Emmanuel Macron francia elnök nagy nehézségek árán, a parlamentet kijátszva, tömegtüntetéseket és sztrájkokat generálva 2023-ban elfogadtatta a nyugdíjrendszer átformálását, amit elnöksége emblematikus reformjának tervezett. Ez azonban annyira meggyengítette kormányát, hogy a 2024-es EP-választáson már csak a harmadik helyen végzett a pártszövetsége, amire válaszul – mindenki meglepetésére – előrehozott választást írt ki az államfő. Ezután a szélsőjobb történelmi győzelmet aratott Franciaországban, és csak nagy nehezen sikerült elérni, hogy a kormányalakítástól távol tartsák a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülést. Azóta a francia parlament alsóháza nagyjából három ugyanakkora – egy balos, egy szélsőjobbos és egy centrista – blokkra oszlik, a kibékíthetetlen ellentétek miatt pedig nagyon nehéz egy-egy ügy mögé többséget szerezni. A tavaly nyári voksolás óta már a harmadik miniszterelnöküket fogyasztják el a franciák, akik válságról válságra bukdácsolnak.
Elsőként Michel Barnier kormányzott mindössze 99 napon át (ilyen rövid ideig még nem volt kormány Franciaországban), majd jött François Bayrou, aki egy Macronéhoz hasonlóan meglepő húzással 270 nap után buktatta meg magát, majd elérkeztünk Sébastien Lecornu-höz, aki egy hónapon át próbált többséget szerezni kormánya számára, ennek eredménytelensége után azonban lemondott. Macron viszont annyira nem talált alternatívát a helyére – az ellenzék által követelt előrehozott elnök- vagy parlamenti választást pedig visszautasítja –, hogy öt nap gondolkodás után nem fogadta el leghűségesebb embere, az elnöksége óta minden kabinetjében szerepet kapó Lecornu lemondását a miniszterelnöki posztról.
Csütörtökön két, vele szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány – egyiket a baloldal, a másikat a jobboldal széle terjesztette be – is elbukott, noha kisebb különbséggel, mint azt várni lehetett. Az első indítvány 271, a második 144 szavazatot kapott, az eredményességhez 289 szavazat kellett volna. Ha a Lecornu elleni bizalmatlansági indítványok egyike is sikeres lett volna, kevesebb mint két hét alatt ez lett volna a második alkalom, hogy a kormány összeomlik. Macron pedig egy év alatt negyedszer találta volna szembe magát ugyanazzal a kihívással: vagy új kormányfőt talál, vagy előrehozott választást ír ki, vagy lemond.
