Magyarország tíz hónapja halogatja Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának jóváhagyását – miközben Novák Katalintól kezdve Szijjártó Péteren át Orbán Viktorig mindenki azt állítja, hogy támogatja azt.
Ezért érdemes megnézni, hogy kiket akadályozunk lassan egy éve abban, hogy megerősítsék azt a védelmi szövetséget, amelyhez mi is tartozunk. Svédország a világ 13. legnagyobb fegyverexportőre a SIPRI kutatóintézet szerint. Finnország e jelentés szerint az utóbbi évek fegyvervásárlásait tekintve is kiemelkedik azzal, hogy 64 darabot rendelt a csúcstechnológiát jelentő amerikai F-35-ös vadászgépekből. A két északi országnak együttvéve 126 vadászgépe van a Business Insider szerint – ez kilencszerese a magyar légierőnek.
Az első Fidesz-kormány ugyanis 2001-ben vásárolt 14 Gripent Svédországtól – nem tévedés: Svédországtól –, méghozzá feltehetően Orbán Viktor személyes döntésével. A magyar légierőnek ebből kell gazdálkodnia azóta is, ha vadászgépekről van szó.
A világon egyetlen ország van, amelyiknek a pozícióit ez gyengítené: Oroszország, amelynek hirtelen megnyúlna a NATO-val közös szárazföldi határa, s a Balti-tenger NATO-beltengerré válna, leszámítva Szentpétervár térségét és a szintén Oroszországhoz tartozó kalinyingrádi területet.
Egy svéd biztonságpolitikai szakértő, Magnus Christiansson az elmúlt napokban ki is mondta: folyamatosan halogatják a magyarok a jóváhagyást, s az, hogy most éppen tisztázást sürgetnek az északi országok állítólagos Magyarországot érintő hazugságai miatt, teljesen „összhangban van Vlagyimir Putyin érdekeivel”.
Ezzel Christiansson nyilvánvalóan arra utalt, hogy a magyar parlament tárgyalódelegációkat küldene Svédországba és Finnországba a vitás kérdések rendezésére. Az, hogy időhúzás folyik, nem kétséges: tavaly július 5-én mind a magyar, mind a török NATO-képviselő aláírta a Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról szóló protokollokat (jegyzőkönyveket) – az összes többi tagállammal együtt.
Ám Magyarország és Törökország az a két NATO-ország, amelynek parlamentje azóta sem ratifikálta (szentesítette) a svédek és a finnek csatlakozását.
Ha nincsenek is minden részlettel tisztában, de a finnek és a svédek is tudják: Orbán Viktor csak játszik velük. Ám megdöbbennek azon, hogy ők nem ismerhetik meg a játékszabályokat. A magyar kormányfő tavaly például bejelentette: idén fogják ratifikálni a parlamentben a svéd és a finn NATO-csatlakozást, azt is hozzátette, hogy „Magyarország miatt egy percet sem veszített a két ország”.
Formailag igaza van Orbánnak: a török és magyar jóváhagyásnak legkésőbb 2023. július 11-12-éig, a NATO Vilniusban megrendezendő csúcstalálkozójáig kellene megszületnie. Ám a valóságban a svédek és a finnek sokat veszítenek a magyar halogatással. Ugyanis ha sokáig húzza az időt az Orbán-kormány, akkor Törökországban nem marad idő a viták lezárására a május közepére tervezett választások előtt. Márpedig Magyarország és Törökország nyilvánvalóan egyeztet a svéd-finn kérdésben. Legutóbb, amikor Szijjártó Péter Stockholmba utazott, Törökországból „ugrott be” a svéd külügyminiszterhez, hogy utána – hihetetlenül pazarlóan megtervezve az útvonalat – estére már Egyiptomban legyen.
Az időhúzás láttán a már idézett szakértő, Magnus Christiansson azt mondta a magyar vezetésről, hogy ugyanazt próbálja csinálni, mint a törökök. Ennél tovább is ment a legnagyobb finnországi svéd nyelvű lap, a Hufvudstadsbladet cikkszerzője, Tommy Westerlund, aki szerint
két autoriter vezető ejtette túszul Svédországot és Finnországot, s Orbán ugyanolyan kiszámíthatatlanul viselkedhet, mint Erdogan.
Ám míg a törököknek kezdettől fogva érdemi kifogásaik voltak a svéd és finn csatlakozással szemben – terroristák támogatásával vádolták főleg Stockholmot –, addig Magyarországnak mindeddig nem voltak konkrét felvetései azzal kapcsolatban, hogy miért nem engedjük a NATO-ba őket. Azon kívül, hogy Budapest tekintetbe veszi a törökök álláspontját – ezt a magyar érvet a svéd Aftonbladet című lap is idézi. Szijjártó Péter novemberben meg is mondta: a magyar ratifikációhoz „Törökországgal kell megállapodniuk” az északiaknak.
