Törökország május közepe óta fenyegetőzött azzal, hogy megvétózza Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, hacsak a két északi ország nem tesz eleget Ankara legfőbb követelésének, a kurd politikai menekültek kiadatásának. A helyzet azért is okozott komoly feszültséget, mert sem Svédország, sem Finnország nem ért egyet Törökországgal abban, hogy pontosan mely kurd politikai csoportok számítanak terrorszervezeteknek.
A múlt héten kedden megkötött háromoldalú megállapodással – amely a többi között lehetővé tenné, hogy Svédország és Finnország a törökök által terroristáknak tartott kurd politikai menekülteket adjanak ki Törökországnak, cserébe azért, hogy Ankara nem akadályozza tovább NATO-csatlakozásukat – tehát még nem tekinthető lezártnak az ügy. A konfliktusnak ráadásul nemcsak politikai, hanem morális dimenziói is vannak, amit jól jeleznek a témában megnyilvánulók indulatos nyilatkozatai.
Jellemző, hogy miközben Recep Tayyip Erdogan győzelemként ünnepli a megállapodást, és jelentős belpolitikai sikereket is remél tőle, addig a nyugat-európai, de leginkább egyes svédországi és finnországi szereplők szokatlanul drámai hangon fogalmaznak.
Elég gyorsan sikerült eladnunk magunkat Erdogannak
– mondta például a Politico szerint Ulla Andersson, a kommunista hagyományokkal rendelkező svéd Balpárt korábbi gazdaságpolitikai szóvivője.
Van a svéd parlamentnek egy különösen izgalmas figurája, az 52 éves, iráni kurd származású Amineh Kakabaveh független képviselőnő, aki nagy támogatója a kurdok ügyének Svédországban. Kakabaveh Irán Kurdisztán nevű tartományában született 1970-ben. Tizenhárom éves korában csatlakozott a kommunista Kurdisztáni Komola Párthoz, amely milicistának képezte ki. Kakabaveh később Törökországon és Görögországon át Svédországba menekült, és 19 évesen kapott menedékjogot. Kezdetben szobalányként dolgozott, majd a Stockholmi Egyetemen szerzett diplomát filozófiából és társadalomtudományból. Az SVT Nyheter svéd tévécsatornának adott interjújában a Törökországgal kötött megállapodást nemrég úgy minősítette:
Ez a svéd politika történetének fekete napja.
A képviselőnő azzal indokolta a kijelentését, hogy a svéd kormány olyan rezsimmel tárgyal, amely nem tartja tiszteletben a szólásszabadságot, illetve a kisebbségi csoportok jogait.
Mit tartalmaz a megállapodás?
A tíz pontból álló memorandum lényegében azt rögzíti, hogy a NATO-csatlakozás fejében Svédország és Finnország felhagy az észak-szíriai kurd kormány támogatásával, újraindítja a fegyverexportját Törökország felé, valamint „gyorsan és alaposan” kezeli a Törökország által terroristának tekintett – legfőképp kurd nemzetiségű – személyek kiadatási kérelmeit.
A dokumentum a részletekről is rendelkezik. Eszerint Svédország és Finnország kötelezettséget vállal arra, hogy nem támogatják:
- sem a kurd Népi Védelmi Egységeket (YPG), az Észak-Szíriában harcoló kurd milíciát,
- sem a Demokratikus Unió Pártot (PYD), amely az Észak- és Kelet-szíriai Autonóm Közigazgatást (ez lényegében kurd autonóm területet jelöl) irányító kurd politikai párt,
- sem pedig az Erdogan elnök legfőbb politikai ellenlábasának tekintett emigráns muszlim vallástudós, Fethullah Gülen politikai mozgalmát.
- Svédország és Finnország a megállapodásban vállalta, hogy a törökországi székhelyű baloldali gerillacsoportot, a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) terrorszervezetként ismeri el, és elutasítják a szervezet, valamint annak kiterjesztéseiként működő egyéb terrorszervezetek céljait.
- További fontos részlet, hogy a két ország a török kormány által terroristáknak tartott kurdok kiadatása során titkosszolgálati együttműködést is vállal.
Nem mind terrorista, aki annak látszik
A megállapodással szemben már annak megkötése előtt is egy sor ellentmondás és komoly probléma merült fel, ennek egyik oka, hogy a kurd szervezetek közötti kapcsolat megítélése egyáltalán nem egyértelmű. A tárgyalások során a török fél szerette volna elérni, hogy a dokumentum a két különálló szervezetet, a PKK-t és a PYD-t egy egységként kezelje. A két szervezet között valójában csak az a kapcsolat, hogy a szíriai PYD a törökországi PKK szíriai fiókszervezeteként jött létre még 2003-ban. Az ugyanakkor nem állítható, hogy azonos lenne vele. A harmadik kurd szervezet, a YPG, amely egy harcoló milícia, lényegét tekintve a szíriai PYD katonai ága.
A nyugati országok és Törökország közötti vita abban áll, hogy míg Törökország mindhárom szervezetet terrorszervezetként tartja nyilván, addig a PYD és a YPG az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese volt Szíriában az Iszlám Állammal folytatott harcban. Leegyszerűsítve: a nyugati világ részint a YPG-nek és a PYD-nek köszönheti, hogy – ha csak időlegesen is, de – megszabadult az Iszlám Állam által jelentett fenyegetéstől. Emiatt érthető, hogy a nyugati liberális elitek tagjai kritikusan állnak hozzá a finn-svéd-török megállapodáshoz.
Mi várható?
A fentiekből következik, hogy a konkrét kiadatásokban nem lesz könnyű megegyezni. Már két nappal a megállapodás aláírása után ellentmondó információk jelentek meg a kiadatásra váró kurdok számát illetően.
Bekir Bozdag török igazságügyi miniszter szerdán Ankarában újságíróknak azt mondta: emlékeztetni fogják Svédországot és Finnországot, hogy Törökország 33 olyan személy kiadatását várja el tőlük, akiket terrorizmus vádjával keresnek a török biztonsági erők. Csütörtökön Erdogan elnök azonban már arról beszélt, hogy Stockholm 73 „terrorista” kiadására tett ígéretet.
A harminchármas szám a török igazságügyi miniszter szerdai tájékoztatása alapján úgy jött ki, hogy Ankara tizenkét gyanúsított kiadatását várja Finnországtól, huszonegyét pedig Svédországtól. Az, hogy egy nappal később Erdogan elnök ennek a számnak már több mint duplájáról beszélt, azt sejteti: elhúzódó tárgyalásokra lehet számítani.
Egeresi Zoltán turkológus, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa a 24.hu kérdésére azt valószínűsítette, hogy a folyamat fél, de akár egy évig is elhúzódhat a tárgyalófelek kompromisszumkészségének függvényében. A kutató úgy fogalmazott, Törökország számára most megnyílt egy időablak, mivel azokra a követelésekre, amelyeket most ebben az ügyben érvényesíteni tud, Finnország és Svédország NATO-csatlakozása után utólag már aligha térhet vissza.
