A Szabadsajtó útján, a piarista épület egy részében, Wilhelm Droste és csapata létrehozott egy időgépet, ahol fontos a kávézás. A novemberben nyílt Három Holló/Drei Raben arra tesz kísérletet, hogy feltámassza a századelőből ismert híres kávéházi életet. A hely tulajdonosa, Wilhelm Drost, a német irodalomtörténész és a korábban Eckermann néven ismert kávézó üzemeltetője – aki állítólag bélyegképeken találkozott először Budapesttel, és lett később a város és Ady rajongója – úgy fogalmazott:
Legyen ez egy időutazó kabinja annak a művészeti-társadalmi életnek, amely a századelőn erőssége volt Budapestnek.
Ahol alkotott és létrehozott Ady Endre, Kosztolányi vagy éppen Karinthy. A minden sarkon megtalálható múzeumok és a múltról való nosztalgikus álmodozások helyett kell most egy hely Budapestnek, ahol ez a múlt életre is kel, nem homályos emlék marad, ahol kicsit pezseghet még úgy az élet, mint akkor, még ha ma már kicsit másképpen is – wifi kapcsolattal például.
(Vagy, ahogyan Varró Dani mondaná Kávéház című versében: “Ó, hajdan mennyit kóborolt az utcán /zöld HÉV után loholva ifian – /ma már a kávéházakat szerette, /hol zsongó háttérzaj meg wifi van. /Hol a közöny, e mísz pincérleányka /szétjárt papucsban klaffog zombimód, /s csak hallani, hogy kint a nagykörúton/ hogy zúgnak el szőkén a kombinók.”)
Hogy mi lehetett a hajdani kultikus kávézók titka, arról főleg csak legendák szólnak. Azt viszont tudjuk, hogy a századelőn ezek a kávézók a “polgári életforma intézményének” számítottak. Nem csak a véralkoholszint emelkedett, hanem a modern magyar irodalom is ezeken a helyeken született. Kicsit vidámabb helyszíne lehetett ez az újságok, folyóiratok, kritikák, versek megalkotásának, mint mondjuk egy mai szerkesztőség és annak irodai hangulata a kávéautomatákkal.
Önálló műhelyként is működik majd
A kétszintes Három Holló kávézójában (alul koncerthelyiség, színpadtér és előadóterem, felül a tágas, nagy ablakos kávézó) – konnektorokra mindenesetre ugyanúgy szükség lehet, de Droste azt is elmondta, jobban szereti a papíralapú olvasmányokat, kiadványokat, sőt, dolgoznak maguk is irodalmi folyóiratok kiadásán, melyeket a helyszínen lehet majd beszerezni.
Komoly kultúrsokkos állapotba kerítheti a kávé- és kultúrafüggő arra járót, ezzel együtt otthont nyújt ugyanis zenének, színháznak, irodalomnak, képzőművészetnek is, felkarolva ezzel a romkocsmákba bújt budapesti művészeti életet és annak vendégeit, méghozzá önálló programsorozatokkal, alapítványok és társulatok műhelyeként.
Mást nyújt majd, mint egy romkocsma
A mai budapesti éjszakai élet meghatározó helyei ugyan a romkocsmák, de egyediségük elveszni látszik a már – legalább tíz éve tartó – belvárosi romkocsma-versenyben, így a Három Holló nem is kívánja felvenni a versenyt ezekkel a helyekkel.
“Nem romkocsma, például azért, mert nem romos”
– mondta Wilhelm Droste, majd azt is hozzátette, hogy tervük szerint ezen a helyen nem a szokásos kocsmhahangulatot kívánják elsősorban megteremteni, sokkal inkább a kávézás, beszélgetés délutánjainak elhanyagolt tradíciójára próbálják fektetni a hangsúlyt.
A kávézás szimbolikus jelentőségű, már maga a tevékenység is éberséget, a jelenben levést, a józanságot jelentheti.
Nem éppen ugyanaz, mint lehörpinteni egy gyorsítót, munkába sietve, papírpohárból az utcán. Erről is mesélt Droste a cappuccinója mögül, a kerek márványasztalok egyikénél.
Lányok is jöhetnek
Habár nem akármilyen helyszínen van a Három Holló, programjaikkal igyekeznek majd minél színesebb rétegeket bevonzani, nem csak a magas kultúráért rajongókat, és nem is csak azokat, akik “megengedhetik maguknak a fényűzést”, mint a hajdani kávéházakban. (Hozzá kell tennem, régen csak a férfiak szokása volt az ezen kávéházak látogatása, a nőkre igencsak ferde szemmel néztek – szerencsére, ez mára már megváltozott, és a Három Holló is szívesen várja a hölgy látogatóit).
És tényleg, a programok között ugyanúgy megjelenik a budapesti underground is, mint a mainstream (vagy az underground mainstream), itthonról is, külföldről is. Azt pedig, hogy valóban sikerül-e beüzemelni az időgépet és kinyitni ezt az időkapszulát Budapesten, majd meghozza a jövő.