Ám február végén újabb fordulat történt: Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető előállt azzal, hogy a képviselőcsoport megosztott a NATO-bővítés ügyében, és parlamenti küldöttséget menesztenének Helsinkibe és Stockholmba, hogy tárgyaljanak. Ezzel a március elejére várt magyar parlamenti jóváhagyás időpontja megint hetekkel csúszhat – skandináv vélemények szerint.
Kocsis Máté elsősorban azt taglalta ekkor, hogy a svéd és finn NATO-csatlakozás eszkalációt jelentene (nyilván itt a NATO és Oroszország közötti viszonyról van szó).
Orbán Viktor viszont hétfőn a parlamentben arról beszélt, hogy a két ország belépése az észak-atlanti szervezetbe nem jelentene biztonsági kockázatot Magyarország számára. Igaz, a görög Kathimerini című lap Orbántól azt idézte, hogy a Fidesz-frakción belül vannak, akik aggódnak a hosszú orosz-finn határ miatt (több mint ezer kilométerről van szó), amit biztonsági kockázatnak tartanak. Az athéni lap nem véletlenül figyeli árgus szemekkel Orbán Viktor nyilatkozatait: a görögök régi ellenfelei a törököknek, jóllehet mindketten NATO-tagok.
Az athéni hangulatot jól mutatja, hogy George Monastiriakos, ugyanennek a lapnak a szakértője egy véleménycikkében azt írja, hogy ha Törökország tovább blokkolja a svédek és finnek csatlakozását, inkább Erdoganékat zárják ki a NATO-ból.
Az viszont, hogy hétfőn a Parlamentben Orbán miért hangsúlyozta a magyar sérelmeket, és miért nem a finn-orosz határra utalt, nyilvánvaló: vádolták már a magyar vezetést azzal, hogy az orosz propagandát visszhangozza, és vélhetően ezt el akarta most kerülni. Legutóbb például Mark Galeotti, az egyik legismertebb angolszász kremlinológus a 24.hu-nak is beszélt arról, hogy Magyarország „magával a vitával akadályozza a folyamatot. Késlelteti a finnek és a svédek NATO-csatlakozását, és olyan dolgokat mond, amelyeknek Oroszország örül”.
Ezen a héten már egységessé vált a Fidesz és a kormány csúcsvezetőinek kommunikációja, azaz Szijjártó Péter, Kocsis Máté és Orbán Viktor között egyetértés volt abban, hogy parlamenti delegációt kell északra küldeni, a frakción belüli ellenérzések tisztázására. De már nem a biztonságot hangsúlyozták, hanem a magyar sérelmeket.
Hogy mik ezek a sérelmek, arról Szijjártó Péter külügyminiszter beszélt azután, hogy svéd kollégájával, Tobias Billströmmel tárgyalt Stockholmban. Szijjártó a kormany.hu szerint ugyanis elmondta: egy-két héten belül találkozhatnak a parlamenti delegációk „a NATO-csatlakozás ratifikációjával és a magyarországi demokrácia helyzetéről szóló alaptalan hazugságokkal kapcsolatos képviselői aggályok tisztázása érdekében.”
Szijjártó jogosnak nevezte „egyes parlamenti képviselők azon felvetését”, hogy
miként vár el egy ország szívességet tőlünk, ha annak politikusai az elmúlt időszakban folyamatosan és következetesen hazugságokat terjesztettek Magyarországról.
Ezt Orbán is hangoztatta. A magyar miniszterelnök véleményét a szélsőséges Svéd Demokraták párt korábbi (bukott) politikusa, Erik Almqvist, aki jelenleg újságíróként működik, így összegezte: „Elég egyszerű: Ha Svédország nem próbálja aláásni Magyarország megválasztott kormányát, és abbahagyja Magyarország uniós pénzeinek befagyasztását, akkor Magyarország abbahagyja Svédország NATO-pályázatának befagyasztását.”
A svéd szélsőjobbos aktivista-újságíró e posztjához megosztotta Orbán Viktor pénteki rádióinterjújából azt a részletet is, amelyben a magyar miniszterelnök kissé elárulja magát. Vagyis ő is azt szeretné, ha svéd-magyar és finn-magyar parlamenti tárgyalások lennének az északiak NATO-csatlakozásának itthoni jóváhagyása előtt. (Korábbi hírek azt sugallották, mintha Orbán „ellenére” vetődtek volna fel kifogások az északi államokkal szemben a frakcióban.)
