Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a tegnapi éjszaka példa nélküli volt a Közel-Kelet történetében. Irán közvetlen támadást indított Izraellel szemben több száz drónnal és rakétával (az egyik ilyen, a Holt-tengerbe csapódott eszközről képet is közzétettek). Teherán az akciót válaszlépésnek szánta az izraeli légierő április elsején végrehajtott csapására, amelyet egy damaszkuszi iráni diplomáciai létesítmény ellen hajtottak végre, likvidálva több magas rangú iráni katonai vezetőt. Ezzel a két támadással a két ország között az árnyékban vívott évtizedes konfliktus új szintre emelkedett.
Az elmúlt órák és napok eseményei egyszerre voltak nemcsak precedens nélküliek, hanem sok szempontból különösek is. Ráadásul vasárnap éjszaka a drónok és rákéták kilövését gyakorlatilag élőben lehetett követni. Mivel ezeket Irán területéről lőtték ki, Izraelnek és az amerikaiaknak volt körülbelül 7-8 órájuk, hogy közvetlenül felkészüljenek a csapásra. Ennek meg is lett az eredménye: az izraeli hadsereg szerint a kilőtt rakéták és drónok 99 százalékát sikerült elhárítani. A támadásnak egy komoly sérültje volt (egy arab beduin gyermek), egy dél-izraeli bázis pedig enyhe károkat szenvedett.
Mindezek miatt az éjszakai támadás kimenetelét Izrael, Irán és az Egyesült Államok is győzelemként ünnepelheti. A félelmek ellenére a regionális háború még nem robbant ki, és az, hogy mire számíthatunk, három szereplőn múlik majd.
Irán el is érte a célját, és nem is
Teherán három célt akart elérni a támadással:
- megtorolni az április elsejei izraeli csapást,
- elrettenteni ellenfelét a hasonló akcióktól,
- és elkerülni az eszkaláció lehetőségét.
Irán szempontjából nem ők változtattak a szabályokon, hanem a Netanjahu-kormány: ugyan a két fél legalább egy évtizede közvetetten csapásokat mér egymásra, Ráadásul Izraelt érdemben ezért az akcióért nem ítélte el a nemzetközi közösség. Tehát ha Irán válasz nélkül hagyja az akciót, azzal úgy érezte, hogy saját biztonságát teszi kockára.
Ezt a választ az éjszakai támadással és az előtte fenntartott feszültséggel mindenképp sikerült megadni – a másik két célt azonban nem feltétlenül sikerült elérni. Az iráni akció ugyanis nagyobb volt, mint amire a legtöbben számítottak (az amerikai kormány szombaton még a legrosszabb reális forgatókönyvként kezelte a végül megvalósult lehetőséget). Teherán több mint háromszáz drónt és rakétát küldött, egy részüket lakott területek felé, aminek következtében rengeteg izraeli az óvóhelyek közvetlen közelében töltötte az éjszaka jó részét, vagy idegesen figyelte, mikor szólal meg a légiriadó. Ráadásul
Érdemi károkat tehát Irán nem okozott Izraelnek, ugyanakkor a támadás mégis elég kiterjedt volt ahhoz, hogy potenciálisan válaszlépést eredményezzen. Elrettentő hatása semmiképp nem volt az akciónak, ráadásul Teherán átadta a kezdeményezést Izraelnek, és gyakorlatilag rábízta Benjamin Netanjahu kormányára, hogy tovább eszkalálódik-e a konfliktus. Ráadásul bár sokan ünnepeltek Teheránban az éjszaka, rengeteg iráninak elege van abból, hogy a kormány külföldi kalandokkal van lekötve munkahelyteremtés vagy az infláció kordában tartása helyett.
Külpolitikai szempontból két további pozitív eredménye volt a támadásnak Irán számára:
- számos arab országban ünnepelték az Izrael-ellenes fellépést,
- az akciót megelőzően pedig pár napig több globális nagyhatalom is Teheránnal próbált egyezkedni.
Mindkét kimenet erősítette Irán nemzetközi pozícióját, bár az egyelőre kérdéses, hogy konkrétan mire tud ezzel menni Teherán.
