Kisebb tüntetések voltak a hét elején a régi-új miniszterelnök, Donald Tusk sopoti (észak-lengyelországi) háza, illetve több varsói középület előtt, aztán a tavaly év végén ellenzékbe szorult PiS, azaz a jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság csütörtökön már több tízezres, sőt talán százezres demonstrációt tartott Varsóban (35 ezertől 300 ezer résztvevőig terjednek a becslések a fővárosba 400 busszal szállított, illetve ott spontán megjelenő tüntetőkről.) A pártelnök, Jaroslaw Kaczynski, aki 2015-től nyolc éven át gyakorlatilag Lengyelország első számú vezetője volt, keményen támadta a tavaly decemberben hatalomra került, centrista, harmadikutas és baloldali erőkből álló új kormánykoalíciót és annak vezetőjét.
„Le kell váltanunk ezt a kormányt” – mondta Kaczynski, aki szintén volt már kormányfő (2007-ben éppen őt váltotta Tusk első kormánya), és a múlt év végéig miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. A tüntetésen egy mestertervről beszélt, amely szerint „likvidálni” akarják Lengyelországot. A tüntetésről szóló közvetítésbe behallatszottak a demonstrálók jelszavai is. A résztvevők azt skandálták: „Nem adjuk meg magunkat!”, „Lengyelek vagyunk!” és „Fel Berlinre!”. Ez utóbbi jelszó Kaczynski azon tézisére vezethető vissza, hogy Németország gyarmatosítani akarja Lengyelországot. A PiS elnöke beszélt arról is, hogy az új kormány minden intézményt át akar venni vagy megsemmisíteni, miközben a „német imperializmus visszatér”.
Kaczynski szerint a szabad médiát éppen most rombolja le a kormány (arra a közmédiára utal, mely a Jog és Igazságosság kormányzása idején gátlástalanul kiszolgálta a hatalmon lévőket, amit a köztévé riportere, Marcin Wolski is elismert korábban, mondván: „Durvább propagandát csináltunk, mint a kommunizmus alatt”.) Szerinte az új kormány médiamonopóliumot akar, megsérti az alkotmányt, és lábbal tiporja a törvényeket. A PiS vezére úgy véli, hogy a decemberben hatalomra került koalíció végső soron még az elnöki intézményt is szétrombolná.
Ezért Kaczynski a „végső csatára” készül. Azt ugyan nem tanácsolta, hogy ne ismerjék el a Tusk vezette ellenzék októberi választási győzelmét, de azt mondta: számos esetben sérült a szavazás titkossága, illetve más visszaélések is történtek. Kaczynski egyéként éppen akkor kezdte el lebegtetni a nem mellesleg a PiS-kormány által levezényelt választás törvényességét, amikor az illetékes lengyel bíróságok kimondták a tavaly őszi szavazás érvényességét.
A PiS-vezér az euró esetleges bevezetéséről is szólt: szerinte Lengyelország és a lengyelek kirablásáról van szó. Merthogy az euró bevezetése nagyban csökkentené a lengyelek életszínvonalát, és Németországtól való teljes gazdasági függőséget okozna. Ehhez képest jó tudni, hogy 2019-ben is Németország volt Lengyelország első számú kereskedelmi partnere (akárcsak a megelőző húsz évben), és ezt a PiS által vezetett kabinet közleményéből is tudhatjuk, mely azzal dicsekedett négy évvel ezelőtt, hogy Lengyelország megelőzte Olaszországot, és Berlin szempontjából nézve az ötödik legfontosabb gazdasági partnerré lépett elő.
Kaczynski most arról beszélt: az eurózónához csatlakozás oda vezetne, hogy a lengyel nemzeti bankban lévő forrásokra mások tennék rá a kezüket. Ezért támadják Kaczynski szerint az új kormány emberei a jegybank elnökét. A Financial Times ennek kapcsán rámutat arra, hogy az alkotmánybíróság – amelyben döntően a PiS által kinevezett bírák ülnek – úgy döntött, nem foghatja perbe a kormány a nemzeti bank elnökét, Adam Glapinskit, amiért politikai okokból csökkentette a kamatokat a jegybank a tavalyi választás előtt. Tuskék álláspontja szerint Glapinski így igyekezett győzelemre segíteni a PiS-t, amelynek vezetőjével a bankvezér jó viszonyt ápol.
