Külső-Terézváros szűk utcáin sétálva ízelítőt kaphatunk a főváros építészetének minden korszakából, de az épületek a világháború pusztítása, a felújítások halogatása, vagy a pénztelenség miatt már sokszor nem hasonlítanak egy évszázaddal ezelőtti, eredeti önmagukra. Erre a legjobb példa talán épp a Zichy Jenő utca (nem tévesztendő össze a Városliget tőszomszédságában fekvő Zichy Géza utcával, melynek romantikus várkastélyáról közel egy évvel ezelőtt zengtünk ódákat) 10-es számú háza, melyet a terézvárosi orvostársaság elnöke, dr. Weisz Jakab megrendelésére tervezett a századfordulós szecesszióhullámot meglovagló építészpáros, Révész Sámuel és Kollár József.
Az eredetileg az Andrássy úthoz hasonlóan sugárútnak szánt, de végül csak egyszerű, nyílegyenes belvárosi utcaként túlélt Zichy Géza utcán 1907-ben átadott lakóház eredetileg négy szinten fogadta a lakókat, sőt, legfelső emeletén Kollár saját műterme foglalt helyet (néhány okirat legalábbis erre enged következtetni, a tervrajzon pedig egy szépen üvegezett műterem látszik), de az elmúlt évszázad során – jó eséllyel a második világháború alatt – a ház képe teljesen megváltozott: legfelső emelete és szép magas tejete egyszerűen eltűnt, átadva a helyét egy csonka szintnek, de a bejárat feletti zárterkély alsó része is az örök építészeti vadászmezőkre távozott.
Az eredeti tervek
Krausz Ármin fűszer- és gyarmatárukereskedése a ház aljában – a kapu felett jól látható az egykor gyönyörű sgraffito
Nem ez azonban a legnagyobb veszteség, hiszen az épületdíszek terén is óriási változás történt: a kapu feletti, széttárt karú nőalak arca teljesen eltűnt, de a különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegének óvatos visszakaparásával, esetleg karcolásával létrehozott kép (=sgraffito) többi része is látott már szebb napokat.
Ugyanez a helyzet a második emeleti ablakok felett futó, antik férfialakokat mintázó képekkel is, melyekből mára már csak néhány fej, váll, valamint egy kígyófej maradt látható.
Az épület történetének apróbb mozaikdarabjai ma még a homályba vesznek, így Kolláron kívül híres lakóról sem tudunk, sőt, még az itt egykor működött cégek közül is csak kettőnek a nevét ismerjük – a fentebb már említett Krausz-féle fűszer- és gyarmatárukereskedést, illetve Klein Gábor és Kranz Rudolf szállítmányozási cégéét.
A magasföldszint a nem túl kegyes utókor által állbaszúrt, illetve fejsérült angyalai minden bizonnyal tudnának mit mesélni az elmúlt száztíz évről, és remélik, hogy a még mindig golyónyomokkal tarkított, a második világháború utolsó hónapjaiban csillagos házként (=zsidók lakhelyéül kijelölt) működött épület sok kortársához (így például a magyarországi szecesszió alapköve, az Izabella utcai Lindenbaum-házak egyik feléhez) hasonlóan rövidesen visszakapja régi fényét.
