Kezdjük is a friss, ropogós videóval: Köszönöm szépen, jól vagyok.
Amikor legutóbb hallani lehetett a mainstream médiában a zenekarról, akkor elég rosszul állt a banda szénája, Kiss Sándor bejelentette, hogy rajta kívül gyakorlatilag senki nem marad a zenekarban az eredeti felállásból, az új tagokat is kihirdette. Aztán kiderült, hogy nem egészen ez a helyzet: éppen ő volt az, aki távozott. Mi történt ezek után?
Dorogi Péter: Végül is nem sikerült szétrobbantani a zenekart még belülről sem, Cézárt mégsem szúrták le. Aztán, mivel ő kikerült a zenekarból, hirtelen ott álltunk basszusgitáros nélkül, miközben le voltak kötve a koncertek. Így azonnal elkezdtünk basszusgitárosok után kutatni.
Gálos Ádám: Először körülnézel, hogy te kit ismersz, és az ismerőseidet hívod, akik benne vannak a zenei életben, és azt gondolod, hogy biztos ajánlanak valakit. Egy hétig ment a „figyelj, te kit ismersz, nem tudsz valakit?”, végül egy véletlennek köszönhető, hogy Sanyika (Bikali Sándor basszusgitáros, aki 2016 szeptemberében csatlakozott az Intim Torna Illegálhoz – a szerk.) képbe került. Egy barátomat hívtam fel, hogy mondjon már valamit egy másik basszusgitárosról, és mondta, hogy „nem rossz, de van egy srác, aki abszolút hozzátok való”. Akkor megadta a számát, felhívtam, és két nap múlva volt egy meghallgatás, oda eljött jó néhány basszusgitáros, eljátszottunk néhány számot, beszélgettünk, és egyértelműen Sanyika jött ki győztesnek. Ez a bizonytalan időszak időszak pár nap alatt véget ért, hétfőn kezdődött, szombaton meg már koncerteztünk.
Kiss Sándorral mennyire sikerült rendezni a viszonyt?
Nádasdi János: Rendeztük a dolgokat, de ennyi. Nem tartjuk a kapcsolatot, nem járunk együtt fagyizni, nem is nagyon tervezzük.
Hogy nézett ki a zenekar elmúlt éve?
Nádasdi: Utána rögtön indultunk Tunéziába forgatni egy videoklipet, megszületett a legújabb dalunk, nagyon sok koncertet adtunk és ezek nagyon jó hangulatban teltek. Most jön egy kislemezünk, meg egy új videónk, jól vagyunk.
Dorogi: Sikerült lelazulni. A múlt évre terveztünk egy lemezmegjelenést, ami elhalasztódott, de ennek végül is örülünk, mert így sokkal több időnk lett arra, hogy kidolgozzunk dalokat. Így november körül fog megjelenni majd a nagylemezünk, és erről van az a négy szám, amit már meg lehet hallgatni. (Türelmetlenek görgessenek a cikk végére – a szerk.)
Gálos: Sokkal felszabadultabb a munka, teljesen más struktúrában dolgozunk, mint azelőtt. Amikor történt ez az eset ősszel, muszáj volt meghúzni egy vonalat, és teljesen nulláról indulni, átszervezni a zenekart belülről is. Demokratikusabban működünk, mindenki meg van hallgatva, és azért más, ha nyugodtan és lazán dolgozol, sokkal jobb ötletek születnek, mint amikor nagy a nyomás.
Dorogi: Korábban az volt, hogy mindig a határidő szabta meg, hogy mikor készül el egy dal. Most inkább a kreativitást helyezzük előtérbe. Sokkal termékenyebb, felszabadultabb azóta a munka, így tudnak jönni azok az ötletek, amik az elmúlt két évben már annyira nem jöttek, vagy hogyha jöttek is, akkor nem kerültek be a közösbe. Ez is most jött el, hogy most már ott tart a zenekar érzelmileg, hogy a köztünk lévő kapcsolat már megengedi, hogy olyan dalok is előkerüljenek, amit eddig egyikünk sem mutatott meg.
