Bizalmatlansági indítvánnyal éltek a francia nemzetgyűlésben Emmanuel Macron elnök kormánya ellen hétfőn, válaszul a nyugdíjrendszer reformjára. Mindössze kilenc szavazaton múlt, hogy ne fogadják el az indítványt. Vagyis ezt az akadályt sikerrel vette a francia elnök és kormánya, megnyílt az út a nyugdíjrendszer átalakításának törvénybe iktatása előtt.
Hónapok óta milliók tüntetnek az utcákon, és rengetegen sztrájkolnak Macron nyugdíjreformja, pontosabban annak egyik központi eleme, a nyugdíjkorhatár megemelése ellen. Csak röviden: a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelkedik, de valójában a nyugdíjba vonulás ennél később kezdődhet meg, mivel 2027-től a teljes nyugdíjhoz 43 évnyi előzetes járulékfizetés szükséges. Azaz 64 évesen csak azok mehetnek majd nyugdíjba, akik korán kikerültek a munkaerőpiacra. A teljes mértékű és a járulékfizetés éveinek számától független nyugdíjazás csak 67 éves kortól lehetséges, ugyanakkor a minimumnyugdíjat a tervek szerint 1200 euróra emelik. Bővebben a reformról itt írtunk.
Az sem segített az ügynek, hogy a francia elnök a tiltakozásokkal nem nagyon foglalkozott, sőt a jogszabály törvényerőre emelkedésével is megkerülte a parlamentet. Az alkotmány egyik pontjának köszönhetően nem volt szükséges hozzá a parlament jóváhagyása, amennyiben egy közvetlenül utána – legfeljebb 48 órán belül – benyújtott bizalmatlansági indítványt túlél a kormány.
Múlt csütörtökön a reformról már szavazott a törvényhozás felsőháza, a szenátus, ahol át is ment: 193 szenátor szavazott mellette, 114 ellene, 38-an tartózkodtak. A tervek szerint az alsóház szintén azon a napon voksolt volna róla, de egy rendkívüli kormányülésen inkább úgy döntöttek, élnek az alkotmány adta lehetőséggel, a bizalmatlansági indítvánnyal, mert nem volt biztos, hogy itt is megszerzik a többséget a nyugdíjreformnak.
Hétfőn a francia törvényhozás alsóháza a bizalmatlansági indítvánnyal meg is próbálta a kormánybuktatást, de ez – ha a vártnál jóval szűkebben is, hiszen az 577 tagú alsóházban mindössze 9 képviselő szavazatán múlott – nem sikerült, sem az első körben, sem a szélsőjobboldaliak indítványaként másodszorra. Marine Le Pen populista Nemzeti Tömörülésének indítványa nagyobb arányban bukott el: ebben a körben mindössze 94-en vonták meg a bizalmat a kormánytól.
Szerdán délben Macron tévéinterjút adott.
Mivel választhatok a közvélemény-kutatások rövid távú hatása és az ország általános érdeke között, az ország általános érdekét választom. Ha ezzel el kell fogadnom a népszerűtlenséget, akkor azt is vállalom
– jelentette ki Macron. Közölte, tudatában van annak, hogy nem sikerült a reform szükségességéről meggyőzni az országot, mindezek ellenére továbbra is rendületlen a bizalma a miniszterelnökben, Elisabeth Borne-ban, és az év végéig végre akarják hajtani a nyugdíjreformot.
A vártnál jóval többen tették le a voksukat a bizalmatlanság mellett a polgári-konzervatív Republikánus Párt képviselői közül, a 63-ból 19-en. Ez egyrészt nagy csapás a pártnak, mert az ő elnökjelöltjük, Valérie Pécresse tavalyi választási programjában is szerepelt a 64 évre felemelt nyugdíjkorhatár, és mert arról tettek tanúbizonyságot, hogy a vezetőik utasítása ellenére nem tartják a pártfegyelmet – ennek előjelei a tavalyi nemzetgyűlési választáson is megjelentek, amikor nem mindenki akart a centrum felé hajlani, inkább Le Pen- és Eric Zemmour-féle szélsőségesekhez. Másrészt Macronnak is csapás, mert így dacára a párttal kötött szövetségnek, nem támaszkodhat rájuk bizalommal a bevándorlási törvény tervezett reformjánál sem. Hacsak nem hajlandó engedményekre, hogy a Republikánusok komolyan beálljanak mögé – esetleg a koalíciójába is.
