, azt jóval kevesebben látták, mint Kern András Sztracsatelláját. Ebben az addigra már számos betegségen és műtéten áteső Benkő Gyula egy idős karmestert alakít, aki beugrik a Kern által alakított főszereplő helyett vezényelni, de amikor látja, hogy nincs rá szükség, csendben elvonul, az ajtóból egy pillanatra még visszanézve. Fél évvel a film bemutatója után, 1997. június 30-án halt meg, 78 éves korában.