Nádasdi: A változás kifejezetten jót tett, a zenekar új lendületet kapott. Most lehet látni, hogy mennyi plusz energia nem lett kihasználva korábban, ez most egy lendületesebb dolog. A körülöttünk dolgozó emberek is hozzátesznek ehhez, más lett a menedzsment, van frissesség a környezetünkben, ami mindig ad egy új lendületet.
Hogy néz ki a munka nálatok?
Dorogi: Rengeteg feladat van egy olyan zenekar körül, ami már eléggé reflektorfényben van, azon kívül is, hogy dalokat írunk. Amikor elmegyünk a stúdióba, az a lényeg, hogy a dal, és az, amiről szól, és ahogy megszólal, az alkosson egy egységes képet, ez a legfontosabb. Ennek időt kell adni, hallgatni kell, emésztgetni, finomítani, idő kell ahhoz is, hogy a szövegben el lehessen mélyülni, felkapargatni dolgokat. És ez csak a zene. Ezen kívül még százmilliárd dolog van, amivel foglalkozni kell, teszem azt, kezelni a Facebookot, vagy ha épp készül egy lemezborító, azzal kell foglalkozni, most pedig, hogy készen van a kislemez, már azon gondolkozunk, hogy mi van a nagylemezzel.
Gálos: Minden nap egész sok időt töltünk együtt a zenekarral, de ha nem vagyunk együtt, akkor is kapcsolatban vagyunk chaten vagy telefonon. A menedzserünkkel nagyon sokat beszélünk mindannyian, órákat akár. Tényleg nem áll meg a munka a stúdióban.
Dorogi: De ezt csak akkor lehet, ha nagyon szereted, amit csinálsz, mert különben kiégsz.
Sok minden változott a zenekar körül – a zenétek változott?
Dorogi: Sikerült jobban elmélyedni a dalokban, kiforrottabbak lettek, és a szövegek is el tudták érni azt az érzelmi faktort, amit már évekkel ezelőtt el kellett volna. Ez nem azt jelenti, hogy amit eddig csináltunk, az egy nagy nulla, egyszerűen csak a zenekar képes fejlődni, megújulni, és az, hogy van igényünk arra, hogy zenében és szövegben is elmélyüljünk, így együtt a hosszú távú munka alapja.
2010-ben váltatok ki a Kistehén Tánczenekarból, így az Intim Torna Illegál még mindig relatíve fiatal zenekar, mégis szinte azonnal ismertek lettetek, nem voltak olyan koncertek, ahol tíz barát és családtag előtt játszotok.
Dorogi: Ennek az egyik oka, hogy a Kistehén Tánczenekarból már elég sok rajongó követett minket. Aztán, mivel teljesen új műsorral álltunk színpadra, átalakult a közönségünk, és meg is duzzadt. És ami emellett a legfontosabb, hogy koncerteztünk. Az első évben nem ültünk otthon, hanem rengeteg-rengeteg koncertet adtunk.
Gálos: Az első idők nagyon nehezek voltak. De sokat koncerteztünk és szájról szájra terjedt a hírünk, a koncertjeink elég erősek voltak és valami nagyon jó energia volt ott, amiért az emberek jól érezték magukat és hívták a barátaikat.
Amikor elindultatok, egyebek mellett a Petőfi Rádió elég sokat tett a magatok fajta magyar alternatív zenekarokért, mára ez átalakult. Merre tud most elindulni egy hasonló banda ma?
Nádasdi: Igen, a most induló zenekarok ilyen szempontból valamivel nehezebb helyzetben vannak, viszont most a digitális média sokat segít abban, hogy ha van egy dalod, akkor azt el tudod juttatni nagyon sok emberhez.
