„Kirill pátriárkát végül sikerült levetetnünk a szankciós listáról. Ez számunkra elvi kérdés volt, hiszen – a nemzeti érdekhez hasonlóan – a vallásszabadság érvényesüléséhez is ragaszkodunk. Belegondolni is rossz, hogy milyen folyamatokat indított volna el az egyik legjelentősebb európai keresztény egyház vezetőjének szankciós listára helyezése” – közölte a minap Szijjártó Péter külügyminiszter.
Ne kövessük Szijjártó tanácsát, és gondoljunk bele, hogy mi történt volna, ha szankciókkal sújtják Kirill pátriárkát, aki korábban Isten csodatételének nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnök uralmát. A pátriárka – aki szerzetesként 1969-ben szegénységi fogadalmat tett – a Brüsszel által tervezett szankciók értelmében nem férhetett volna hozzá a feltehetően Ausztriában és Olaszországban fenntartott bankszámláihoz. Vagyonának zár alá vételét és a főpap EU-ból való kitiltását azonban megvétózta az Orbán-kormány.
Azbej Tristan, az üldözött keresztények segítéséért felelős államtitkár Brüsszel elképzelését eszementnek nevezte, mert „még azt is tiltaná, hogy az ortodox egyházfő az unió területére lépjen, azaz elszigetelné az ott élő híveket vallási vezetőjüktől. Ez az ötlet káros, nem vezet megbékéléshez.”
Szimbolikus jelentőségük lett volna a szankcióknak
Az uniós szankcióknak nem elsősorban a gazdasági hatásuk, hanem szimbolikus értékük lett volna jelentős az orosz egyházfő esetében. A Novaja Gazeta című lap 2020-ban azt állította, hogy Kirill vagyonát, ami több milliárd dollárra becsülhető, lehetetlen pontosan felmérni, mert nem közvetlenül kötődik a főpaphoz bármilyen komolyabb vagyontárgy. A cikk állításait az ortodox egyház természetesen cáfolta. Ezért is lett volna kínos Putyinnak, ha az EU leleplezi, beazonosítja, illetve zárolja a Kirillhez köthető vagyont – bizonysággá válhatott volna az, amit szinte mindenki tudni vél róla Oroszországban.
Hogy milyen fontos szövetségese Putyinnak Kirill pátriárka, az márciusban is kiderült, amikor a főpap azt mondta: „az államoknak joguk van erőszakot alkalmazni”, ha konfliktus alakul ki. Ezzel az orosz inváziót támasztotta alá Ukrajnával szemben. Egy orosz politológus, Gleb Pavlovszkij szerint
Azt nem szabad elvitatnunk Kirilltól, hogy a kereszténység és az egyház szerepét mindig is fontosnak látta – családjának számos tagja, apja, nagyapja, fivére is ortodox egyházi ember, szerzetes vagy pap volt, a nagyapja az elsők között járta meg Sztálin GULAG-jait. Állítólag az apja keresztelte meg Putyint – bár erre hitelt érdemlő bizonyítékot nehéz lenne találni, mivel titokban történt.
Kirill a család szerepét hangsúlyozza a leginkább, és ezt emelte ki akkor is, amikor Orbán Viktornak küldött üdvözletet ötödik kormányalakítása alkalmából.
Kezdetben hajlott a Nyugattal való párbeszédre, egyháza modernizálására, 2016-ban pedig – csaknem ezer évvel a nagy egyházszakadás, az ortodox-katolikus szétválás után – még a római pápával is hajlandó volt találkozni. Ám mára konzervatív fordulatot vett, rendre bírálja a nyugati liberális értékeket. Nemcsak a Kijev elleni háborút támogatja, hanem annak kitörése és a Pride-felvonulások között is összefüggést talált. Szembeállította egymással a Pride-rendezvények támogatóit, a nyugati kormányokat az Oroszország által támogatott ellenfeleikkel Kelet-Ukrajnában. A Pride-rendezvényeket egyfajta lojalitási teszthez hasonlította, melyek a nyugati kormányoknak való megfelelést jelképezik. Ezt viszont a szakadár ukrán népköztársaságok „alapvetően elutasítják”.
Az nem meglepő, hogy az orosz egyház nem képez ellensúlyt Putyin uralmával szemben. Az orosz állam és az orosz ortodox egyház története egyház és állam szimbiózisa. Kirill egyszerre képviseli így a nagyorosz ideológiákat, a „Harmadik Róma” és az orosz állam erősítésének terveit. A Harmadik Róma koncepciója a pravoszláv egyházban fogalmazódott meg először a 16. században. Lényege: a Római Birodalom letűnése és Konstantinápoly 1453-ban török kézre kerülése után Moszkva vált az ortodoxia védelmezőjévé és központjává.
