Iván Ildikó elmondta, hogy Szvetlana Alekszijevics életművével a fordítói felkérés után kezdett megismerkedni, és gyorsan beleszeretett az írónő által teremtett műfajba, amelyhez szerinte társadalomtudományi nézőpontból az oral history, irodalmi szempontból a monológ áll a legközelebb.
Arra a kérdésre, hogy vajon miért esett a Svéd Akadémia választása a fehérorosz írónőre, azt felelte, hogy tapasztalatai szerint a testület gyakran választ olyan díjazottat, aki hiteles médium lehet egy adott problémakör, térség, történeti eseménysorozat megértéséhez.
Szerinte Szvetlana Alekszijevics éppen ilyen, általa átélhetővé, megérhetővé válik a szovjet múlt, a posztszovjet világ hétköznapjai, traumái. Az írónő művei megmutatják, milyen sorsok, milyen életek jellemezték a térséget.
Az írónő legutóbbi könyve azért is figyelemre méltó, mert az utolsó pillanatban szólaltatja meg a tanúkat, sok megszólaló ma már nem él. Mint fogalmazott, a könyv többek közt öngyilkosok történeteit dolgozza fel, Alekszijevics családtagokkal, ismerősökkel készített mélyinterjúkat, amelyekből feltárulnak a megrázó élettörténetek, például hogy miként jutott el az öngyilkosságig egy második világháborús veterán, egy 14 éves fiú vagy miért gyújtotta fel magát egy falusi idős férfi. Egy másik szereplőt pedig azért hurcolt meg a hatalom, mert megbízhatatlannak ítélték, hiszen egykor megszállt területen élt – sorolta a példákat a fordító.
Érzelmileg nagyon megterhelő sorstörténeteket olvashatunk, amelyeket az irodalmi megformáltság és a hitelesség kettősége jellemez. Ebből torlódik fel a tömény iszonyat
– jegyezte meg Iván Ildikó, aki egyértelműen a traumairodalom címszó alá sorolta a művet.
A fordító szerint az Elhordott múltjaink cím arra utal, hogy a múlt nem ért véget: ha tönkretette az embereket történelem, akkor lehetetlen másfajta történetet alkotni a jövőben – írja az MTI.
A fehérorosz külügyminisztérium üdvözölte Alekszijevics elismerését. Ez az első Nobel-díj, amelyet a független Fehéroroszország polgára kap – fogalmazott délután a tárca szóvivője, hozzátéve, hogy díj bekerül a nemzet, a társadalom és a belorusz állam történelmébe.
Dicsérte a hatalom, amely betiltotta
Fehéroroszország “gazdag a tehetségekben, és bízunk abban, hogy nem Szvetlana Alekszijevicsé lesz az utolsó Nobel-díj, amellyel a belorusz tudomány, irodalom, orvoslás és egyéb területek kiemelkedő eredményeit elismerik” – fűzte hozzá.
Szvetlana Alekszijevics az autoriter minszki rezsim ellenzékének egyik legismertebb hangja. Tíz évig nem is lakhatott hazájában, könyveit betiltották. 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen maradtak, és csak Oroszországból behozott csempészáruként voltak hozzáférhetők. Könyveit mind a mai napig nem adják ki, elmondása szerint nem szólalhat fel nyilvános eseményeken, és a televízióba se hívják soha.