Dorogi: Az a legfontosabb, hogy dalokat kell írni, aztán pedig, hogy a zenekar eldöntse, hogy saját stílust akar kialakítani, ami régen mondjuk a 30Y-nál, Kispál és a Borznál, Tankcsapdánál megvolt, vagy olyan zenekar lesz, ami egy adott stíluson belül – mondjuk a metálban – akar a legjobb lenni. A folyamatos számírás nagyon fontos, mert nagyon sokan kiégnek az első album után és elkezdenek feldolgozásokat játszani, mert nem úgy állt össze a csillagzat a zenekaron belül. És ahogy elnézem az elmúlt tizenöt évemet, amit zenekarokban töltöttem, ott mindig az emberi rész volt a legfontosabb. Ha ez jól működik, akkor tud egy zenekar hosszú távon működni, és ha hosszú távon tudnak működni, akkor mindig terem valami a fán, amit az emberek elkezdenek szeretni.
Gálos: És ha megvan az, hogy nagyon sok próba, számírás, emberi kapcsolatok, elszántság, és hozzáteszik a munkát, akkor meg kell találni azt a fórumot, ahol el tudnak jutni az emberekhez. Itt kerül a képbe, hogy mennyit változott az internet, Facebook, Instagram, Youtube miatt a zenei piac is. Régen ez úgy volt, hogy keressünk egy kiadót, és a kiadó intézett mindent, mi csak zenéltünk, most már ez teljesen átalakult, és a legfontosabb szerepe a közösségi médiának van abban, hogy hova tud eljutni egy zenekar. Ha jók a dalok, akkor el tudnak jutni a rádióba, akkor elkezdik megosztani a rajongók, nagyon összetett dolog lett ez. Hogy nehezebb vagy könnyebb… más.
Nádasdi: És mindemellett az is nagyon fontos, hogy megtartsd a saját arculatodat. Akik most sikeresek a fiatalok közül, azoknak mind megvan a saját világa.
Van olyan zenei álmotok, amit egyszer jó lenne megcsinálni?
Dorogi: Szimfonikusokkal szívesen játszanék, amikor az MR2 Szimfonik koncerten a Punnany Massiftól az Élvezdet feldolgoztunk, az fergeteges élmény volt.
Bikali: Azért nehéz ezt így megfogalmazni, hogy egy konkrét álom, mert ha egy zenekar azt mondja, én már mindent vágok, és már nem kell tovább fejlődni, akkor annak a zenekarnak befellegzett. Az álom gyakorlatilag a folyamatos zenekari fejlődés.
Mik jönnek most az életetekben?
Dorogi: Rengeteg dolog történik. Van például egy nagyon jó barátja a zenekarnak, Balázs Ádám, akivel mi már évekkel ezelőtt írogattunk dalokat magunknak, és mivel ő csak filmzenével foglalkozik, így magától értetődött, hogy előbb-utóbb együtt is fogunk valami ilyesmit csinálni. És ennek volt az apropója az Egynyári kaland, aminek a mi dalunk, az Örökké volt a főcímdala már az első évadban is. Ehhez most elkészült Köszönöm szépen, jól vagyok című dal is, amihez az új videóklipünk készült, és ami majd a hatodik rész végén lesz hallható – így az Örökkével kezdődik, és ezzel végződik. Balatoni vagyok, adta magát, hogy egy balatoni srác írja egy balatoni sorozat zenéjéhez a szöveget. A filmzene egy teljesen más történet, ez is kicsit tágította az elménket, hangszerelésben és zenei világban, és kicsit más szempontból is meg tudtuk mérni a zenekart, egyrészt, hogy egy ilyen alkalmazott műfajban hogy tudunk működni, ez is adott egy új impulzust a zenekarnak. És itt a kislemez is, egy új videoklip, négy új dal, és ennek kapcsán három év után visszatérünk a Budapest Parkba, június 9-én. Ez most eléggé leköti a figyelmünket, erre készülünk látvánnyal és szép nagy hangoskodással.
Az említett négydalos kislemez anyagát a Köszönöm szépen, jól vagyok videoklipjével együtt a 24.hu olvasói nézhetik-hallgathatják először, íme.