Kirill vagyona és üzleti ügyei
Bár említettük, hogy Kirill vagyonát nehéz felbecsülni, a Novaja Gazeta hozott néhány elképesztő példát. A 2020-as cikk szerint a svájci titkosszolgálatok nyilvános jelentésében is szerepel például a főpap mint akinek alapítványát olajkereskedelemhez kapcsolódó pénzek tisztára mosásával gyanúsítják.
A pátriárka neve nem először merült fel olajüzlet kapcsán. Csak 1997-ben állítólag kétmilliárd dolláros forgalmat bonyolított a MESZ (Nemzetközi Gazdasági Együttműködés) elnevezésű orosz cég. E társaság az orosz ortodox egyház külkapcsolatokkal foglalkozó részlegéhez kötődött, és a többi között olajexporttal is foglalkozott. 1996-ban állítólag az orosz olajkivitel 6-8 százalékát bonyolította úgy, hogy az egyháznak 40 százalékos részesedése volt a cégben.
A részlegnek a nyolcvanas évek közepén még csak helyettes vezetője volt Kirill, de 1989 és 2009 között már elnökként irányította a szervezeti egységet. Az olaj- és szeszkereskedelem mellett a legnagyobb hasznot a Novaja Gazeta szerint a humanitárius segélynek beállított, vámmentesen importált cigarettaszállítmányok hozták a kilencvenes években.
A magyarországi orosz ortodox egyházmegyét egészen eddig a hétig a pátriárka korábbi munkatársa, Márk metropolita irányította, aki az ortodox egyház külkapcsolatokkal foglalkozó részlegénél az utóbb egyházfővé emelkedő Kirill helyettese volt évekig. Talán ez sem mellékes tényező, ha tudjuk, milyen vehemensen állt ki Kirill mellett a magyar kormány az elmúlt napokban. (Utódjáról, a napokban kinevezett Hilarion metropolitáról viszont a 444.hu írta meg, hogy ellenezte az ukrajnai háborút, és számára afféle száműzetés lehet a poszt.)
A Kirillhez vélhetően kötődő lakások, villák, jachtok, kastélyok, repülőgépek, luxusautók, bankszámlák, ékszerek és órák általában valamilyen egyházi szervezet, alapítvány, magáncég, közismert oligarchák, magánemberek vagy egyházfiak (például két fiatalabb püspök) tulajdonában lehetnek a Novaja Gazeta szerint. Kirill és környezete mindig cáfolta a vádat, hogy a saját hasznukra fordították volna az egyház üzleti tevékenységéből származó bevételeket, szerintük ez politikai támadás.
A francia Le Point azt írta a pátriárkáról, hogy a hetvenes években, amikor az orosz egyházat képviselte Genfben, az Egyházak Világtanácsánál, a BMW-jével száguldozva balesetezett. Mellette egy KGB-s ezredes ült. Kirillt régóta körüllengi a szovjet titkosszolgálat, a KGB nem is annyira diszkrét bája. Az, hogy Genfbe került, és az Egyházi Világtanácsnál képviselte a Szovjetuniót, sokak szerint feltételezi az együttműködését a KGB-vel. E nélkül esélye sem lett volna a kiutazásra. Sosem beszélt erről, de a TASZSZ hírügynökségnek elmondta: eredetileg Oxfordban doktorált volna, de végül Genfbe küldték, és ő ezzel is elégedett.
Kirill talán Mihajlov néven dolgozhatott a szovjet titkosszolgálatnak, erről Felix Corley 2018-as tanulmányában lehet olvasni, de a minden kétséget kizáró bizonyítékra alighanem még sokat kell várni. Mihajlov megbízásáról egyelőre egy csehszlovák belügyi vezérőrnagy és egy KGB-s altábornagy által aláírt 1978-as dokumentum érhető el egy cseh internetes oldalon.
A PR-katasztrófa éve
A KGB-s kapcsolatok rebesgetése nem igazán ártott eddig Kirill pátriárkának. Számára a „PR-katasztrófa éve” a 2009-es pátriárkává választása után, 2012-ben következett be a Novaja Gazeta szerint. Ekkor készült az a fotó, melyen egy 30 ezer dolláros Breguet karórát viselt. Munkatársai próbálták kiretusálni a képről a karórát, de nem gondoltak arra, hogy a polírozott asztalon a „kitörölt” óra visszatükröződik.
2012-ben lépett fel a Pussy Riots ellen is a pátriárka, súlyos büntetést követelve a szentségtörő női zenekarra, amely provokálta az egyházat, Putyint és az orosz államot is. Nemzetközileg e két botrány rendítette meg Kirill reputációját, otthon viszont sokkal nagyobb vihart kavart egy harmadik eset.