Nem csak a republikánusok egy részének a nemtetszését váltotta ki Macron tervezete. Milliós tüntetéseket, sztrájkokat tartanak országszerte, autókat, kukákat gyújtanak fel a tüntetők, ami most pláne egyszerű, mivel a kéthetes munkabeszüntetés miatt 10 ezer tonna hulladék halmozódott fel Párizs utcáin. A kormány minisztereit és a képviselőket is fenyegetések érik. A demonstrációkon Macront és Borne-t ábrázoló bábukat gyújtanak fel, a Republikánusok elnökének nizzai irodájának ablakait betörték. Macron pártjának, a Reneszánsznak a vezetője, Aurore Bergé a múlt héten írt is egy levelet a belügyminiszter Gérald Darmanin-nek, hogy rendőri felügyeletet kérjen a képviselőknek.
Az elnök még a mérsékelt szakszervezetekkel sem tárgyalt, így a legnagyobb szakszervezet vezetőjével, Laurent Bergerrel sem, pedig ő 2019-ben még hajlott a nyugdíjrendszer megváltoztatására – csak akkor a koronavírus-járvány miatt lekerült a napirendről ez a téma –, és most is viszonylag sokáig kimaradt a tiltakozásokból szakszervezetével.
Amit most látok, az az, hogy Macron teljesen elszakadt az országtól
– nyilatkozta a New York Timesnak Nicole Bacharan társadalomtudós. Ezt igazolja az is, hogy az alkotmányos lehetőség kihasználását a pénzügyi piacok bizonytalanságával magyarázta. Ez csak olaj volt a tűzre az utcára tóduló munkásoknak, akik azt hallották ki ebből a megnyilatkozásból, hogy nekik a pénzügyi szektor miatt kell többet elviselniük.
A kormány trükkje már csak azért is rontott a helyzeten, mert így megrendült a politikai intézményekbe vetett bizalom. Utóbbiért az ellenzéket is felelősség terheli, hiszen azt sugallta, hogy az államkasszában rengeteg pénz van, soha nem fogy ki, és tulajdonképpen nem is lenne szükséges megemelni a nyugdíjkorhatárt, hanem a 60 évre való csökkentése sem lenne ördögtől való.
Macron élt az alkotmányos lehetőségével, és így megvalósíthatja régóta ígért, már az előző ciklusában is felvetett reformját, politikai következménye pedig a személyét érintően minden bizonnyal nem lesz végzetes. A francia törvények viszonylag széleskörű jogkört adnak a kezébe, illetve attól sem kell tartania, hogy egy következő elnökválasztáson elbukik, azon ugyanis nem indulhat. Az egymást követő harmadik elnöki ciklust nem engedélyezik a francia törvények.
Macron kezére játszik az is, hogy noha a parlamenti ellenzék erős, a pártok közötti ellentétek még erősebbek. Ismeri ezt jól, hiszen nem véletlen szavazták meg jóval kevesebben a második, szélsőjobbos bizalmatlansági indítványt, illetve így nyert kétszer is választást a szélsőjobbos Le Pen ellen.
Kevés konkrét ígérete volt a tavalyi kampányában, a figyelem ott is inkább Ukrajnára összpontosult, de a korhatár 62-ről 65 évre emelését hangoztatta, a szavazatok 58,5 százalékával pedig megnyerte a választást, szemben a 41,5 százalékot elérő Le Pennel, aki kifejezetten az emelés ellen kampányolt. Igaz, megválasztása nem lett volna ennyire sima, ha a franciák többsége nem ódzkodik a szélsőjobbtól, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az első fordulóban csak a szavazatok 27,8 százalékát szerezte meg, míg Le Pen a 23,2 százalékát. Ez magyarázat arra is, hogy nem a nyugdíjreformja miatt kapott felhatalmazást a második ciklusára is.
Egyébként a francia társadalomnak van egy nagy, de csendes szelete, amely támogatja az elképzelését. A gazdagok és felső-középosztálybeliek, akiknek eleve tovább kell dolgozniuk a teljes nyugdíjukhoz, és akik látják, Európa más országaiban is 65 év vagy afölött van a nyugdíjkorhatár.
Mindent összevetve a nyugdíjreformért, főleg, hogy annak csak egy könnyített verzióját foglalják törvénybe, rövid távon akár komoly politikai árat is kell fizetnie Macronnak. Kérdés, hogyan folytatódnak, mennyire radikalizálódnak a tiltakozó akciók. Nem kizárt, hogy hasonló helyzetben találja magát Macron, mint a sárgamellényes tiltakozásoknál, méghozzá úgy, hogy a felkorbácsolt érzelmeket most várhatóan nehezebb lesz lecsillapítani.
Az ellenzék bejelentette, alkotmányjogi panaszt fog benyújtani a reform ellen. És ennél a pontnál sem ők, sem a szakszervezetek nem állnak meg, tovább támogatják az utcai demonstrációkat. Laurent Berger, a legmérsékeltebb és legnagyobb francia szakszervezet, a CFDT vezetője úgy nyilatkozott:
Az ország szociális válságból egy politikai válságba csúszott.
