Korábban a kormánynak dolgoztam. Most a nyilvánosságnak dolgozom
– olvasható Edward Snowden Twitter-adatlapjának bemutatkozó részében. Snowden közel tíz évvel ezelőtt azzal híresült el, hogy töméntelen mennyiségű iratot szivárogtatott ki arról, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency, NSA) egy globális hálózat tagjaként hogyan figyeli meg az amerikai állampolgárokat az internet- és telefonhasználaton keresztül.
A CIA egykori alkalmazottja a kiszivárogtatás után előbb Hongkongba, majd Moszkvába repült, ahol azóta is él, bár állítása szerint nem így tervezte. A sors iróniája, hogy a „rendőrállam ellen” fellépő Snowdennek az egyik legnagyobb cenzor adott menedéket – és most már állampolgárságot is.
A csalódott hírszerző
Snowden 1983-ban született Észak-Karolinában. Gyerekkora óta imádta a videójátékokat, de a Super Mario iránti szeretete egy idő után átalakult a programozás és az internet iránti szenvedéllyé – derül ki a New Yorker 2019-es portréjából. Bár az iskolában sosem tanult magasabb szinten számítástechnikát, a saját maga által megszerzett tudás elég volt ahhoz, hogy 2006-ban felvegyék a CIA-hez, és egy fél éves képzés után elhelyezkedjen a hírszerző ügynökség IT-biztonsági részlegén. 2009-től kezdve hivatalosan nem a CIA alkalmazta, hanem az annak szerződéssel bedolgozó cégek – előbb a Dell, majd a Booz Allen Hamilton – foglalkoztatták, de állítása szerint ebben az időszakban már érlelődött benne, hogy nyilvánosságra hozza mindazt, amit a munkája során látott.
Snowden végül 2013-ban kereste meg a Guardian és a Washington Post újságíróit, akik az év júniusában jelentették meg az első cikket arról, hogy az USA (az NSA), valamint Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Királyság és európai szövetségeseik egy globális méretű megfigyelési hálózatot működtetnek azért, hogy megfigyeljék az összes állampolgárt.
Bírálói szerint ugyanis Snowden a nagy szivárogtatásban olyan információkat is nyilvánosságra hozott, melyek nem csak az amerikai nemzetbiztonságot sodorták veszélybe, hanem amerikai állampolgárokat és brit hírszerzőket is. A Sunday Times 2015-ös cikke szerint Moszkva és Peking dekódolni tudott több titkosított dokumentumot is, emiatt a brit kormány kénytelen volt áthelyezni a kémeit máshová, hogy biztonságban legyenek.
Furcsa szökés
A cikkek megjelenésekor Snowden már Hongkongban tartózkodott, innen akart továbbutazni valahova, ahol elfogadják a menedékkérelmét. Az amerikai külügyminisztérium tájékoztatása szerint június 22-étől már érvénytelen volt Snowden amerikai útlevele, ennek ellenére a férfi másnap fel tudott szállni az Aeroflot moszkvai járatára. Az amerikai külügy azzal vádolta a hongkongi hatóságokat, hogy nem teljesítették az érvényes letartóztatási parancsot, míg a hongkongiak azzal védekeztek, hogy a parancs nem volt összhangban a helyi törvényekkel.
Snowden útlevelével kapcsolatban is ellentmondásos információk terjedtek: a férfi azt állította, ő akkor értesült arról, hogy nem érvényes az irat, amikor Moszkvában át akart szállni egy másik gépre, hogy Ecuadorba utazzon, ahol menekültstátuszt kapott volna. A külügy szerint azonban azután, hogy június 21-én megvádolták kémkedéssel Snowdent, két órán belül visszavonták az útlevelét, így elvileg már a Moszkvába tartó gépre sem szállhatott volna fel.
A kiszivárogtató negyven napot töltött a Seremetyjevó reptér tranzitvárójában, míg arra várt, hogy a kéttucatnyi, általa megkeresett országból valamelyik elfogadja a menedékkérelmét. Bár először Oroszország is húzódozott, végül július közepén befogadta Snowdent, előbb tartózkodási engedélyt kapott, majd 2020-ban kérelmezte az orosz állampolgárság felvételét az amerikai mellé, állítása szerint azért, hogy könnyebben együtt tudjon maradni – és akár utazni – a már Oroszországban született két fiával és a szintén amerikai feleségével. Ezt a kérelmet fogadta el 2022. szeptember végén Vlagyimir Putyin.
Snowden az utóbbi években előadások megtartásából, illetve egy könyv megírásából tartotta fenn magát és a családját, célja pedig továbbra is az állami megfigyelőrendszerek elleni küzdelem – annak ellenére, hogy a világ egyik legaktívabb rendőrállamában él. Erre a tevékenységre világított rá szeptember 22-i cikkében a New York Times az orosz tömegtájékoztatási és távközlési hatóságtól kiszivárgott, mintegy 160 ezer dokumentum feldolgozásával.
Cenzúragyár
A 2008-ban indított Roszkomnadzornak eleinte néhány tucat munkatársa volt, akik a rádiófrekvenciák, a telekommunikációs piac és a postai szolgáltatások szabályozását felügyelték. 2011-ben azonban, amikor a közösségi média segítségével tömegtüntetéseket szerveztek Moszkvában, kiterjesztették a hatókörét és felduzzasztották a dolgozói létszámot is. 2012-től kezdve, amikor Putyin újra elnök lett, létrehoztak egy feketelistát azokról a honlapokról, amelyeket az internetszolgáltatóknak korlátozniuk kell, és ezt a Roszkomnadzor munkatársai ellenőrzik. A listán nemcsak pornóoldalak vagy szerencsejátékkal kapcsolatos honlapok szerepelnek, de helyi híroldalak és különféle személyek közösségi médiás adatlapjai is.
2019-ben egy újfajta korlátozó technológia bevezetése után, amelyet a „fenyegetések legyőzésére használt technikai eszközöknek” neveztek, országszerte régiós központokat hozott létre a Roszkomnadzor, amelynek alkalmazottai többek között azt figyelték, hogy a helyi internetszolgáltatók alkalmazzák-e a cenzúrázásra szolgáló rendszereket. Egy évvel később aztán új vezetőt is kapott a hatóság Andrej Lipov személyében, aki a New York Times szerint nagy híve a nyugattól elzárt orosz internetnek.
Azóta a Roszkomnadzor egyre inkább úgy működik, mint a hírszerzés, és nemcsak a cenzúra betartását ellenőrzi, hanem megfigyeléseket is végez. A négymillió lakosú Baskíriában több száz ember és szervezet, köztük
Vlagyimir Voronyin orosz ügyvéd szerint a Roszkomnadzor egyenesen a titkosszolgálat, az FSZB tevékenységét segíti: egyrészt megfigyeli a már kijelölt célszemélyeket, másrészt új célpontokat is keres.
A regionális központok segítenek abban, hogy távol Moszkvától is érvényesüljenek a putyini cenzúra előírásai, amely akár börtönbüntetéssel is járhat. Lilja Csanyiseva 2013-ban költözött Moszkvából Baskíria fővárosába, Ufába, ahol 2017-ben nyitotta meg a leghíresebb orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij helyi irodáját. A kiszivárgott iratokból kiderült, hogy Csanyiseva tevékenységét folyamatosan nyomon követte a Roszkomnadzor, és figyelmeztették az FSZB-t is. Csanyiseva többször is összetűzésbe került a hatóságokkal, végül 2021 novemberében tartóztatták le szélsőséges tevékenységek elkövetésének vádjával, és akár tíz év börtön is várhat rá.
Snowden, akinek a tevékenysége még most is megosztja a közvéleményt – és ezt csak tetézte az orosz–ukrán háború kitörése –, 2022. május 3-án a Twitteren azt írta:
Sem törvény, sem bírósági döntés nem indokolhatja az emberi jogok megvonását; a legalapvetőbb szabadságjogaink sérthetetlenek. Egy ilyen alapvető szabadság elnyomása egy ideig hatékony lehet, de nem lehet legitim.
A kritikáját azonban nem az orosz állami cenzúrának, hanem az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak címezte.