A Kirillhez kötődő egyik moszkvai luxuslakás lakója, Ligyija Leonova beperelte a szomszédját, Jurij Sevcsenko korábbi egészségügyi minisztert, aki maga is ortodox papként szolgált. A nő azért perelt, mert a pátriárka lakását belepte a szomszédban zajló felújítás miatt a por, és beszennyezte be a lakást, illetve a főpap könyvtárát. A TASZSZ korabeli összefoglalója szerint még a lakás tulajdonjoga sem volt tisztázott: állítólag Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev (Kirill civil neve) szerepelt a nyilvántartásban, mások szerint a lakás az egyházé volt.
Az egyház kezdetben nem adott egyértelmű választ arra, hogy mit keresett a nő a főpap lakásában, és miért van bejelentve az ingatlanba. Az is kérdés volt, hogy milyen alapon lép fel Ligyija a főpap nevében a bíróságon. Másod- vagy harmadunokatestvérének mondták később az egyházfő ismerősei. Ligyija mindenesetre elképesztő összeget, körülbelül egymillió dollárt követelt kártérítésként, ráadásul az alperes Sevcsenkót utazási tilalommal, bankszámlájának befagyasztásával sújtották a per közben.
A Kirill számára katasztrofális évet, 2012-t ugyanakkor egészen más megvilágításba helyezi egy korabeli lengyel elemzés, amelyet a varsói Centre for Eastern Studies kutatóközpont készített. Szerintük a pátriárka lejáratását szolgáló leleplezéshullám nem a véletlen műve volt. Kirill ugyanis 2011-ben, amikor Putyin-ellenes tüntetések rázták meg az országot, kezdetben a tömegek mellé látszott állni, és a hatalmat arra szólította fel: kezdjen párbeszédet a társadalommal. Bár később már Putyint támogatta a főpap, de a gyanúsan összehangolt lejáratókampány jelentősen gyengítette befolyását.
Egyházszakadás fenyeget
Úgy tűnik, hogy a főpap megtanulta a leckét, az állammal szemben nyíltan többé nem lépett fel, 2016-ban például gyakorlatilag szentesítette az orosz hadsereg beavatkozását Szíriában. Közismert az is, hogy időközben az orosz nukleáris csapásmérő erők egyik fő patrónusává lépett elő a pátriárka.
Bár állítólag 2014-ben ellenezte az ukrajnai orosz beavatkozást, ennek nem adott hangot a nyilvánosság előtt. (A Krím-félsziget orosz bekebelezéséről és az oroszbarát szakadár népköztársaságok megalakításáról volt szó ekkor a Donbaszban, azaz Ukrajna keleti részén.) Kirillnek megvolt az oka az aggodalomra: az ukrán-orosz fegyveres konfliktus a Moszkvai Patriarchátus (az orosz ortodox egyházat nevezik így is) befolyását veszélyeztette. 2014-től Petro Porosenko akkori ukrán elnök felkarolta az önálló ukrán egyház megteremtését, és az addigi marginális csoportok mellett erőteljesebb támogatást kapott a kijevi központú egyházszervezés.
A Szovjetunió fennállása idején az ortodox egyház központja Moszkva volt. Ám Ukrajna 1991-es függetlenné válásával hirtelen újra megjelent egy önálló kijevi pravoszláv egyházi kezdeményezés. Az Ukrán Autokefál Ortodox Egyház (UAOE) 1990-ben kezdte meg a működését, igyekezve függetlenedni Moszkvától, de hamarosan a hívők több részre szakadtak.
A 2014-es orosz beavatkozás azonban Kirill félelmét igazolta: az ukrán egyház függetlenségi törekvéseit erősítette, és a széttagolt ukrán ortodox szervezetek egyesítését gyorsította fel a Krím orosz elfoglalása és a szakadár köztársaságok kikiáltása. Így aztán 2018-ban az UAOE egyesült az Ukrán Ortodox Egyház – Kijevi Patriarchátus nevű szervezettel. A kijevi központú ernyőszervezetet, az Ukrán Ortodox Egyházat (UkrOE) az ukrán állami vezetés lelkesen támogatja, és hívei mára többségbe kerültek Ukrajnában, a moszkvai pátriárka pedig milliószámra vesztette el híveit.
A kijevi központú szervezet célja az volt, hogy függetlenedjen a moszkvai Szent Szinódustól és Kirill pátriárkától. Az UkrOE 2019-ben meg is kapta az autokefál egyház minősítést az ortodox világ legtekintélyesebb pátriárkájától, a konstantinápolyi I. Bartolomaiosztól. Ez kiélezte a feszültséget a világon 140-150 millió hívővel rendelkező Moszkvai Patriarchátus és a Törökország területén működő konstantinápolyi pátriárka között. Az oroszok nem ismerik el Bartolomaiosz döntését az ukrán egyház önállósításáról – a lépés mögött az Egyesült Államok befolyásgyakorlását véltek felfedezni. Konstantinápoly döntését az önálló ukrán egyházról a többi ortodox pátriárka nem ismeri el, a leghevesebben az Oroszországgal jó viszonyt ápoló Szerbia ortodox egyháza bírálta. Kirill ezek után megszakította a kapcsolatot Konstantinápollyal, ami valójában a legnagyobb szakadást jelentheti hosszabb távon az ortodox világban.
