Vasárnap életét vesztette Ebrahim Raiszi iráni elnök és a külügyminiszter, Hosszein Amir-Abdollahian. A két vezető Azerbajdzsánból utazott haza helikopterrel, amely a rossz időjárási viszonyok miatt lezuhant. A hatalmas köd, a csapadék, valamint a nehéz, hegyvidéki terep miatt a keresőcsapatok végül csak másnap reggel találták meg a roncsokat és a nyolc utas holttestét.
Egy hasonló baleset bármikor sokkoló lenne, jelenleg azonban különösen az. A Közel-Kelet a Hamász októberi, Izrael elleni támadását és a gázai válság kirobbanását követően a korábbinál is instabilabb. Irán az események egyik nyertese volt, különösen az Izraellel szembeni nemzetközi kritikák felerősödése, a palesztin kérdés újbóli napirendre kerülése, valamint a Teherán által támogatott szervezetek népszerűségének drasztikus növekedése miatt. Nem véletlen, hogy az Irán és Izrael közötti feszültségek is a múlt hónapban értek el történelmi csúcsra, amikor a két ország egymás ellen intézett közvetlen katonai csapást.
Ugyanakkor a perzsa országon belül az elmúlt években láthatóan felerősödtek a gazdasági és társadalmi problémák és a különböző ellenállási mozgalmak.
Ebben a kényes helyzetben Raiszi és Amir-Abdollahian halála felvetette a rezsim stabilitásának kérdését is. Igaz, annak ellenére, hogy sokan szeretnék látni az Iszlám Köztársaság bukását, ahhoz nem vezet el a tragikus baleset. Ám az elnök halála kényes időszakot hozhat a rendszer számára. És bár a kihívásokat rövid távon szinte biztosan kezelni tudja a vezetés, kérdés, hogy hosszú távon hogyan tud megbirkózni a rezsim a vezetői válsággal, és hogyan változik meg az országon belüli hatalmi egyensúly.
Raiszi öröksége
Az Iráni Iszlám Köztársaság nyolcadik elnöke, a keményvonalasnak számító Raiszi 2021-ben váltotta a mérsékeltnek tekintett Haszan Róhánit. Az iráni politikai rendszerben az igazi hatalom a legfőbb vallási vezető – 1989 óta Ali Hamenei – kezében van, ő dönt a legfontosabb stratégiai és politikai kérdésekben. A vele szemben közvetlenül választott elnök inkább végrehajtói szerepet tölt be, aki ugyan képes kialakítani a maga hatalmi központját, az mindig alárendeltje volt a legfőbb vallási vezetőnek.
Ez már csak azért így van, mert utóbbi különböző intézményi mechanizmusokon keresztül meghatározza, hogy ki indulhat el az elnökválasztáson, és ki nem, biztosítva, hogy mindig a számára ideális jelölt győzzön. Ennek köszönhető, hogy a választások ellenére jól látható – és előre kiszámított – tendenciák határozzák meg az iráni kormányváltások dinamikáját.
Raiszi feladata a 2021-ben kezdődő konzervatív ciklus képviselete volt, ami egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak. A fiatal és mindinkább globalizált iráni társadalmat egyre nehezebb volt konzervatív értékek közé szorítani, különösen a nők jogait korlátozó intézkedések tekintetében. A gazdasági helyzet évek óta romlik, ráadásul a Trump-kormány alatt ismét kiéleződött az amerikai-iráni viszony. Raiszi legfőbb politikai teljesítménye így az, hogy a rezsim átvészelte az elmúlt évek turbulenciáját, az ellenállási mozgalmak pedig nem ásták alá számottevően a túlélési esélyeit.
A külpolitikában Raiszi és Amir-Abdollahian több történelmi jelentőségű folyamatot vezényelt le. A nukleáris megállapodás bukását követően, ami inkább a Trump- és Biden-kormányoknak róható fel, Irán egyre szorosabb viszony épített ki Kínával és Oroszországgal – ez Európának különösen Moszkva ukrajnai háborús törekvéseinek aktív támogatásával vált aggasztóvá. Eközben a Közel-Keleten a Raiszi-kormány összehozta a szaúdi-iráni kapcsolatok normalizációját, és folytatta „az ellenállás tengelyének” nevezett szövetségesei támogatását, köztük a jelenlegi közel-keleti válság főszereplőiét, a palesztin Hamaszét.
