Ámokfutók – Meghalok egy csókodért
Ha ’90-es évek, akkor rágógumipop, ha pedig magyar ’90-es évek, akkor Kozso. Ha a Hold-küldött Kocsor Zsolt nincsen, akkor cikkünk tartalmainak jelentős része jó eséllyel soha nem jött volna létre, hisz a nagy rivális Zoltán Erika mellett Kozso volt az, aki, miután saját zenekarát kimaxolta, afféle popzenei keresztapává avanzsált, és tucatnyi hazai előadó felemelkedése felett bábáskodott.
Ám 1997-ben még javában élt az Ámokfutók is, ami a beszélő férfi-vonagló vokalista nő témát járatta csúcsra. Nem a Meghalok egy csókodért a legerősebb daluk, de legalább nem is saját: a Gazebo I Like Chopin című szerzeményén alapul.
Carpe Diem – Álomhajó
A Carpe Diem már létezett ugyan az Álomhajó előtt is, de minek? Ez volt ugyanis a nóta, ami egy csapásra ismertté tette, a dal meg nem mellesleg minimum a nemzedék himnusza lett. Semmi nem írja le jobban ezt a popzenei korszakot, mint a hurráoptimista Álomhajó. És ezen az sem változtat, hogy nyílt titok volt, hogy a zenekar énekesnője, Funnah Fanny egy hangot nem énekel a dalban, mint általában a zenekar többi szerzeményében sem, helyette egy Stefanidu Janula nevű énekesnő énekelt, Fanny dolga – nem egyedüliként a korszakban – az volt, hogy nagyon jól nézzen ki, miközben ügyesen playbackel.
Hip Hop Boyz – Megbántottak
Sok ’90-es évekbeli zenekart savaznak azzal, hogy nincs tehetségük, és óriási humbug az egész tevékenységük, ezt azonban ha valakire, akkor a Hip Hop Boyzra igazán nem lehet ráfogni: ha esetleg nem is szállhattak ringbe a hiphop-táncos Pavarotti címért, de az tagadhatatlan, hogy táncolni nagyon tudtak. Olyannyira, hogy a táncból nőtt ki a zenekar, ami aztán óriásira nőtt, Dr. Alban és Michael Jackson koncertjei előtt is játszottak. A banda vége után aztán a fejen pörgős show-elemért felelős Real Action a NOX alapító tagja lett, majd megcsinálta az Attraction Látványszínházat, ami aztán, ugye nemzetközi sikerig, a Britain’s Got Talent fődíjáig vitte.
Shygys – Hello
Csodás dolog, hogy a ’90-es évekre Magyarországra is elért a testépítés művészete, és a szolárium mint a technológia csúcsvívmánya. Ennek eredménye lett az első néhány kipattintott férfimodell, akik közül aztán több magyar fiúbanda tagjait is verbuválták. Ők azok, akik hamarabb vágatták volna le a fél karjukat, mint hogy a polgári nevük kiderüljön. Azért ne legyünk gonoszak, például a ShyGysban többen is tudtak énekelni, bár ez igazából csak évtizedekkel később derült ki igazán, amikor egyik tagjuk az egyik tehetségkutató zsűrijének leénekelte a haját. Fontos: a ShyGys félig-meddig még aktív, nemrég új daluk is született, és fel is lépnek olykor, igaz, már csak hárman az ötből. Az viszont még így is durva, hogy a korszak meghatározó nótája, a Hello már húsz (!!!) éves.
Baby Sisters – Rád gondolok
A magyar popipar szépen lekövette a nemzetközi trendet, így bár magyar Spice Girlsünk az istennek se lett, azért született egy halom lányegyüttes, amelyek nagyjából úgy működtek, mint a Lutra album vagy a Pokémon: “gyűjtsd össze mindet” jeligére a női vonzerő nagy skáláját lefedve ki-ki válogathatott kedvére a neki tetsző típusból. Már persze az uralkodó szépségideálon belül, azaz karcsú, homokóraalkatú nők közül, akiket sajnos sokkal inkább válogattak össze mellméret és hajszín alapján, mintsem énektudásalapon vagy a szerint, hogy kijönnek-e egymással a lányok. Így aztán ezek a zenekarok többnyire nem húzták sokáig. Akárhogy is, a Baby Sisters szőke-vörös-fekete kombóban és erősen erotikusra véve hódított.
Bestiák – A reggel túl messze van
Ugyanez pepitában: a Bestiákat a Baby Sisters ellenében vetették be, az erotika itt is megvolt, ám ők eggyel vagányabbra vették a figurát – nem is tartott ki a siker, amit az alábbi, kétségtelenül ellenállhatatlanul fülbemászó nótával arattak.
Back II Black – Szerelembomba
A ’90-es évek második fele volt az az időszak, amikor valakik jónak látták a funkyt behozni Magyarországra – kit izgat az a pár évtizedes lemaradás. Ennek lett az eredménye a máig működő Back II Black, amelynek tagjai a korszakban szokatlan mértékben tudtak zenélni – kár, hogy a szöveg néha kissé bugyutácskára sikerült, lásd a lenti szerzemény.
TNT – Titkos üzenet
Vallomással tartozom: Dobrády Ákosnak ugyan kétségkívül nagyon szép orgánuma van, ám ettől a bársonyos hangtól engem a kezdetektől kiver a víz, így aztán a TNT bármely dalától instant lábrázást kaptam, így bár a ’97-es év talán legnagyobb slágere lett a Titkos üzenet című nótájuk, én már akkor is, és azóta is lendületből távoztam onnan, ahol ez a dal szólt. Azért pár évvel később a Kicsi gesztenye édibédi nyelvhasználatával ezt még lehetett fokozni. Akárhogy is, ez is húsz éves már, mi pedig mind vén trottyosok vagyunk.
Orsi – Ha lemegy a nap
Tunyogi Orsi zenészcsaládban született és nevelkedett, és szerintem hamarabb énekelt, mint beszélt – ám arra aligha számított anno ’97-ben, amikor felénekelt a Ha lemegy a Nap című számát, hogy ezzel megalkotta a következő fél évszázad ÖSSZES céges partyjának és retro-bulijának leghatalmasabb bulinótáját, a számot, amire főszerkesztőtől sales managerig mindenkinek elgurul a gyógyszere, és amely egyben a menőség zsinórmértéke is: hisz a Ganxsta-féle rapbetétet csak a legmenőbbek tudják szóról szóra és ritmusban elnyomni. Annyi tmondok: migiri.
Emergency House – Dübörög a ház
Ez már egy szubzsáner a korszakban, amikor a rágógumipop után a house-t is felfedezte magának Magyarország, ám a Dübörög a ház ezzel együtt is csaknem ugyanolyan óriási partyhimnusz lett, mint Orsi nótája. A dalt egyébként kombinációban érdemes hallgatni: mint a rizottó társa a könnyű fehérbor, úgy ehhez a dalhoz a Hip Hop Boyz Hegyekbe fönn című szerzeménye passzol a legjobban.
Kimaradt a kedvenced? Írd meg kommentben – a nemzetközi verziót pedig itt olvashatod.