Izrael: sikeres védekezés és stratégiai dilemmák
Ahogy egy vezető izraeli think tank összefoglalta, Izrael számára műveleti szempontból hatalmas győzelem volt az iráni támadás semlegesítése, ugyanakkor rengeteg stratégiai dilemmával is járt. Fontos látnunk, hogy Izrael nem akarta ezt a helyzetet – az április elsejei támadás nem provokáció volt, hanem a Szíriában zajló iráni befolyásépítéssel szembeni fellépés. Ma már úgy tudjuk, hogy még az akció előtti napokban is inkább külföldi izraeli nagykövetségek elleni fellépést valószínűsítettek. Ráadásul az Egyesült Államok és Izrael is mindent megtett, hogy elrettentse Iránt az ország közvetlen megtámadásától – teljesen sikertelenül.
Ennek ellenére a légvédelem amerikai és regionális segítséggel felkészült a vasárnap éjszakai támadásra, és az egész világ láthatta, hogy milyen hatékonyan sikerült elhárítani a komolyabb károkat. Az október hetedikei Hamász-támadással szemben a hírszerzés nagyon jól vizsgázott, a légierő pedig hatékonyan lépett fel.
Ráadásul nem csak a támadás, de az ellene felálló koalíció is precedens nélküli: Jordánia aktívan vett részt a drónok leszedésében, a közös erőfeszítésekhez pedig Szaúd-Arábia, és közvetetten Katar és az Egyesült Arab Emírségek is hozzájárultak. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hetekben a legtöbben inkább Izrael izolációjáról vagy a nyugati fegyverszállítások befagyasztásáról beszéltek, ez hatalmas eredmény.
Ugyanakkor az izraeli kormány sem örülhet teljesen. Az éjszakai támadás, amelynek elhárítása több mint egymilliárd dollárba került, komplikálja az eddig is bonyolult gázai háborút és az északi válságot, ahol a libanoni Hezbollah-hal néz farkasszemet a hadsereg. Nagy dilemmát jelent a hogyan tovább kérdése: a mostani helyzetben újraíródnak az izraeli-iráni vetélkedés szabályai, amelyeket jelenleg még senki nem lát tisztán. A Netanjahu-kormány választ ígért Iránnal szemben, ugyanakkor totális háborút ők sem akarnak. Ráadásul az amerikai kormány is jelezte, hogy nem támogatják a megtorlást.
Amerikai egyensúlyozás
Nem véletlen, hogy Joe Biden amerikai elnök el akarja kerülni a további eszkalációt. A novemberi választásokhoz közeledve minden külpolitikai válság rosszkor jön, ráadásul az október óta kialakult helyzet a vártnál nagyobb belpolitikai károkat okozott a demokrata vezetőnek. Izrael melletti kiállását a muszlim amerikai szavazók eddig is büntették, az elmúlt egy-két hónapban Netanjahuval egyre kritikusabbá váló hangvétel pedig eddig senkinek sem nyerte el a tetszését.
Ilyen körülmények között regionális szempontból Izrael nem sérült meg érdemben, vasárnap hajnalban pedig Bidennek sikerült meggyőznie Natanjahut, hogy ne indítson azonnali megtorlást. Így elméletileg lehetséges maradt, hogy az eszkalációs spirál itt megálljon, vagy legalábbis lelassuljon.
Azt, hogy a térségben hogyan értékelik az amerikai fellépést, szintén nem látjuk még. Az Öböl-országok hasznos partnerek voltak, ami mindenképp jó jel, különösen, mert voltak a napokban olyan pletykák, hogy nem akarnak részt venni semmilyen akcióban. Ugyanakkor az Izrael melletti amerikai kiállást már most sokan kontrasztba teszik korábbi válságokkal, amikor az Egyesült Államok csak felemás módon, vagy egyáltalán nem védte meg partnereit a térségben.
A palesztinok a válság legnagyobb vesztesei – megint
Az éjszakai iráni támadásban tehát mindenki megtalálhatja a maga győzelmét, leszámítva egy oldalt: a palesztinokat. Az iráni-izraeli feszültségek növekedésében a gázai katasztrófa ismét háttérbe fog szorulni.
Ez is mutatja, hogy és a vélt vagy valós biztonság megteremtéséért. Teherán fellépése semmivel sem segítette a palesztin ügyet, sőt, rövidtávon az izraeli biztonságvágy ösztönzésével gyengítette a kompromisszum lehetőségét. Nem véletlen, hogy a Hamász vasárnap reggelre hivatalosan is elutasította a múlt héten tárgyalt amerikai-izraeli fegyverszüneti javaslatot.