A baleset rövid távú következményei
A szerencsétlenség bizarr körülményei miatt rögtön számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot, például az amerikai vagy az izraeli titkosszolgálatok szerepéről. Azonban semmilyen jel nem mutat idegenkezűségre: az időjárási viszonyok tényleg borzasztók voltak, az elnök pedig egy olyan helikoptert használt, melyet még az 1979-es forradalom előtt szerzett be az ország. A légi szerencsétlenségek ráadásul nem ismeretlenek Iránban: 2020-ban egy ukrán utasszállító repülőgépet lőttek le véletlenül, 2023-ban pedig a sportminiszter helikoptere zuhant le. Árulkodó, hogy
A külső beavatkozás hiánya miatt Raiszi halála nem fűti tovább a regionális feszültségeket, sőt több kormány segítséget nyújtott a keresésben, vagy nyilvánította ki szolidaritását, így Törökország, Szaúd-Arábia és Katar is, az Európai Unió pedig aktiválta a Copernicus vészhelyzeti műholdas térképszolgálatát. Az ilyen bizalomépítő lépések hozzájárulnak a feszültségek csökkentéséhez és a kommunikációs csatornák fenntartásához.
Az elnök halálát követően feladatát helyettese, Mohammad Mokhber vette át átmentileg, de legkésőbb ötven napon belül elnökválasztást kell tartani. Ez politikailag kellemetlen lehet az iráni vezetés számára, hiszen nincs egyértelmű jelölt a tisztségre. Ráadásul a márciusban tartott parlamenti választáson 1979 óta a legkisebb részvételt regisztrálták, nagyrészt azért, mert a reformpárti jelölteket kizárták, azaz csak konzervatívokra lehetett szavazni. Tény az is, hogy Raiszi halálhírére az iráni társadalom egy része nem gyásszal, hanem örömködve reagált.
Mindezek miatt Hamenei komoly dilemmákkal néz szembe. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva korrekcióra vagy tényleges irányváltásra nem számíthatunk a legfőbb vallási vezetőtől, tekintve, hogy olyan kérdésekben sem volt hajlandó kompromisszumot kötni, mint a nők fejkendőviselési kötelezettsége. Ugyanakkor az elnöki pozícióra a konzervatív táboron belül sincs egyértelmű befutó – felmerült például a házelnök, Mohammad Bager Kalibaf neve, neki ugyanakkor a korábbi elnökválasztásokon nem sikerült sok támogatót szereznie. Elképzelhető, hogy a választási részvétel növelés érdekében rajthoz állhatnak majd mérsékelt jelöltek is, akik viszont érdemi győzelmi esély hiányában nem biztos, hogy eljátsszák ezt az epizódszerepet.
Hosszú távú problémák és mélyülő vezetői válság
Raiszi pótlása az elnöki poszton ráadásul csak a probléma kisebbik része: ugyanis
A 85 éves Ali Hamenei egészségi állapotának romlásáról folyamatosak a pletykák, így csak idő kérdése, hogy átadja a stafétát. A találgatásra alapot ad, hogy Hamenei is elnökként szolgált 1981 és 1989 között, és onnan lépett előre Ruholláh Homeini ajatollah halálát követően.
Raiszi kiesésével most új utód után kell nézni, ami igen nehéz feladatnak ígérkezik. Már az elhunyt elnök sem a népszerűségére vagy karizmájára építette karrierjét, nála azonban csak rosszabb lehetőségek vannak pillanatnyilag. Sokat elmond, hogy a tragédia után a legesélyesebb jelöltként Modzstaba Hamenei nevét emlegetik, holott a jelenlegi vezető fiának hatalomra kerülési esélyeit néhány éve még inkább csak elméletinek tartották. (2022-ben hosszabban foglalkoztunk ennek lehetőségével.) A monarchiát megbuktató iszlám forradalom rendszerében mindenesetre kifejezetten kényes lenne a kvázi egyenesági öröklés.
Mindez azt mutatja, hogy a konzervatív irányba tolódó rezsim milyen komoly vezetői válsággal néz szembe. Ennek a folyamatnak az országon belül a Forradalmi Gárda lehet a győztese – a rendszer stabilitását szolgáló fegyveres alakulat nemcsak a kül- és biztonságpolitikai téren, de politikailag és gazdaságilag is megerősödött az elmúlt években. Az elnöki vagy akár a legfőbb vallási vezetői pozíció meggyengülésével a nagy hátországgal bíró rendfenntartó intézmény dominanciája hosszú távon is meghatározhatja az iráni politikát.