Orbán a rádióban kifejtette: „a parlamentek között nem ártana, hogy ha tisztázó beszélgetésre sor kerülne. Hogy ne rugdossanak már bennünket, hogy ha közben idejönnek azt kérni, hogy vegyük fel őket. Ha azt várják, hogy mi legyünk tisztességesek velük szemben, akkor ők is méltóztassanak, és legyenek tisztességesek Magyarországgal szemben.”
Szijjártó, Orbán és Kocsis nyilatkozatai ráadásul kissé furcsának tűnik annak fényében, hogy pár nappal előttük, február 18-án Vejkey Imre KDNP-s magyar parlamenti képviselő, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke még azt nyilatkozta egy finn lapnak, az Uusi Suominak Finnországban járva, hogy a magyar parlament frakciói közül csak a Mi Hazánk nem támogatja Helsinki és Stockholm NATO-csatlakozását. (Dúró Dóra most hétfőn a parlamentben ezt a Mi Hazánk-os álláspontot egyébként megerősítette.) Vejkey egy előzetes tárgyalásra hivatkozott, amelyen a képviselőcsoportok egyeztettek, és itt Dúróékon kívül mindenki más támogatta a kormányelőterjesztést a finn és svéd NATO-belépésről.
A KDNP-s honatyában tehát február közepén még fel sem merült, hogy a „frakciók” (tehát a Fidesz és a KDNP) megosztottak lennének az ügyben. Így Vejkey nyilatkozata semmiképpen sem erősíti meg a hivatalos fideszes és kormányzati narratívát a NATO-bővítésről, hiszen szavaiból a finn lap szerint az tűnt ki, hogy erős többség támogatja a magyar Parlamentben a svédek és a finnek felvételét az atlanti szervezetbe.
Akármit mond Vejkey vagy Szijjártó, esetleg Orbán, az biztos: Az Aftonbladet lap kolumnistája, Lena Mellin országa NATO-belépési esélyeit ugyanis egyre pesszimistábban ítéli meg.
Mellin szerint négy dolog veszélyezteti a svéd NATO-tagságot. Elsősorban Törökország áll a csatlakozás útjában, hiszen Ankara a ratifikációhoz számos feltételt kötött, különösen a svédek esetében. Többek között mintegy száz török állampolgár kiadatását követelik. Magyarország viselkedése sokkal rejtélyesebb az Aftonbladet kolumnistája szerint.
Mellin kitér arra, hogy a magyarok már többször elhalasztották a ratifikáció időpontját. Ironikusan felidézi, hogy a svéd külügyminiszter is, Ann Linde is védeni próbálta a magyarokat azzal, hogy az itteni honatyáknak sok más tenni valójuk van. Hat hónnappal Linde kijelentése után azonban Mellin úgy véli: nehéz hinni ebben, és itt valami más is rejlik a háttérben, nemcsak az időhiány.
A véleményíró rámutat arra, hogy Svédország jelenleg – 2023 első felében – az Európai Unió soros elnöke. A magyar parlament közben megkezdi a svéd és a finn NATO-belépés tárgyalását. Legkorábban március nyolcadikára fogadhatnák el a kormányjavaslatot a magyar honatyák, de lehet ebből március 22-ei végszavazás is. Vagy még későbbi – teszi hozzá.
Svédországnak megvolt a véleménye a magyar demokráciáról és a Magyarországnak nyújtott EU-támogatásokról is. Mivel most a svédek elnökölnek az Európai Tanács miniszteri tanácskozásain hat hónapon át, eljöhetett a visszavágás ideje – néhányan legalábbis így gondolhatják Mellin szerint. Ebben az esetben Stockholm számára nehéz lenne Magyarország ellen fellépni. Mellin úgy véli: ezért nehéz kiszámítani, hogyan fog alakulni ez az erőfitogtatás, illetve színházi előadás (már ha Orbán egyáltalán pozitív szerepet akar játszani).
Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogy a finn miniszterelnök, Sanna Marin egy interjúban felvetette tavaly, hogy megkérdezi Orbánt arról: „a NATO-ratifikáció késleltetése összefüggésben van-e az uniós források befagyasztásával”. Orbán erre azonnal reagált a Twitteren, és tagadta, hogy bármikor is összekötnének bármilyen ügyet az uniós forrásokkal.
Visszatérve Mellin cikkére, szerinte A törökországi pusztító földrengés miatt akár el is halaszthatják a voksolást. Ez nyilván Erdogannak jöhet jól, tehetjük hozzá, hiszen más forrásokból tudjuk: óriási az elégedetlenség az ottani kormányzattal szemben a katasztrófa kezelése miatt. (Focimeccseken például nyíltan tüntetnek Orbán és Szijjártó „nagy barátja” ellen.)
Ha viszont halasztás lesz, akkor a svédek és finnek NATO-tagságáról szóló döntés is kitolódhat időben. Ráadásul a török parlament két héttel a választások előtt beszünteti az ülésezést, így csak pár hete marad a svédeknek és a finneknek, hogy kompromisszumra jussanak Erdoganékkal – a törökök korábban megsértődtek számos okból a svédekre.
Egy feltehetően orosz kötődésű szélsőjobboldali provokátor Koránt égetett Svédországban, emiatt és más provokációk miatt a törökök egy időre teljesen negligálták Stockholmot, és jelenleg inkább csak a finneket engednék a NATO-ba. (Igaz, ebben az esetben sem igyekeznek.)
A finnek viszont csak a svédekkel együtt lépnének be a NATO-ba, különben az Oroszországgal közvetlenül határos Helsinki kerülne katonai logisztikai szempontból veszélyes helyzetbe. Ettől függetlenül nyilvánvalóan Helsinkiben gondolkodnak azon, hogy egyedül is folytassák-e a csatlakozási folyamatot. Erről már februárban is tanácskoztak Finnországban – ahol a lakosság több mint a fele támogatná egy közvélemény-kutatás szerint a belépést a NATO-ba, akár a svédek nélkül is – a héten pedig el is fogadtak egy ezzel kapcsolatos határozatot a finn parlamentben (lásd keretes írásunkat).
További kockázat lehet, ha mégis megtartják a török választásokat, és valami bizonytalan eredmény születik, ami szintén megakadályozza, hogy a külpolitikával és a biztonságpolitikával foglalkozzon Törökország.
A negyedik rizikófaktor az USA Mellin szerint. Kérdés, hogy meddig megy el Washington, hogy nyomást gyakoroljon a törökökre. Szerinte a Korán-égetés és egy Erdogan-baba jelképes svédországi felakasztása után a törökök elzárkóztak a Stockholmmal való tárgyalásoktól. Épp a napokban jelentették viszont be, hogy újra indulnak a török-finn-svéd tárgyalások a NATO-ról – írja az Aftonbladet kolumnistája. Erre az USA-nak viszont valóban lehetett hatása: állítólag Antony Blinken amerikai külügyminiszter F-16-os vadászgépek vásárlását lengette be Ankarának, így Erdoganék régi álma teljesülhet, és talán engedékenyebbek lesznek a svédekkel és a finnekkel szemben is.
Persze közben a provokációk nem szűnnek: most vasárnap állítólag egy „kurdpárti” tüntetésen Helsinkiben égethették el talán Erdogan portréját, de a finn rendőrség azonnal beavatkozott a török nagykövetségnél, és letartóztatott négy aktivistát a Hbl.fi szerint. A finn illetékesek természetesen rögtön cáfolták, hogy a rendőrség fellépése összefüggésben lett volna Finnország NATO-csatlakozásával.
Visszatérve az amerikai vadászgépekre, a legmodernebb F-35-ösökről már nem is álmodhatnak a törökök, olyanokat csak a finnek kaphatnak például, pedig ők még nem is NATO-tagok, de az USA megbízhatóbbnak tartja őket. A törökök ugyanis nemrég orosz rakétarendszert vásároltak – itt térhetünk vissza az alaptézisünkhöz: a finn és az a svéd NATO-csatlakozás valójában nem Törökországnak vagy Magyarországnak lenne rossz (hiszen az a NATO-t erősítené, amelynek ők is tagjai), hanem Oroszországnak.
A magyar halogatás valódi okát a Hbl.fi egy másik cikke is találgatja. Eszerint Eric Edelman amerikai diplomata, volt törökországi nagykövet arról beszélt nemrégiben, hogy a törökökre nehezedő nyomást fokozni kéne, de ez addig nem történhet meg, amíg Magyarország sem ratifikálja a svéd-finn protokollt. Persze nyomás így is helyeződik mindkét országra: a német külügyminiszter, Annalena Baerbock arra kérte Ankarát és Budapestet az elmúlt hetekben, hogy tegyék lehetővé a NATO-bővítést. Ugyanakkor Budapestet nem könnyű presszionálni: Szijjártó Péter például az elmúlt napokban át sem vette a Szabad Európa értesülései szerint a brit, a német és a francia nagykövet diplomáciai jegyzékét az ügyben. Sőt még találkozni sem volt hajlandó a magyar külügy vezetője a külföldi diplomatákkal.
Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magyar halogatást igen nehéz lehet megvédeni három vezető NATO-diplomatával szemben. Kérdés ezek után, hogy mikor szánja rá magát a magyar parlament arra, hogy jóváhagyja a két északi ország belépését az atlanti szövetségbe.