A csütörtöki tüntetésre a médiaháború közepette, illetve azután került sor, hogy a lengyel rendőrség behatolt a köztársasági elnök palotájába és a PiS két, az épületben meghúzódó, jogerősen elítélt politikusát – köztük a 2023-ig hivatalban lévő belügyminisztert, Mariusz Kaminskit – letartóztatta. Ez erősen emlékeztet a korábbi, Európa-párti bolgár politikusok vezette szófiai kormány próbálkozására, amikor a korábbi miniszterelnököt, Bojko Boriszovot próbálták őrizetbe venni, de 24 óra sem telt, és a legfőbb ügyész kiszabadította.
Az elfogott lengyel politikusok közül előbb Kaminski, majd korábbi helyettese, Maciej Wasik is éhségsztrájkba kezdett. Mindez szintén balkáni hatás: a szerb ellenzék sikertelen éhségsztrájkját idézi, miután Aleksandar Vucic szerb elnök pártja elsöprő sikert aratott a tavaly év végi választáson. Ám a legfrissebb hírek szerint aligha kell sokáig fogságban sínylődniük a PiS politikusainak: Andrzej Duda köztársasági elnök – akit a PiS jelöltjeként választottak meg államfőnek – ugyanis bejelentette, hogy megindítja a kegyelmi eljárást az ügyükben.
Duda 2015-ben egyszer már mentesítette őket a büntetés alól, csakhogy akkor még nem kaptak jogerős büntetést, ezért a legfelsőbb bíróság utóbb kimondta, hogy az elnöki kegyelem nem érvényes. Ezt a döntést viszont felülbírálta az alkotmánybíróság, ezért lehetett 2019 és 2023 között belügyminiszter Kaminski, és Wasik is fontos pozíciókat töltött be Mateusz Morawiecki miniszterelnöksége idején.
Az alkotmánybíróság PiS-es befolyásoltságáról elég talán annyi mondanunk, hogy előfordult: a testület tagjai emailen kaptak utasításokat a Jog és Igazságosság politikusaitól az aktuális döntésekhez. Erről Bartosz T. Wielinski számolt be, aki a centrista-liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztő-helyettese, és vendégkommentárt írt az osztrák Der Standard című lapba.
Feltehetően azért sem kell sokáig fogságban sínylődniük Kaminskiéknak, mert Duda csütörtökön azt is bejelentette: kezdeményezi a legfőbb ügyésznél, hogy a kegyelmi eljárás idejére engedjék ki a börtönből a két politikust. Ezt azután mondta a köztársasági elnök, hogy találkozott Kaminski és Wasik feleségével. Duda egyik elődje, a baloldali Aleksander Kwasniewski ennek kapcsán azt mondta: „Nem tudom, miért nem alkalmazta már korábban a kegyelmi jogkörét, amire az alkotmány is felhatalmazza. Talán arról volt szó, hogy néhány napra a mártírság aurájával akarta övezni Kaminskit és Wasikot. De ez a politikai üzemanyag gyorsan el fog égni.”
Kaminski és Wasik ügye több mint másfél évtizede járja a lengyel igazságszolgáltatás különböző intézményeit: 2007 óta folynak ellenük eljárások, még a korrupcióellenes hatóság, a CBA élén végzett tevékenységük, pontosabban hatáskörük túllépése miatt. A két politikust hivatali hatalommal való visszaélés miatt ítélték el tavaly decemberben – immár jogerősen.
Az elnöki hivatal vezetője szerint a rendőrség olyan erőszakosan lépett fel ellenük a hivatali épületben, hogy az eljárásukat látva az ott tartózkodó nők sírva fakadtak. Az ellenzékbe szorult PiS vezetői arról beszélnek párttársaik letartóztatása láttán, hogy megvannak Tusk, illetve az 1989 utáni Lengyelország első „politikai foglyai”. A PiS szóvivője, Rafal Bochenek a rendőrség akcióit „emberrablásnak” és a demokratikus szabályok megsértésének nevezte. A jogállam működik – kommentálta viszont az exminiszter és helyettese letartóztatását Michal Szczerba, a Tusk-féle kormánypárt, a Polgári Koalíció képviselője.
A kormányfő nyugtalanítónak nevezte, hogy az államfő „részt vesz az állami berendezkedést érintő káoszban és konfliktusban”. A büntető törvénykönyvet idézte, és felhívta a figyelmet arra, hogy „büntetőjogi felelősség terheli azt, aki egy bűntett elkövetőjét bújtatja”. Hozzátette: az idézettel tudatosítani akarja Dudával, mibe bonyolódott.
Mindez csak egyetlen botrányos ügy a sok közül Lengyelországban, hiszen tavaly decemberben átmenetileg lekapcsolták a közmédiát, amelynek vezetőségét leváltotta az új, mérsékelt jobboldali, centrista és baloldali erőket tömörítő kormánykoalíció.
Az új kormány elvileg a jogállamot állítja helyre, ám ezt olyan módszerekkel teszi, amilyenek eddig inkább a Balkánra voltak jellemzők. A köztévét (TVP) például először a szlovén jobboldal módszerével, a finanszírozás leállításával próbálta ellehetetleníteni. Majd végül inkább lefejezték az állami média vezetését, amit az államfő jogellenesnek tart. Ezért megvétózta a költségvetést is érintő törvénymódosítást, amely az újjászervezett közmédiát finanszírozta volna. Ezek után Bartlomiej Sienkiewicz kultuszminiszter inkább csődbe, illetve felszámolásba vitte az állami médiát, szakértők szerint azért, mert a személycseréket így a törvények megkerülésével hajthatta végre. Nincs ugyanis háromötödös többsége az új koalíciónak az elnöki vétó felülbírálására, a meglévő jogszabályok pedig a közmédiát felügyelő testületek jóváhagyásától tennék függővé a személyi változásokat a TVP-nél és az állami hírügynökségnél. Azzal viszont, hogy felszámolásba taszította az állami médiát, a felszámolóbiztosok kinevezésével biztosabb jogi alapot szerzett arra, hogy irányítást gyakoroljon az állami média fölött.
A lengyel jog szerint – hangsúlyozza Rafal Wos, az új kormánnyal kritikus újságíró – a kabinet csak a Nemzeti Hírközlési Tanács és a Nemzeti Médiatanács beleegyezésével nevezheti ki az állami média vezetőit. Wos elismeri, hogy e szervezeteknek a tagjait a PiS nevezte ki, és még sokáig tart a hivatali idejük, éppen ezért valószínűsítette, hogy a hírközlési és a médiatanács ellenezte volna Tuskék terveit. Ezért döntött új kormány úgy, hogy a jogot megkerülve, miniszteri rendeletben hajtja végre a személycseréket.
Tovább kuszálja a helyzetet, hogy Duda államfői jogkörénél fogva
Márpedig ha nem sikerül elfogadni záros határidőn belül a büdzsét, az államfőnek joga van feloszlatni a parlamentet, és új választásokat írhat ki. Ezzel Duda állítólag nem kíván élni, az viszont nem kizárt, hogy az alkotmánybíróság elé terjeszti a büdzséről szóló törvényt.
Duda azt is illegálisnak tartja, hogy a parlament alsóházának, a szejmnek az elnöke, a Lengyelország 2050 párt vezetője, Szymon Holownia megszüntette a Kaminski és Wasik képviselői mandátumát. Holownia hiába tárgyalt Dudával a napokban, az egyeztetésnek nem lett eredménye. Sőt, a mandátumok megvonásán Holownia szerint az sem változtatna, ha ismét kegyelmet kapna a két PiS-es honatya. Ugyanis a házelnök szerint már a bűncselekmény miatti elítélés és bűnügyi nyilvántartásba vétel kizárja őket a képviselőségből. Emiatt viszont Duda az egész törvényhozás legitimitását kétségbe vonja, ezért is merült fel az államfőben, hogy az alkotmánybíróság elé terjeszti a költségvetésről szóló törvényt.
Az idei költségvetésről egyébként a parlament még nem tudott szavazni, mert a házelnök megijedt attól, hogy a hét elején Kaminski és Wasik bejelentette, részt akarnak venni a szerdára tervezett ülésen. Emiatt Holownia elnapolta a tanácskozást. Közben ugyan letartóztatták a két PiS-es politikust, de ekkor már késő volt: elhalasztották a szejm ülését.
A 2025-ig hivatalban lévő köztársasági elnök egyébként jó ideig akadályozta a nyolc évig ellenzékben lévő erők kormányalakítását a tavaly októberi választási győzelmük után. Először a nyilvánvalóan vesztes, de a legnagyobb parlamenti frakciót alkotó PiS addigi miniszterelnökét, Morawieckit bízta meg kormányalakítással, aki persze azonnal megbukott a parlamentben, amikor ideiglenes kormányát próbálta jóváhagyatni a Tusk mögött felsorakozó többséggel.
Ezek után csak decemberben alakulhatott meg az új kormány. A Gazeta Wyborcza főszerkesztőhelyettese, Wielinski ekkor még önmérsékletet remélt Tuskéktól, de már december közepén is látta, hogy inkább a düh, mintsem az eufória uralkodott el az ellenzéki táborban a választási győzelem után. Az új kormány azonnal leváltotta ugyanis a titkosszolgálatok vezetőit, akikről korábban kiderült Wielinski szerint, hogy a PiS uralma alatt a Pegasus szoftverrel figyelték meg az ellenzék tagjait.
Az államigazgatási cserék januárban is folytatódtak, felsorolni is nehéz lenne, hány kormányhivatali és országos szervezet vezetőjét távolították el az új kormány illetékesei. Így annak a testületnek a tagjait is lecserélték, melyet a bíróságok ellenőrzésére a Jog és Igazságosság hozott létre. Ez az új kormányt támadó Rafal Wos szerint azt jelenti, hogy az EU által egyik leginkább kifogásolt testületet az új kormány szintén a bíróságok ellenőrzésére használja, csakhogy Brüsszel most hallgat az ügyben. Arról viszont nem ír Wos, hogy Tuskék szerint számos bírót jogellenesen neveztek ki a PiS kormányzása idején – nyugati lapok szerint 2-3 ezer emberről van szó.
A kérdés továbbra is az, amit karácsony előtti cikkünkben feltettünk:
A Varsói Egyetem EU-joggal foglalkozó professzora is erre csapdahelyzetre hívta fel a figyelmet a Financial Times szerint. A PiS is próbálja kihasználni, hogy Brüsszelnek ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy Tusk ne sértsen törvényt, amikor gyorsított reformokkal akarja a jogszabályokat megváltoztatni, és megszerezni a beígért brüsszeli pénzeket, miután az Európai Bizottság a PiS kormányzása idején jelentős összegeket fagyasztott be.
A Balkánon ugyanis nem véletlenül uralkodnak olyan állapotok, amilyeneket most Lengyelországban látunk. Ezek a tradíciók a végletesen szembenálló, megosztott elitekre jellemzők, amelyek nem képesek konszenzust teremteni. Az elitek megegyezésre való képtelenségéből pedig rendszerint az állam rossz működése vagy akár működésképtelensége következik. Az elitek politikai kultúrája határozza meg azt is, hogy egy választás eredményét képes-e elfogadni a vesztes fél. Lengyelországban a vesztes illiberálisok láthatóan képtelenek erre, de a győztesek sem tettek gesztusokat az ellenzéknek. Például még a parlamenti alelnökök megválasztásakor is felrúgták a hagyományokat, és igyekeztek kiszorítani a PiS politikusait a nem túl fontos posztok betöltésekor.
Jan-Werner Müller, az amerikai Princeton Egyetem politológia professzora a PiS viselkedését a legalista autokraták magatartásához hasonlítja az osztrák Der Standardnak írt véleménycikkében. Arról van szó, hogy az új kormányt gúzsba kötik az előző kormánypárt által megszavazott törvények, illetve az államfő és a bíróságok gyakorlata. Az autokrata legalizmus a politikai kultúra, pontosabban kulturálatlanság következménye tehát. Erre volt példa, amikor Donald Trump nem fogadta el a választási vereségét, majd bekövetkezett a zavargás a washingtoni Capitoliumnál. Hasonló eset volt Brazíliában, amikor az elnökválasztást elbukó Jair Bolsonaro hívei randalíroztak a fővárosban. Müller ezt röviden úgy jellemzi, hogy a választások vesztesei győztesként lépnek fel. A leváltott kormány ilyenkor igyekszik az utódja hatásköreit megnyirbálni, ami a professzor szerint aggasztó trend a demokráciában.
Müller az autokrata legalizmus körébe sorolta már azt is, hogy a lengyel elnök nem Tuskot bízta meg a választás után először a kormányalakítással, így két hónapot csúszott az ellenzék hatalomra jutása. A Princeton professzora ebbe a logikába illeszti be az állami ellenőrző szervek PiS-hez lojális szakértőkkel való feltöltését is. Ezeknek az embereknek a leváltása Müller szerint szinte lehetetlen, ugyanis a kinevezésük nem volt jogellenes, ugyanakkor Tusk kormányzását rendkívüli módon megnehezíthetik.
S hogy Lengyelországtól végül egy kicsit elrugaszkodjunk, Müller török és magyar esetekre hivatkozva jegyzi meg, hogy nemcsak hatalomátadás előtt, hanem a hatalom megszerzése után is megnehezítheti egy kormány az ellenzéke dolgát. Így például Törökországban és Magyarországon a kabinet az önkormányzatok finanszírozását és kompetenciáit „vágta meg”.