Az idei orosz invázió tovább súlyosbította a vallási konfliktust, ami már-már vallásháború színezetét öltheti. Számos ukrán ortodox egyházi szervezet ugyanis Moszkvától Kijevhez váltott, miután az oroszok támadást indítottak.
Vér és olaj
Ezek után egészen más megvilágításba kerül az, hogy a magyar kormány a vallásszabadságra hivatkozva vetette le az EU szankciós listájáról Kirillt. Valójában az Orbán-kabinet az ortodox világ szakadásába avatkozott bele – méghozzá orosz oldalon: azt a Kirillt védte meg, aki a Moszkvától elszakadni akaró ukránok megtámadását pártolta. Az egyházak belső háborújából kialakuló katonai konfliktusról ír a New York Times is a mostani orosz invázió kapcsán.
Brüsszel egyébként azzal vádolta Kirillt, hogy Putyin rezsimjének propagandistájaként lép fel. Ferenc pápa is arra kérte Kirillt Zoom-beszélgetésük után, hogy „ne legyen Putyin ministránsfiúja”. Az Emberi Jogok Határok Nélkül nevű szervezet pedig felvetette, hogy Kirill ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon kellene eljárást indítani az agresszió támogatása miatt.
A hatodik európai uniós szankciós csomag ezek után tiltotta volna meg a főpapnak, hogy az EU területére lépjen, és a vagyonát is befagyasztotta volna. Az ezt megvétózó magyar kormány ellen a hét végén Varsóban rendeztek ukránbarát demonstrációt, ahol olajvezetékből kifolyó, jelképes „ukrán vért” ittak a résztvevők, Orbán Viktort, Kirill pátriárkát, Putyint és Kis Grófót is megidézve.
Mivel az Orbán-kormány az egész uniós hatodik szankciós csomag megvétózásával fenyegetett, ezért a legújabb EU-intézkedések átmeneti kivételt biztosítanak a vezetéken érkező orosz olajra hazánknak. Közben Michael Gahler, az Európai Néppárt külügyi szóvivője közölte: „szégyellje magát Orbán”, amiért kiáll Kirill mellett, aki „az orosz diktátor háborús bűneit védi”, s hozzátette: „egy nap majd kiderül, az oroszok mivel veszik rá Orbánt az együttműködésre”. Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök SMS-ezett Orbánnak a Kirill-ügy után, és közölte magyar kollégájával: „elfogadhatatlan”, hogy a szankciós csomag elfogadása utáni pillanatban állt elő újra Kirill ügyével. Orbán erre azt válaszolta hétfőn, hogy a magyar alkotmány „védi a vallásszabadságot, ezért egyházi vezetők szankciós listára helyezését, a hívektől való elszigetelését Magyarország soha nem fogja támogatni”, és ezt már korábban világossá tették.
Katarina Barley, az Európai Parlament szociáldemokrata alelnöke közben azt követeli: Magyarországtól átmenetileg vonják meg a szavazati jogot az EU-ban, ugyanis Budapest visszaél az egyhangú szavazás elvével, és zsarolásra használja azt. Barley szerint a lengyelek eddig megvédték Magyarországot a jogállamisági vitákban, de most már Varsó is dühös Orbánra, mivel sokáig hátráltatta az olajembargót.
A lengyel Tok FM weboldala idézi Héjj Dominiknak, a Varsói Egyetemen is dolgozó politológusnak a nyilatkozatát, amely szerint Kirill megvédésével Budapest csak emeli a tétet az olcsó orosz olajért folytatott játszmában. A Mol ugyanis nagy nyereséget ér el azzal, hogy olcsón szerzi be a keleti olajat, míg feldolgozott termékeit az EU-ban adja el. Ez viszont Lengyelország és más államok érdekeit is sérti, melyek kivételezés nélkül vesznek részt a hatodik EU-s szankciós csomagban, ami alól Orbánék felmentést kértek. Varsó állítólag most azt követeli: tiltsák meg, hogy a magyarok finomított olajtermékeket adhassanak el az EU-ban, ha azok orosz forrásból származnak.
A Kirill-ügy és az uniós olajembargó a Varsó és Budapest közti megromlott kapcsolatokat terheli tovább, mert a Kirill elleni szankciókért a lengyelek lobbiztak korábban. Varsó ezzel is támogatta a hasonló ukrán intézkedéseket: Kijev május végén fogadott el szankciókat a pátriárka és az orosz ortodox egyház más vezetői ellen.
