A Munkácsy-díjas karikaturista, érdemes és kiváló művész 1921. március 3-án született Miskolcon, Kalász Tibor néven. Egész életében azt vallotta, a karikatúra az újságírás egyik műfaja. Az idős mestert a MÚOSZ a Magyar Sajtó Napja alkalmából idén avatta tiszteletbeli tagjává – írja a szövetség honlapja.
Egészen kis korától rajzolt. Névváltoztatásának ötlete még gimnazista éveire nyúlt vissza, amikor egy tanáráról készült, véletlenül padján hagyott rajzát látva az óra elején nevetés tört ki az osztályban. Igazgatói rovót kapott, a tanár pedig feldühödve kipenderítette az osztályból: “Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség!”. Ettől kezdve hívta mindenki Kajánnak. Amikor publikálni kezdett, kapóra jött neki a név.
Kaján Tibor tanulmányait 1945-1950 közt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, olyan mesterei voltak, mint Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly. Lehetett volna festő is, de saját bevallása szerint, hadilábon állt a színekkel, mert nincs bennük humor. Ekkor már dolgozott a Ludas Matyi című vicclapnak, később a Tükör, az Új tükör, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap munkatársa is volt, munkái rendszeresen jelentek meg a Lyukasóra, a Népszabadság, az Új Írás, a Hócipő, de még a Magyar Tudomány és a Filozófiai Szemle hasábjain is.
A „pesti humor” legnemesebb hagyományainak folytatói közé tartozott, Karinthy, Kosztolányi és Heltai Jenő humora mellett hatott rá Madách Luciferjének filozófiája, Daumier rajzművészete, a Swift Gulliverjéből és Rostand Cyranójából ismert szemléletmód – írta a MÚOSZ.
Azt vallotta, hogy a karikatúra
gyógyító hormon, demokratikus, mert közérthető, népi és nemzetközi egyszerre, afféle vizuális eszperantó. És miközben a karikatúra magába nyelt rengeteg műfajt, tanítómesét, állatmesét, aforizmát, epigrammát és legendát, sokféle emberi önkifejezést, a festészettel, a fotóval, filmmel bezárólag, aközben harmóniát akar, de diszharmóniáról beszél.
A karikatúra Kaján Tibor szerint rajzos vezércikk, ami kifejezi az adott nap hangulatát. A rajz a gondolat kifejezője, nála nem is kellett hozzá szöveg.
Díjai, elismerései: Ezüst Kupa, Tolentino (1953, 1963), Bordighera, II. díj (1964), Munkácsy-díj (1953, 1968), Érdemes Művész (1975), a Munka Érdemrend arany fokozata (1981), Kiváló Művész (1988), Pulitzer-díj (1992), Opus-díj (1994), a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendje (1994), Aranytoll (a MUOSZ díja, 1994), Herczeg Klára-díj (senior, 2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), Prima Primissima díj (2011).
