Hogyan értelmezhető a török kormány politikája a svéd és a finn csatlakozással kapcsolatban: alkudozási stratégiaként vagy tényleges vétózási szándékként?
Törökország számára ez nem alkudozási stratégia. Egyik oldalról Törökországnak nincs meg a hatalma ténylegesen megakadályozni a két ország csatlakozását. Így inkább időhúzásról van szó, időszerzésről és figyelemelterelésről.
71 éves tagsága alatt Törökország semmit nem vétózott meg a NATO-ban. Ugyan a szövetség tagjai hivatalosan egyenlőek, de Törökország úgy látja, hogy az igazi hatalom a gyakorlatban Washington kezében van.
Ha az Egyesült Államok szerint egy döntés kritikus és stratégiai fontosságú, akkor azt keresztül fogják vinni, a NATO-t ezért nem tekinti Ankara önálló szereplőnek.
Miért akarja húzni akkor Törökország az időt?
Törökország úgy látja, hogy az Ukrajnában jelenleg zajló háború kimenetele át fogja alakítani az európai kontinens biztonsági architektúráját. Ha Oroszország győz – és ennek lehetőségét Törökországban nagynak tartják –, Törökország nem akarja magát abban a helyzetben találni, hogy hozzájárult a svéd és finn NATO-csatlakozáshoz, ami Oroszországot feltartóztatná északnyugatról. Tehát Ankara fő stratégiája, hogy elhúzza a svéd és finn csatlakozás kérdését addig, amíg az ukrajnai háború kimenetele pontosabban előrejelezhetővé válik.
Úgy értelmezi Törökország a jelenlegi nemzetközi fejleményeket, mint a hidegháborúhoz hasonló blokkok kialakulását? Jó lenne-e ez Törökországnak?
Törökország szerint átalakulás zajlik egy multipoláris világrend irányába, amelyben Kína új pólusként emelkedik fel, amit Oroszország katonai-politikai nagyhatalomként támogat.
Ez önmagában pozitív fejlemény Törökország számára, hiszen egy közepes méretű államnak a multipolaritás szélesebb mozgásteret jelent, nagyobb lehetőséget nemzeti érdekei érvényesítésére, valamint annak lehetőségét, hogy semleges stratégiát építsen ki, önálló utat a nemzetközi kapcsolatokban. Persze mindez a gyakorlatban attól függ, hogy a török uralkodó elit képes lesz-e sikeresen menedzselni a folyamatot, de el kell hogy mondjam, hogy Ankarában a legtöbben lehetőséget látnak az átalakulásban.
Ez a független és semleges politika egy ponton elvezethet ahhoz, hogy Törökország elhagyja a NATO-t?
Még nem tartunk itt, de Törökországban már komoly viták folynak a NATO elhagyásának lehetséges következményeiről. Erre nem számíthatunk rövid-, inkább csak középtávon. Ezt a lehetőséget nem fejezik ki nyíltan a török hatóságok a nemzetközi térben, de Törökországban komolyan vitatkoznak a témáról. Egyrészt ha egy multipoláris rend tényleg kikristályosodik, ahogy arra Törökország számít, akkor Ankara minden bizonnyal el fog gondolkodni a NATO-ból való kilépésen. Másrészt fontos szerepet játszik a kérdésben a török védelmi ipar nemzeti jellegének erősítése. Törökország komoly eredményeket ért el a saját vadászgépének fejlesztése terén. A török haditengerészet jelentős része már nemzeti kézben van. Ha sikerül a saját vadászgép kifejlesztése, amit a 2020-as évek közepére várnak, akkor a nyugati szövetségesektől való függőség teljesen eltűnik.
Ez után, igen, Törökország komolyan fontolóra fogja venni, hogy elhagyja a NATO-t.
Visszatérve a svéd és finn NATO-csatlakozás kérdéséhez: milyen szerepet játszanak a török kormány viselkedésében a közelgő választások? Az időhúzással lehet szavazatokat szerezni?
A kritikus időpont a svéd és finn NATO-csatlakozás folyamatában március eleje. Ezt követően Törökországban elindul a választási folyamat, a parlament nem fog működni, tehát ha addig nem fogadják el a svéd és finn NATO-csatlakozást, akkor azt már csak a választásokat követően lehet megtenni. Ha figyelembe vesszük az új nemzetgyűlés összehívását és az új tisztségviselők kinevezésének folyamatát, akkor leghamarabb a nyár végén vagy ősszel történhet előrelépés.
A kérdésnek magának kevés jelentősége van a török választásokon, ugyanakkor az Amerika-ellenesség erősen jelen van a török közbeszédben. Ha Erdogan elnök választási stratégiájában az Egyesült Államokkal szembeni retorikai harc felerősödik, azzal tud szavazatokat szerezni, ha nem is annyira sokat. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ez érdemben befolyásolni tudja a választások kimenetelét.
Milyen szerepet játszik ebben a folyamatban a földrengések okozta tragédia?
A földrengések következményei közvetlenül hatással lesznek a választási folyamatra. A tragédia hatalmas gazdasági terhet rakott a Recep Tayyip Erdogan vezette koalícióra, amely már korábban is gazdasági kihívásokkal küzdött.
Most a kormánynak sürgősen gazdasági segítségre, vagyis pénzre van szüksége, hogy kezelni tudja a válságot, és megnyerje a választásokat. Ha ebben a helyzetben Oroszország határozottabban lép fel, és gazdasági segítséget nyújt Ankara számára, annak lesznek politikai következményei.
Ebben az esetben, ha a jelenlegi koalíció megnyeri a választásokat, Erdogan nem tudja figyelmen kívül hagyni az orosz aggályokat, és továbbra is akadályozni fogja a svéd és finn NATO-csatlakozást, vagy akár meg is vétózhatja.
És ha az ellenzék győz?
Nehéz megjósolni, hogy mi történik, ha az Erdogan-kormány megbukik, és az ellenzék alakít kormányt. A svéd és finn NATO-csatlakozás a kormányváltást követően sem lesz prioritás, bárki győz, annak a földrengések által felerősített gazdasági problémákkal kell elsősorban foglalkoznia. Ezért ebben az esetben is meghatározó fontosságú lesz a nagyhatalmak által nyújtott gazdasági támogatások kérdése. Ha Oroszország lép fel gazdasági partnerként, akkor a mostani ellenzék által vezetett kormány sem hagyhatja figyelmen kívül Oroszországot, és nem provokálhatja Moszkvát. Ha ugyanakkor az Egyesült Államok és az Európai Unió nyújt kedvezményes hiteleket a török gazdaság számára, akkor az új kormány gyorsan megtámogathatja a svéd és finn NATO-csatlakozást. Jelenleg ezért nehéz megjósolni, hogy az ellenzék hatalomra kerülése esetén hogyan járna el.
Amikor ilyen nehéz belpolitikai helyzetbe került, Erdogan elnök egy szíriai beavatkozás megindításával nyert politikai támogatást magának, és az elmúlt másfél évben is többször felmerült ennek a lehetősége. Számíthatunk erre a választások előtt?
A földrengések okozta tragédia miatt a szíriai beavatkozást terveit elhalasztották. Nem számítok bármiféle intervencióra Szíriában a közeljövőben. Törökország nem tudna most hadműveleteket végrehajtani Szíriában anélkül, hogy hogy ne foglalkozna a tragédia okozta gazdasági problémák negatív következményeivel. Ezért úgy látom, hogy az intervenciót elhalasztották a választások utánra.
