Jurij Gagarin szerepe az űrkutatás történetében megkérdőjelezhetetlen: a harmincnégy évesen egy repülőgépbalesetben elhunyt pilóta volt ugyanis a világ első űrhajósa, akinek köszönhetően a Szovjetunió megnyerte az amerikaiakkal folyó űrverseny első felvonását.
A három évnyi pilótakarrier után kiválasztott Gagarin száznyolc perces repülése folyamán egyszer kerülte meg a Földet, melyet hadnagyként hagyott el, de már őrnagyként tért vissza. Úttörő repülése után azonnal elköszönt az űrkutatás világától, következő éveiben pedig a hirtelen rázúdult népszerűséggel, illetve a meghívások tucatjaival próbálta felvenni a harcot.
Később többször is visszatért a szovjet kozmonauták kiképzési helyszínére, Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott (ezt az áttörést végül az amerikaiak érték el a Space Shuttle-vel), de 1967-ben a Szojuz-1 tartalékosaként kis híján újra az űrbe indulhatott.
Élete utolsó évében az űrhajósok kiképzését vezette, de megpróbált visszatérni a vadászgépes repülésekhez is. A következő évben kiképzőjével együtt azonban MiG-15-ösük lezuhant. A tragédia okára végül csak negyvenöt évvel később, 2013-ban derült fény: a tesztrepülésen résztvevő Szu-15 vadászgép meghibásodása miatt túl alacsonyan repült, majd Gagarinék gépét berántotta az általa létrehozott örvény, az egykori űrhajós és a tanulását segítő Szerjogin lezuhantak. Mindketten életüket vesztették.
A Szovjetunió és az egykori szocialista blokk államaiban a következő években számos műalkotás és szobor emelkedett ki a földből, hogy emléket állítson a tragikus véget ért úttörőnek – így a Visontán, a Mátrai Erőmű bejáratánál található büszt –, egyikük sem lett azonban annyira lenyűgöző, mint a moszkvai Leninszkij Proszpekten (Lenin sugárút) 1980-ban felavatott, paneltömbökkel vetekedő magasságú emlék, melyen
A szobrász Pavel Bondarenko, illetve Jakov Belopolszkij együttműködésével megszületett oszlop érdekességei ennyiben azonban korántsem merülnek ki, hiszen a tizenkét tonnás, gránit talapzaton álló munka anyaga az űrhajóknál is használt titánium.
A kétszázharmincnyolc részből álló emlékmű legnagyobb része a háromszáz kilogrammot nyomó arc, melynek elkészítése első pillantásra lehetetlennek tűnt, hiszen ilyen méretű és súlyú darab elkészítése a hagyományos eljárásokkal lehetetlen lett volna.
Fotó: ANDREY SMIRNOV/AFP
A a világ első nagyméretű titániumszobraként emlegetett mű jó részét a rakéta lángcsóvája teszi ki, melyen az űrhajós mindenféle további segédeszköz és védőruha nélkül – a Vasemberhez hasonlóan – utazik az ég felé:
Fotó: M.M. Czarnecki
A talapzatán álló gömbön — a Gagarint rejtő visszatérő egység másolatán – pedig felirat őrzi a történelmi repülés emlékét:
