Mielőtt azt hinnénk, hogy robotokat és szervcafatokat fogunk látni egy gyorsan villódzó képfolyamban, tisztázzuk a helyzetet. Mark Romanek filmje, mely a japán-brit Kazuo Ishiguro regényéből készült, semmiféle fémtartalommal nem bír. Inkább emberi lényekkel és érzésekkel operáló disztópia, klasszikus dráma, ám témája annyira izgalmas, hogy egyáltalán nem hiányzik a technokrata körítés. Sőt! Bár a hetvenes években kezdődő történet időíve a kétezres évekig terjed, akár egy fél évszázadot is ugorhatnánk vissza a múltba, olyan atmoszférát áraszt a brit vidéki táj, a kardigánok és az épületek.
A történet egy bentlakásos iskolában kezdődik, amely abban különbözik a hasonló intézményektől, hogy az oda járó gyerekek sorsa a korai szervadományozás, és ebből következően a húszas éveikben bekövetkező halál. Donornak nevelik ugyanis őket a világtól elszigetelten. Ebbe az iskolába jár Kathy H. (Carey Mulligan), Tommy D. (Andrew Garfield) és Ruth (Keira Knightley), akik barátként együtt töltik gyerekkorukat majd ifjúkorukat is.
A kialakuló szerelmi háromszögben be nem teljesült vágyaik annál tragikusabbak, hogy alig van idejük. A magába húzódó Kathy távolról figyeli, ahogy Ruth magáévá teszi Tommy-t. Aztán megtudják, hogy talán van esélyük a szervadományozást néhány évvel elhalasztani, ha igazán szeretik egymást. De kik szeretik egymást igazán?
Az Egy lányról című, a kritikusok által méltán ünnepelt filmben kolosszálisat alakító Carey Mulligan most ismét megmutatja, mit tud. Az ő játéka a film igazi erőssége, mellette Keira Knightley affektáló liba – azt is játszik, bár a végén erősen leamortizálva már eggyel jobb –, Andrew „Pókember” Garfield pedig enyhén súlytalan. Charlotte Rampling az intézet vezetőjének szerepében ismét hatásos; a gyerekeket felvilágosító tanárként megjelenő Sally Hawkins (a Hajrá, boldogság! Poppy-ja) pedig légiesen finom.
Még ha lassú tempójával nem is fog rabul ejteni mindenkit a film, témája elevenünkbe vág, ha az akció helyett ajándékba kapott gondolkodási idő alatt elmerengünk az élet relativitásának kérdésén. Mi lenne, ha csak donorként élhetnénk? Mit tennénk másként? A választás a miénk.
Kinek ajánljuk?
Akik képesek időről időre másként ránézni életükre, akik szeretik a szépen fényképezett brit tájat; akik kíváncsiak a Madonna, Michael Jackson, En Vogue, Nine Inch Nails klipek rendezőjének új filmjére.
Kinek nem?
Akik szerint a Transformersen túl nincs élet.
Never Let Me Go – színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma. 2010. Rendezte: Mark Romanek. Szereplők: Carey Mulligan (Kathy), Keira Knightley (Ruth), Andrew Garfield (Tommy), Charlotte Rampling (Miss Emily), Sally Hawkins (Miss Lucy), Izzy Meikle-Small (fiatal Kathy), Charlie Rowe (fiatal Tommy), Ella Purnell (fiatal Ruth), Kate Bowes Renna (Miss Geraldine). 103 perc. Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai premier: május 26.
