Kultúra

A hízelgők szerepe a nyelv alakulásában [Ez a beszéd]

Kik lehetnek ők? (Ma már) nem híres emberek, mégis nap mint nap emlegetjük a nevüket - anélkül, hogy tudnánk róla.

Például amikor pizzát rendelünk…

De előbb röviden a ma tárgyalt jelenségről… Nem más ez, mint a tulajdonnevek, és azon belül is a személynevek köznevesülése, vagyis amikor egy újdonság elnevezése összefonódik annak a személynek a nevével, akihez az új találmány, használati tárgy stb. köthető. A legelterjedtebb példák a röntgen (Wilhelm Conrad Röntgen fizikus nevéből) vagy a morze (S.F.B. Morse, a távíró feltalálója nevéből), de mi most elővettünk párat a kevésbé ismert, köznévként használt személynevek közül.

És akkor most vissza a pizzarendeléshez. Hiszen hányan gondolunk bármelyik besamel alapú pizza fogyasztása/készítése közben Louise de Béchameil márkira (1630 – 1703), erre a francia pénzemberre és mecénásra, aki nemesi címét pénzért vette, ráadásul olyan oltári szerencséje volt, hogy ezt a tejszínes, fehér mártást róla nevezték el. A szósz eredetileg nem az ő nevéhez fűződött, azt egy de la Varenne nevű szakács készítette el még évtizedekkel azelőtt, hogy Béchameil márki, a híres gourmand kissé továbbfejlessze azt. Ám mivel a márki nagy hatalommal rendelkezett, úgy látszik, érdemes volt neki hízelegni a névadással, és az azóta nálunk is divatossá váló mártást á la béchameil emlegetni. Hát, így ment ez valahogy XIV. Lajos, a Napkirály udvarában…

 

Egy márki után jöjjön egy kapitány, nevezetesen Charles Cunningham Boycott (1832 – 1897). A mogorva természetű brit kapitány, miután a hadszolgálattól visszavonult, gazdálkodással próbálkozott, és egy észak-írországi birtokot bérelt egy ottani lordtól. A lord őt kérte meg, hogy nem kis jutalékért cserébe a többi bérlőtől is próbálja beszedni a bérleti díjat, és Boycott ezt annyira lelkesen próbálta teljesíteni, hogy rövidesen mindenki gyűlölte őt a környéken, sőt a kapitány zsarnokoskodásainak egész Írországban híre ment.

Ekkor kezdődött az ír parasztok szervezkedése és ellenállási mozgalma. A parasztok többek közt a haszonbérek csökkentését követelték és Boycott kapitányt is megfenyegették, ő erre persze még keményebben próbálta behajtani a járandóságokat. Az eredmény: a kapitánnyal szembeni „bojkott”! Nem szolgálták ki a boltban, a postás nem vitte ki a leveleit, nem volt hajlandó senki dolgozni nála satöbbi. Boycottból az elnyomó brit uralom jelképe, az esetből pedig országos botrány lett, és miután egyszer egy angol hadosztály szedte össze nála a krumplit, mert ír munkás nem akadt a feladatra, a közutálatnak örvendő úr el is költözött a birtokról. Boycott haláláig Dublinban élt, nevét azonban megőrizte az angol nyelv, sőt át is adta más nyelveknek, többek közt a magyarnak is.

Végül pedig a begónia nevének eredetét ajánljuk a virágokat, növényeket kedvelők figyelmébe. A szobanövényként ma már mindenfelé elterjedt, húsos, erős leveleiről és színes virágairól ismert begónia még a 17. század folyamán került át Európába a Karibi-tenger vidékéről. Ekkor volt a gyarmatként működő Dominika kormányzója Michel Bégon (1638-1710), aki politikai és katonai tisztségei mellett szenvedélyes növénygyűjtő volt. Ő egyszer az Antillákon találkozott Charles Plumier botanikus-szerzetessel, XIV. Lajos királyi botanikusával, aki tisztelete jeléül Bégonról nevezte el a virágot. (Vagy itt is a hízelgés egy példájával van dolgunk? Lám, mire jó, ha az ember politikus…)

És itt egyáltalán nincs még vége azoknak a szavaknak, amelyekről legtöbben nem is sejtik, hogy egy egykor híres-hírhedt alak nevét rejtik.

Izgalmas példákat ígérünk legközelebbre is!

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik