Vélhetőleg az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakció lesz a közösségünk – és meglátjuk majd, hogy az EP-választás után, jövő nyáron az ECR milyen formában fog működni. Lehet, hogy a mostani ECR más pártok csatlakozását követően nagyobb lesz, vagy az ECR és az Identitás és Demokrácia között lesz intenzívebb együttműködés – de az erről való találgatás már nem a politikusok, hanem az elemzők asztala. Úgy gondolom, reális lehetőség van arra, hogy a második vagy harmadik legnagyobb frakció lesz az EP-ben az a jobboldali szövetség, amihez a Fidesz is tartozik majd akár már év végétől, jövő év elejétől vagy legkésőbb a nyári választást követően
– mondta Deutsch Tamás, a Fidesz-KDNP európai parlamenti delegációvezetője a Mandinernek. A magabiztosság arra utal, hogy elég jól haladnak a tárgyalások az ECR frakciója és a Fidesz között, másképpen ritkán szoktak ennyire nyíltan beszélni szövetségkötésekről.
Az Európai Parlamentben három jobboldali pártcsalád van:
- a legnagyobb, amelynek korábban a Fidesz is tagja volt, az Európai Néppárt, az EPP. Ez a centrista-jobboldali pártcsalád az EU valódi vezetője, még a méreténél is jelentősebb befolyása van a politikára. Ők adják az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökét is.
- Tőlük kicsit jobbra áll az ECR. Szoft-euroszkeptikus, tehát nem az EU értelmét vonja kétségbe, csak föderációt nem szeretne belőle. Bevándorlásellenes, szabadpiacpárti, atlantista pártcsalád.
- Tőlük is jobbra van az Identitás és Demokrácia (ID), ők a szélsőjobb határát súrolják, időnként át is lépik. Populisták, oroszbarátok, nacionalisták. Az EP-ben a szélsőséges nézeteik miatt nem is kapnak posztokat.
Az ECR úgy jött létre, hogy a brit konzervatívoknak a 2009-es választás környékén túl sok lett az Európai Néppárt föderalizmusából, és mivel eleve inkább társult pártként működtek, akkor még EPP-ED néven, kiszakadtak és saját pártcsaládot alapítottak. A szélsőségesen bevándorlásellenes erőket viszont nem szerették volna bevenni a pártcsaládba, így megmaradt az ID is a jobbszélen. Az ECR-nek volt már egyébként magyar tagja, az MDF képviseletében Bokros Lajos ült ide be, miután a Fidesz megfúrta, hogy az Európai Néppárt frakciójához csatlakozhasson.
Az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciója meredeken felfelé ívelő pályán halad. Az elnök Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke az uniós jobboldal új sztárja, és úgy tűnik, a 2024-es EP-választás után valóban a mostaninál jóval nagyobb frakciója lehet az ECR-nek.
Érdekes váltás egyébként a Fidesztől, hogy mostanra kizárólag az ECR-ről beszél, amikor potenciális szövetségeseket emleget. Orbán Viktor a Néppárttal való szakítás óta tervezi, hogy összeránt egy nagy jobboldali-populista pártcsaládot az Európai Parlamentben, és egyesíti az ECR-t az ID-vel, valamint az EPP azon szárnyával, amelynek a Néppárt túl centrista vagy liberális lett mostanra. Arról, hogy ez miért nem jött össze, részletesen is írtunk, de a válasz lényege: Oroszország miatt. A Néppárttól jobbra fekvő két pártcsalád között alapvető különbség van abban, ahogy Oroszországhoz állnak, és ez az ukrajnai invázió kezdete óta csak felerősödött.
Ez lenne az egyik legfontosabb akadálya annak is, hogy a Fidesz csak úgy csatlakozhasson az ECR-hez: a pártcsalád ugyanis még mindig mélyen atlantista, kifejezetten oroszellenes. A legnagyobb pártja a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS), amely ugyan számos kérdésben régóta a Fidesz szövetségese – az új migrációs szabályok ellen idén nyáron is közösen küzdöttek –, de a háború óta ez a szövetség pihenőpadra került.
Az Európai Parlamentben a pártcsaládok alakításakor egy nyilatkozatot írnak alá, melyben lefektetik alapértékeiket. Az ECR-nél ez a Prágai Deklaráció, amelyben sok olyan dolog is szerepel, amikkel a Fidesz is egyetért. Ilyen a család szentsége mint a társadalom alapja, a nemzetek szuverenitása és az egyén felelőssége. Sőt, ha nagyon megengedők vagyunk, bizonyos esetben még az alacsony adók és a kis állam koncepciójával is egyetért, a bevándorlás ellenzése pedig szinte alapja a Fidesz politikájának. De ebben a dokumentumban szerepel az is, hogy az ECR mindenek felett atlantista elkötelezettségű, és támogatja a megreformált NATO-t.
Sőt, az ECR elnöke, Ryszard Legutko még februárban is azt mondta, hogy
addig és azután is támogatjuk Ukrajnát, hogy Oroszország elveszítette a háborút. Az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy Ukrajna megnyerje ezt a háborút, és hogy Oroszország megfizeti az árát, hogy megtámadta, és nem lesz többé képes ugyanerre.
Ez nem az a tábor tehát, ahol Orbán Viktor az oroszoknak kedvező békéről beszélhet. Még a Finnek Pártja nevű, szélsőjobboldali hangulatú alakulat is inkább visszalépett az ECR-be az ID-frakcióból, ahová néhány évre átlépett, mert az orosz agresszió után újragondolták szövetségesi politikájukat.
Orbán Viktor az utóbbi időszakban rendszeresen találkozott Budapesten az ECR nagy pártjaival, például a Vox spanyol nacionalista-populista párt vezetőivel, mely ugyanakkor a vasárnapi választáson a várt és a négy évvel ezelőttinél rosszabb eredményt ért el. Korábban Meloni is járt itt, bár a kormányra kerülése után nem teljesen azt az irányvonalat viszi, mint amit a Fidesz várt tőle.
Oroszország tehát továbbra is akadály, de a következő EP-választásokig sok minden változhat. A háború állására nem érdemes fogadásokat kötni, de a lengyel választás után a PiS például megengedőbb lehet Orbánnal. Ráadásul az oroszellenességen túl tényleg sok dolog van, ami összeköti a magyar és a lengyel kormánypártokat.
Az ECR pedig rugalmas szervezet. A megalakulása óta sok párt megfordult benne, és azóta létezik olyan álláspont is a pártcsaládon belül, amely alapvetően a párt méretének maximalizálására törekszik. Simán lehet viszont, hogy az ECR hajlandó lenne eltűrni a Fidesz különutasságát, ha cserébe több mint egy tucat EP-képviselőt kaphatna a pártcsalád.
Az ECR-t mindenesetre megkerestük a kérdéssel, hogy tényleg szövetségre lépnek-e a Fidesszel, de egyelőre nem válaszoltak.
