Kultúra

A düh, amire nagyobb szükségünk van, mint valaha

Szinte mindenkit meglepett, amikor a Bánkitó szervezői bejelentették, hogy az idei fesztivál egyik nagy fellépője a Slaves nevű rockduó lesz. Isaac Holman és Laurie Vincent 2015-ben az Are You Satisfied című albumukkal olyan hangosan csörömpölték tele előbb Európát, majd az Egyesült Államokat, hogy ma már gyakorlatilag nem tudnak úgy koncertet rendezni sehol a világon, hogy ne csüngnének fürtökben az emberek.

Fotó: 24.hu / Bielik István

A péntek esti koncertnek több tanulsága is volt, kezdjük először azzal, ami a leginkább minket érint.

És a “minket” alatt most nemcsak a fesztiválozókat értem, hanem tágabb értelemben véve mindenkit, aki megpróbál manapság jó szájízzel, gyomorgörcs nélkül egyről a kettőre jutni. Álljon most bármelyik politikai oldalon az ember, legyen szó Magyarországról, az Egyesült Államokról vagy akár Nagy-Britanniáról, az elnyomottság érzése és a feszültség napról napra nő.

A Slaves sokszor artikulálatlan üvöltésbe torkolló szövegei és a dühös, a szó jó értelmében vett faék egyszerűségű dallamai pontosan azok, amikre ennek a generációnak szüksége van.

A koncert ennek megfelelően rendkívül hangos és intenzív volt, a hangulatot pedig csak fokozta, amikor Isaac Holman dobos-énekes egy ponton megállította a legnépszerűbb dalukat, a Cheer Up Londont, hogy kiküldje az első sorban lányokat fogdosó bunkót.

A banda pénteki produkciójából az is kiderült, hogy a mérsékelt sikert aratott Take Control album után is úgy tudták tartani az élő koncertek színvonalát, mint egy profi rockgépezet. Még azok a dalok is lendületesek tudtak lenni, amiket egyébként a buszon ülve továbbnyomnál.

A zenekart egyébként remekül jellemzi, hogy hajlandók voltak eljönni a magyar viszonylatban sem nagynak mondható Bánkitó Fesztiválra úgy, hogy hónapokkal ezelőtt a Glastonbury nagyszínpadán adtak “telt házas” koncertet.

Galéria
Fotó: 24.hu / Bielik István

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik