Tizedik napja vesztegel egy beomlott alagútban 41 indiai munkás, és bár a helyszínen tartózkodó szakemberek bíznak abban, hogy mindannyian élve szabadulhatnak majd a természet fogságából, az eddigi mentési próbálkozások mind kudarcba fulladtak, ami miatt a bent rekedt férfiak családtagjai egyre feszültebbek.
Az alagutat Uttarakhand államban fúrták egy nagyszabású útépítési projekt keretén belül, az indiai kormány ugyanis minél jobb összeköttetést szeretne a hindu templomok és zarándokhelyek között, és Kína irányába.
Az építőmunkások november 12-én estek csapdába, amikor a 4,5 kilométer hosszú, még épülő alagút körülbelül 200 méterre a bejárattól beomlott. Az okok egyelőre ismeretlenek, de arra már korábban is figyelmeztettek a hozzáértők, hogy óvatosnak kell lenni, mert a térségben rendszeresek a földcsuszamlások és a földrengések.
Nem találják a rést a pajzson
Az indiai hatóságok azonnal mentőcsapatokat küldtek a helyszínre, tíz nap elteltével pedig már egy kétszáz fős alakulat próbál utat találni a 41 bajba jutotthoz. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű. Az egységek folyamatosan próbálják megtalálni a legjobb stratégiát a menekítéshez, de áttörést egyelőre nem sikerült elérniük.
- Először egy lyukat próbáltak fúrni a bejárattól a beomlott romokon keresztül a munkásokig, de mivel ez további hegyomláshoz vezetett, felfüggesztették a műveletet.
- Ezt követően egy csövet akartak átfúrni a sziklákból álló akadályon, hogy aztán azon keresztül kúszhassanak ki a férfiak, de a földmozgás nem várt komplikációkat okozott. A mentőakció vezetői ezt a próbálkozást is lefújták, mondván, a használt gép nem elég erős a munkálatokhoz.
- Később a hadsereg vitt a fővárosból, Új-Delhiből egy nagy teljesítményű fúrógépet a helyszínre, ahol ekkorra már megjelentek az egyre dühösebb hozzátartozók is. Miután bevetették az eszközt múlt pénteken, egy hatalmas, recsegő hangot lehetett hallani, kisebb pánik tört ki, ezért rögtön leállították a beavatkozást.
A művelet első jelentősebb sikerére egészen most hétfőig kellett várni, a mentőcsapatoknak ugyanis sikerült egy masszív csövet beékelniük a beomlott alagútba. Ezen ugyan ember nem fér át, de így tudtak először meleg élelmet, leginkább lencsét, valamint vizet, gyógyszereket és oxigént szállítani a segítségre váró embereknek.
A munkások egyébként eddig is megfelelő mennyiségű élelemhez jutottak egy, még a baleset előtt rögzített csőnek köszönhetően, de korábban csak hideg élelmiszert tudtak nekik eljuttatni. Több mint egy hét elteltével viszont sokkal nagyobb probléma lehet az, hogy mentálisan hogyan viselik a bezártságot és a sötétséget.
Abhishek Sharma, a helyszínre kirendelt, a munkásokkal telefonos kapcsolatot tartó pszichiáter a Reutersnek arról beszélt, arra kérte a 41 férfit, hogy sétáljanak rendszeresen a rendelkezésükre álló területen, végezzenek könnyebb jógagyakorlatokat, és beszélgessenek minél többet egymással. Hozzátette, az alvás nagyon fontos számukra, és elmondásuk szerint szerencsére mostanáig nincsenek is komolyabb alvási problémáik. Mindeközben egy másik, szintén az alagútnál tartózkodó orvos elárulta, arra is megkérték a férfiakat, hogy ne végezzenek nehéz gyakorlatokat, mert a kilélegzéssel jelentősen megnőhet a levegő szén-dioxid tartalma a zárt térben.
A kivétel nélkül alacsony jövedelmű, szegényebb északi és keleti régiókból származó 41 férfiről kedden közöltek egy friss felvételt is. Az endoszkópos kamera segítségével készült videón a munkások félkörben állnak, mindannyian sisakot és fényvisszaverő mellényt viselnek. Az volt a feladatuk, hogy egyesével álljanak a kamera elé, és erősítsék meg személyazonosságukat a beküldött walkie-talkie-k használatával.
Látszólag tényleg rendben vannak, viszont egy ilyen megpróbáltatásra fejben nem lehet felkészülni, és ahogy telnek-múlnak a napok, kezdik elveszíteni a koncentrációjukat és a mentőakcióba vetett hitüket, ami konfliktusokhoz is vezethet. Emlékezetes, a chilei bányászok és a thaiföldi focicsapat esetében is arról számoltak be utólag a túlélők, hogy kegyetlen küzdelmet folytattak a föld mélyén.
Mi a terv?
A hatóságok jelenleg öt különböző terven is dolgoznak a munkások kimenekítése érdekében, alapvetően mindegyik a fúrásra épül. A legnagyobb reményük abban van, hogy nem vízszintesen, hanem merőlegesen, a hegyoldal tetejéről lefelé haladva tudnak majd eljutni az emberekhez. Ehhez viszont utat kellett vágni a felszínen a kiindulóponthoz, és újabb eszközökre is szükség van. A legújabb mentőakció kedden már elindulhat, de óvatos becslések szerint is 4–5 napra szükség lehet, mire sikerre viszik a küldetést. Már ha nem jön közbe semmi.
Ez sem teljesen kockázatmentes ugyanakkor, mert lefelé fúrva még a legmodernebb technológiák alkalmazásával is könnyen sziklák omolhatnak a fogságban lévő munkásokra. Ráadásul szintén kihívást jelent, hogy fentről dupla olyan hosszú, 103 méteres járatot kell fúrniuk, mintha a bejárattól haladtak volna, az eredeti terveknek megfelelően.
Az akcióba külföldi szakértőket is bevontak, ott van a helyszínen a szaktekintélynek számító Arnold Dix, a Nemzetközi Alagútépítő és Felszín Alatti Terek Egyesület ausztrál származású elnöke is. Ő újságírói kérdésre válaszolva az esélyekről annyit mondott:
az a 41 férfi haza fog menni. Hogy mikor? Abban nem vagyok biztos.
