Összeállítható és megvásárolható:
KAISER CHIEFS: The Future Is Medieval
A zeneipar jelenlegi átmeneti állapotára sokan sokféleképpen reagáltak: a Radiohead „mondj egy árat” módszerrel adott ki lemezt, Trent Reznor simán ingyen kínált fel egy Nine Inch Nails-albumot, Billy Corgan dalonként kezdett kiadni egy új Smashing Pumpkins-anyagot, Kanye West meg Good Fridayeket tartott. A sorba most meglepő módon beállt a túl előremutatónak nem nevezhető Kaiser Chiefs is, és még meglepőbb módon rögtön rá is licitált a többiekre, ugyanis kirakott a honlapjára 20 új dalt, amikből belehallgatás után mindenki választhat tízet, és összeállíthatja a saját egyedi lemezét, majd ezt ráadásul árulhatja is, visszakeresve ezáltal a The Future Is Medievalra költött pénzét.
Nem nehéz belátni, hogy ez tényleg valami új, hiszen van benne a webkettőtől a piramisjátékokon át az albumformátum megkérdőjelezéséig minden. Hogy előremutató is-e, az viszont már egy másik kérdés. Annyiban mindenképpen az, hogy a többiekkel szemben az új zenehallgatói szokásokhoz alkalmazkodva elveti a merev albumformátumot, annyiban viszont egyáltalán nem, hogy tízben minimalizálja és maximalizálja a letölthető dalok számát, mert így se az nem jut semmire, aki hármat, se az, aki tizenhármat akar hallani a húszból – pedig biztos vannak ilyenek is.
Mindettől ugyan független, de kérdés az is, hogy egy ilyen lemez kapcsán kell, és egyáltalán lehet-e véleményt alkotni a zenét illetően, hiszen ha kicsi is, de megvan az esélye, hogy két ember két teljesen más The Future Is Medievalt hallgat. Tartva a lépést a jövővel, vagy megragadva a múltban, de leginkább a műbalhét félretéve annyit azért mindenesetre el lehet mondani, hogy tíz számot mindenki össze fog tudni válogatni magának, sőt az sem bolond, aki mind a húszat beszerzi. Ugyanis annak ellenére, hogy leborított elénk a banda egy csomó zenét, és azt mondta, szemezgessünk, van egységes hangvétele mind a 20 dalnak, és azt sem állíthatja senki, hogy kritikátlan módon minden vacak bekerült a szórásba.
Az említett hangvétel egyébként bizonyos értelemben meghatározza a színvonalat is: a dalok sötétebbek, komolyabbak, sokkal kevésbé refrén-centrikusabbak, ennél fogva pedig nem is annyira slágeresek, mint a korábbiak. Ez viszont nem is baj: túl sokáig azt már nem lehetett volna csinálni, ami eleinte olyannyira ment a Kaiser Chiefs-nek (ennek voltak jelei is), így viszont működőképes és érdekes maradt a zenéjük. Mindezzel együtt persze azért megmaradtak középsúlyú, meghatározónak semmiképpen sem nevezhető, szórakoztató bandának, szóval magát a zenét éppúgy nem kell túlmisztifikálni, ahogy a megjelenés módját sem – bőven elég kiélvezni annyira, amennyire lehet. A durranás amúgy is csak akkora, hogy jövő hónapban azért lesz „rendes”, boltban beszerezhető, 12 + 2 számos verziója is a lemeznek.
A lemez a zenekar honlapján szerezhető be.
Meghallgatható:
ROADBURN FESTIVAL AUDIO STREAMS
Nemcsak a Kaiser Chiefs nyitotta meg a zsilipeket, hanem a kultikus holland Roadburn fesztivál is, sőt míg a brit banda „csak” húsz dalt kínál, addig a rendezvény szervezői több tucatnyi komplett koncertet tettek fel honlapjukra az idei buli fellépőitől – vagyis szinte az egész fesztivált visszahallgathatják mindazok a szerencsések, akik ott voltak, és azok is, akik a hónapokkal korábban elkelt jegyek hiányában kívül rekedtek. A kínálat a szokásos, vagyis van itt minden, ami kemény, komor és előremutató, legyen az akár az újjáalakult Godflesh csikorgó indusztriálja, a Today Is the Day kaotikus és apokaliptikus noise rockja, Csihar Attila egyszemélyes, mikrofonnal és effektekkel előadott Void of Voices nevű produkciója, vagy a Voivod progresszív/pszichedelikus sci-fi metálja – a mennyiség pedig elképesztő. Pedig a kollekció még nem is teljes: a felvételek folyamatosan kerülnek fel az oldalra.
A koncertek a Roadburn honlapján hallgathatók meg.
Meghallgatható:
LIMP BIZKIT: Gold Cobra
Ezúttal az összeállítás végén nem apró bonbont kínálunk, hanem egy régi magazinos szokást felelevenítve viccet közlünk: a jó ideje készülő, de e hó végén állítólag tényleg megjelenő új Limp Bizkit-lemez, a Gold Cobra címadó dalát. A szám pont olyan, mint egy Limp Bizkit-szerzemény, és innentől még érthetetlenebb, hogy mit akar ez a zenekar 2011-ben, de kétségkívül szórakoztató a dolog, úgyhogy jár mindenkinek a lehetőség, hogy osztozzon a derűben.
