Elég sok baljós jel utalt arra, hogy ez a film tovább súlyosbítja frankárfolyamos-esős nyarunk kedélyét. Eddig elég kudarcosak a nagy nyári sikerfilmek, mindenhol izzadságszag, erőltetés, profitéhségtől kopogó filmszemek. A majmok bolygója pedig nem az a kifejezett sikertörténet – az 1968-as klasszikus mozi után csupa felejthető folytatás született. Ezért is nagy meglepetés, hogy ez a film – működik.
Előzményfilmről van szó, ami azt jelenti, hogy a végét nagyjából ismerjük a történetnek. Rögtön a nyitó jelenetsor messzire visz: valahol Afrikában csimpánzvadászok fognak pár egyedet, hogy eladják a San Franciscó-i gyógyszercégnek. Ez az erőszakos ember-természet találkozás már megadja az alaphangot. Az ember persze azért is hódítja a természetet, hogy saját létfeltételeit javítsa – erről szól a gyógytás, a gyógyszeripar. Ahol könnyen a szokásos etikai kérdésekkel találkozhatunk szembe – ember, ne játssz istent stb. A film többször eljut idáig, de inkább csak kötelező gyakorlatként, Will Rodman kutató (James Franco) nem mondja el egyperces monológját a kamerába nézve. Továbblépünk: a kutatása zsákutcába fut, agyregeneráló készítménye fejlesztéséhez nem kap több forrást, és még egy majmot is fel kell nevelnie. Ő lenne Cézár, akiben van a szerből, s aki egyre inkább családtag, mint háziállat. Ám egy nap elveszti a fejét, és ezért egy afféle majombörtönbe kerül. Fogvatartói azonban nem tudják, hogy egy kísérleti szertől megokosodott majmot tartanak rács mögött.
1933 rég volt, King Kong még messze vidékről érkezett a civilizációba, amely kihasználta és elpusztította. Ma az óriás majom sok kicsi megalázott és kihasznált lény együttese, amely, ha megérzi, hogy egységben az erő, felkel, és akkor baj lesz. Persze a majmok jelképek: alárendelt, megalázott lények, akikben egyre nő a feszültség – a lényeg, hogy az ember gőgje, nemtörődömsége, a társadalom könyörtelensége miatt szenvednek. Az ember magának fogja köszönni, ha elpusztul.
Szerencsére azonban ez a mondanivaló is mellékszál, ott van, de a lényeg mégis az akció, az érzelmi feszültség, ami annak ellenére kialakul, hogy a vásznat digitálisan megrajzolt majmok borítják el a film nagy részében. Ám a cselekmény feszes, lebilincselő, a látvány ügyes és nem öncélú (végre nem 3D!). Hülyeségeket, logikátlanságokat persze kazalnyit lehet találni, de nem egy biológus/szociálpszichológus/logikaprofesszor egyetemi székfoglalóját látjuk, hanem egy sci-fit.
Ha hagyjuk, hogy a film lekössön minket, jól fogunk szórakozni.
Ajánljuk: akik szerint az emberiségnek vissza kell vennie az arcából
Nem ajánljuk: aki szerint a természetet még jobban meg kell hódítani, csak akarat kérdése
Rise of the Planet of the Apes – színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 106 perc, 2011, rendező: Rupert Wyatt, író: Pierre Boulle, forgatókönyvíró: Rick Jaffa, Amanda Silver, zeneszerző: Patrick Doyle, operatőr: Andrew Lesnie, producer: Peter Chernin, Dylan Clark, Rick Jaffa, Amanda Silver, vágó: Conrad Buff IV, Mark Goldblatt, szereplők: James Franco (Will Rodman), Freida Pinto (Caroline), Andy Serkis (Caesar), John Lithgow (Charles Rodman), Brian Cox (John Landon), Tom Felton (Dodge Landon), David Oyelowo (Steve Jacobs)
Hazai bemutató: 2011. augusztus 18.
