Csodálatos hírünk van a míves szórakozást kedvelő mozinézőknek: ez év őszére becsúszott a mozis kínálatba egy vadiúj versenyző, amely sem nem franchise, sem nem remake, sem nem adaptáció, hanem egy teljesen egyedi történet, ráadásként olyan különleges, kifinomultan groteszk, a popart és a klasszikusok határmezsgyéjén kötéltáncoló látványvilággal, amilyen nem gyakran termel ki a filmművészet, pláne a hazai. Ez utóbbi félmondat nem félreértendő: az utóbbi évek magyar filmtermése minimum lelkesedésre, de inkább sok-sok büszkeségre ad okot, ám ezzel együtt is igaz, hogy az egész estés animációk terén nem a magyarok a legerősebb játékosok. Legalábbis eddig így tudtuk, ám a Ruben Brandt, a gyűjtő címen érkező új film nyomán kénytelenek leszünk felülbírálni ezt a véleményünket.
Miről is van szó? „Csak” egy új magyar filmről, ami néhány nyári elővetítést követően ez év novemberében kerül mozikba. Amiért a Ruben Brandt érkezése mégis nagy dolog, az a film különleges összművészeti jellege: ez egy animációs film, egész estés mégpedig, műfaját tekintve akció-krimi-thriller és film noir, miközben úgy történetében, mind alkotói gárdájában és megjelenésében a képzőművészet legmélyebb rétegeiben gyökeredzik. Jól hangzik? Nekem speciel nagyon, de én öt év művészettörténetet hallgattam, így egészen könnyű dolgom van, de a Ruben Brandt épp azért ígérkezik remeknek, mert egyetlen nézőjéhez sem közelít üres kézzel. Így ha valaki sem Rubensszel, sem Rembrandttal – a főhős két névadójával – nincsen különösebben képben, az sem jelent egy szemernyi problémát sem, a mozi ugyanis önmagában, műfaji filmként ugyanúgy érvényes, mint művészeti easter eggekkel – leánykori nevén hommáge-okkal telepakolt ínyencségként.
A konkrétumok: a filmet Milorad Krstić szlovéniai születésű – de egyébként magyarul remekül beszélő – filmrendező, festő, animációs művész és multitálentum jegyzi rendezőként, íróként és látványtervezőként, a zenét Cári Tibor szerezte, a produceri teendőket pedig a rendező mellett Miskolczi Péter, Roczkov Radmila, Roczkov Hermina és Kurdy-Fehér János végezte a Ruben Brandt Produkció berkein belül. A kilencvennégy perces film afféle felnőttmeseként értelmezendő, tehát semmiképp sem a gyereket kell elvinni majd rá, amikor a Mozinet jóvoltából eléri a mozikat valamikor novemberben.
Ez az animációs film öt lábon áll. Az egyik a mese, muszáj csinálni egy jó mesét. A másik a grafikai világ. A harmadik a jó animáció. A negyedik a zene, az ötödik pedig a hang. Nagyon fontos volt, hogy a grafikai világ valami friss legyen, valami érdekes. A legfontosabb az első láb volt, a mese, hogy csináljunk egy igazi jó krimi-mesét, de én festő vagyok, és ezért volt fontos, hogy legyenek ott a művészek, mint Rubens és Rembrandt, és legyen sok kép. De nem eredetiben, mint amit Tom Wesselmann csinált, én megpróbáltam csinálni egy remake-et.
– mesélte a rendező a kép világról.
Ami tényleg csupa nem mindennapi vizuális élményt kínál majd. Ha nem is világos mindenütt, de tele van apró kis képi főhajtásokkal a film, képzőművészetből, filmekből, régi fotókból kiindulva megidézi Kuroszavát, Jean-Luc Godard-t, és így tovább. Kis filmszakmai érdekesség, hogy emiatt a büdzsé egy nem elhanyagolható részét a képek utáni jogdíjak kifizetésére kellett fordítaniuk, ugyanis hiába a remixelés, a műalkotások kapcsán érvényben vannak a szigorú copyright-szabályok mentén sok esetben fizetni kell a felhasználásért, csakúgy, mint a filmzenék esetében. Ezen túl a film tele van egészen furcsa, bizarrba hajló figurákkal, kétarcú, háromszemű és -mellű hősökkel, vagy éppen egy kétdimenziós karakterrel, már úgy szó szerint: mivel a figura teljesen lapos, be tud lógni a legkisebb résen is helyekre.
A sztori főhőse, a pszichológus-művészetterapeuta Ruben Brandt érthetetlen módon elkezd kedvenc művészeti alkotásaival álmodni és hallucinálni, melyek főhősei az életére törnek. Ám kiderül, hogy van egy mód, amivel a felzaklató álmoknak véget vethet: amint a birtokába kerül egy az álmaiban látott festmények közül, az nem kínozza álmaiban tovább. Így kezdődik az a rablássorozat, amely hamarosan felforgatja a világ múzeumainak poros nyugalmát, sorra tűnnek el a híresebbnél híresebb festmények, a biztosítótársaságok teljes pánikban nyomravezetői díjat ajánlanak, ami miatt aztán az alvilág is bekapcsolódik, ráadásul egy magánnyomozó is a tolvajbanda nyomában van. A macska-egér harc bejárja a világot nem csak térben, de főbb karakterei származását tekintve is, miközben mindvégig a képzőművészet, az építészet és a design a terepünk, ám egyszerű reprodukciók helyett sokkal izgalmasabb dolgokra számítsunk: Milorad Krstić valamennyi felvonultatott híres műalkotást a maga formanyelvére alakította, ami a film pörgő eseményei mellett állandóan kínálja az újabb és újabb vizuális találgatnivalókat.
Természetesen mindehhez kellettek szinkronhangok is: az említett detektív hangját például Makranczi Zalán kölcsönzi, a főhős Gyűjtőét pedig Kamarás Iván mind angol eredetiben, mind pedig a magyar szinkronban, a női főhős, a mestertolvaj Mimi pedig Hámori Gabriella hangján szólal meg szintén mindkét nyelven. A Ruben Brandt, a gyűjtő tekintélyes, 1 milliárd 180 millió forintos Filmalap-támogatással és a filmszakmai adókedvezmény igénybe vételével készült, ezzel az első, teljes mértékben Filmalap finanszírozta egész estés animációs alkotás, és nem csak az alkotók vélik úgy, hogy a büdzsé látszik is a vásznon: a bemutatott rövid részletek alapján tényleg egészen fenséges dolgokra számíthatunk. Ilyenekre:
