Oroszország felháborodott tavaly, amikor kiderült, hogy a vártnál sokkal nehezebben helyezik üzembe (ha üzembe helyezik egyáltalán) a műszakilag már kész Északi Áramlat 2 gázvezetéket, amely Németországot látná el orosz energiahordozóval úgy, hogy megkerüli a Kreml ellenfelének számító Lengyelországot és Ukrajnát, így az oroszok közvetlenül Berlinnek szállítanák a földgázt.
Német és amerikai dilemmák
A németek azonban nehéz helyzetben vannak: a gázvezeték engedélyezésekor be kell tartaniuk az európai uniós szabályokat, miközben igyekeznek megfelelni Moszkva és Washington igényeinek is. Az Északi Áramlat 2 miatt ugyanis az amerikaiak szankciókkal fenyegetnek – a szenátusban épp a napokban sikerült a Biden-adminisztrációnak leszavaztatnia egy erre irányuló javaslatot. Az előterjesztő republikánus szenátor, Ted Cruz szerint Vlagyimir Putyin nyíltan és egyértelműen zsarolásra használja az energiát.
Mivel azonban német cégek is részt vettek a projektben, Joe Biden óvatos, nem szeretné elriasztani Berlint, amikor az ukránokat fenyegető oroszok miatt szövetségeseket keres Európában. Hogy nincs könnyű dolga az amerikai elnöknek, azt saját elszólása is megmutatta a napokban, amikor arra utalt, hogy egy Ukrajnába való „kisebb orosz betörés” esetén a NATO nem lenne egységes. Utóbb egyébként nem győzte magát korrigálni emiatt.
Oroszország több mint 100 ezer katonát állomásoztat (és időnként gyakorlatoztat) az ukrán határnál, a nemzetközi feszültséget és az energiahordozók árát is felsrófolva. Hogy a Kreml tényleg háborúra készül-e, azt nehéz megítélni, de a gázár emelkedése biztosan jól jön Moszkvának. A feszültséget mutatja, hogy Washington a napokban több energiacéggel is tárgyalást kezdett, hogy tisztázza, kiváltható-e az orosz gáz, ha a Kreml egy súlyosabb konfliktus esetén teljesen elzárná a gázcsapot Nyugat-Európa felé. Egyelőre azonban nem úgy tűnik, hogy erre rövid távon lenne megoldás.
A német védelmi miniszter, Christine Lambrecht is megszólalt. Szerinte az ukrán-orosz válságba nem szabad belekeverni az Északi Áramlat 2 ügyét. A vezetéknek „nincs köze ehhez a konfliktushoz” – mondta. Ez persze Kijevből egészen másképp néz ki, hiszen a vezeték épp Ukrajnát kerüli el.
A Kremlben viszont az Északi Áramlat 2 projekt német halogatása láttán dühödhettek fel, gyorsan csökkenni is kezdett az Európába szállított orosz gáz mennyisége. A CNBC szerint
Az „irányadó” holland TTF földgáz tőzsdei jegyzése decemberben 180 euró fölé is felszökött, ami az egy évvel korábbi tízszerese. Ez egyedi eset volt, de a tizenkét hónapos trend is 300 százalékos gázáremelkedést mutat.
Kényes helyzetben van az SPD, a legnagyobb német kormánypárt, amely egyelőre a Spiegel magazin szerint nem tudja, mit kezdjen az orosz-ukrán krízissel és a gázválsággal. A kabineten belül ráadásul a szociáldemokratákkal vitatkozik a két kisebbik koalíciós partner, a liberális FDP és a Zöldek is. Berlin így egyrészt igyekszik békülékeny hangnemet megütni Moszkvával, másrészt céloznak arra, hogy ha Putyin megtámadja Ukrajnát, akkor az Északi Áramlat 2-ből biztosan nem lesz semmi – ezt már az eddig visszafogott kancellár, az SPD-s Olaf Scholz is próbálja érzékeltetni Moszkvával.
Nem csak az oroszok tehetnek a gázár emelkedéséről
Ha fegyveres konfliktus lesz, az még inkább az egekbe hajthatja az energiahordozók árát, amiből rövid távon Oroszország profitál. Hosszabb távon azonban ez veszélyes fegyver lehet. Egy washingtoni szakértő, Paul Bledsoe, a Progressive Policy Institute tanácsadója például azt javasolja Európának, hogy csökkentse függőségét az orosz gáztól.
Az EU jelenlegi gázimportjának 60 százalékát szerzi be Oroszországtól, ezzel finanszírozva Putyin rezsimjét – fogalmaz Bledsoe, aki szerint Oroszország bevételeinek harmadát szedi be az olaj- és gázeladásokból. Bledsoe alighanem túloz: az Európában felhasznált gáznak csak 35 százaléka orosz Dan Yergin energiapiaci szakértő szerint. A francia Le Monde is úgy kalkulált, hogy 2019-ben az EU-ba behozott földgáz 41 százaléka származott Oroszországból.
Ezekből az adatokból viszont az is látszik, hogy Putyin egy sérülékeny exportágazattal próbálja sakkban tartani európai vásárlóit. De Moszkvának vigyáznia kell arra, hogy „ne játssza túl” a játékot, akkor ugyanis hosszabb távon csak azt éri el, hogy vevői próbálnak a gáz alapú energiatermeléstől és az orosz függőségtől megszabadulni, amivel Moszkva elveszti egyik legfontosabb exportpiacát. Márpedig az orosz GDP mindössze a kétszerese Svájcénak, ami a 17-szer népesebb országtól nem túl acélos teljesítmény.
A Le Monde szerint a közösségben felhasznált energia 61 százalékát import fedezi. A földgáz 90 százalékát külső forrásból szerzi be az unió. A gáz két módon jut az EU-ba: vezetékeken 2021 utolsó négy hónapjában az import 77 százaléka érkezett. A maradék 23 százalékot hajón, cseppfolyósított gáz (LNG) formájában szállították az USA-ból, Katarból és Algériából. Tavaly előfordult egyébként, hogy az európai gázár 14-szer magasabb volt, mint az amerikai, ezért az USA LNG-szállító tankerei az EU felé vették az irányt.
A francia lap szerint a 2021-es gázáremelkedés több tényező szerencsétlen egybejátszásának köszönhető – tehát nem csak az orosz zsarolásnak. A mostani „gázsokkot” egyrészt a korábbi, a 2020-21-es hosszú tél okozta, másrészt a koronavírus-járvány miatti lezárásokból ekkor kezdett újraéledni az európai gazdaság. Mindkét tényező a gázkeresletet növelte, és csökkentette a készleteket. Január 12-ei állás szerint az EU tartalékai 21 százalékkal kisebbek voltak, mint az ötéves átlag a CNBC szerint. Ezzel egy időben az Északi-tengeren tavaly gyenge volt a szél, így a szélerőművek nem termeltek elég energiát, ezért tovább fokozták a gáz szerepét az energiakitermelésben.
Közben Ázsiában is újraindult a gazdaság, ott is hosszú volt az előző tél. Ázsia és Európa így most az LNG-szállítmányokért versenyez. Kína a világ legnagyobb cseppfolyósított gáz importőre lehet, míg 2021 utolsó negyedévében 35 százalékkal csökkent az európai LNG-import.
Bajok Németországban
A gázhiány okozta bajokat illusztrálja a Berlinben és a környező Brandenburg tartományban kialakult helyzet. Itt 35 százalékkal drágult az energia egyetlen év leforgása alatt – írja a helyi közmédia. A német országos adatok szerint pedig decemberben 18,3 százalékkal haladták meg az energiaárak az egy évvel korábbit.
A szolgáltatók igyekeznek megválni az olcsó gázt vagy áramot vásárló fogyasztóktól, így azok az úgynevezett „alapszolgáltatóknál” landolnak. Az utóbbiak viszont magasabb árat kérnek az energiáért, országos szinten közülük 700 emelte a gáz árát. Ez egy 20 ezer kilowattórát fogyasztó „mintaháztartás” esetében körülbelül ezer euró, azaz 360 ezer forint körüli pluszkiadással jár.
Az energiaárak emelkedésének több oka van. A világgazdaság újraindulása vagy az orosz zsarolás csak egy közülük. Németországban még a széndioxid-kibocsátásra kivetett díjak is emelkedtek, 2022-től ez egy tonna széndioxid esetében 25 euróról 30-ra emelkedett. A német statisztikai hivatal szerint különösen az alacsony jövedelmű háztartásokat érinti ez súlyosan. Az 1300 euró alatti jövedelemmel rendelkező háztartások, már korábban is havi bevételeik tíz százalékát fizették ki fűtésre, villanyra és meleg vízre. Ez a hányad most emelkedni fog a szakértők szerint. Az építésügyi minisztérium ezért most a lakhatási támogatásban részesülő egyedülállóknak 135 eurós egyszeri plusztámogatást tervez, míg az érintett kétszemélyes háztartások előreláthatóan 175 euróra számíthatnak. Jótékonysági szervezetek keveslik ezt az összeget.
Közben az ipar számára kedvezményes energiaárakat követelt az egyik legnagyobb ágazati konszern, az RWE elnöke, Markus Krebber. Ez az új energiaforrásokra való átállás közben elengedhetetlen – vélte. A német piacon jelenleg a „zöld termékek” – amelyek drágábbak – a „nem zöldekkel” versengenek, és a helyzet ilyen formában nem fenntartható. A német ipari felhasználók számára ugyanis az energiaárak megháromszorozódtak, amit az éles versenyben nem lehet kigazdálkodni.
Mi történik az európai országokban?
A g7.hu szerint máshol is drasztikusan emelkednek a lakossági energiaárak.
Ebben a szinte egész Európát kétségbeejtő helyzetben, az olasz miniszterelnök, Mario Draghi az egységes, közös EU-gázbeszerzésen kezdte törni a fejét, miközben a kormányában ülő, szélsőjobboldalra kacsintgató riválisa, a Liga párt vezére, Matteo Salvini azt pedzegeti, hogy népszavazást kellene kiírni az olasz atomenergiaipar feltámasztásáról.
Róma jelenleg a világ második legnagyobb nettó áramimportőre. Olaszországban a vírusválság előtt 25 százalékkal volt magasabb az áram ára, mint Franciaországban, ám az olasz árak akár 55 százalékkal is emelkedhetnek idén a Politico szerint. A kormány ezért egy 10 milliárd eurós segélycsomagon dolgozik. Az olasz iparszövetség úgy becsüli, hogy 2022-ben a vállalatok energiaköltségei 37 milliárd euróra emelkednek majd, ami 85 százalékos drágulás a tavalyihoz képest, és majdnem négyszerese a 2019-es mértéknek.
Európában viszont nem Salvini atomprogramját, hanem inkább Draghi közös beszerzésekre vonatkozó ötletét tartják egyelőre jobbnak. Meg is kezdődtek az egyeztetések arról, hogy néhányan együtt vásárolnák a földgázt, és a tárolást is közösen oldanák meg – például Spanyolország is támogatja ezt.
Nagy-Britanniában – amely kilépett az EU-ból – a lakossági ártámogatáson töri a fejét a Boris Johnson vezette kormány. Az eleve a bukás szélén táncoló miniszterelnök a brexit és a koronavírus-járvány katasztrofális kezelése után nem kockáztathat meg drasztikusan megemelkedett energiaárakat (legalábbis kompenzáció nélkül) a májusi helyhatósági választások előtt.
Svédországban szintén azt tervezik, hogy 1,8 millió háztartás kapna támogatást a villanyszámlák kifizetéséhez, a nagykereskedelmi energiaárak megötszöröződése közben. Khashayar Farmanbar svéd energiaügyi miniszter a helyzetért Oroszországot tartja felelősnek, mivel szerinte Putyinék csökkentették a gázszállításokat Európa felé.
Szintén idegesek a bolgárok: ők a görögök miatt, akik nem fejeznek be egy interkonnektort, amely a két ország között teremtene összeköttetést, s így a bolgárok csatlakozhatnának a Transzadriai Csővezetékhez, a TAP-hoz, amely az orosznál olcsóbb azeri gázt visz Görögországon át Olaszországba. Ám a lassú görög kivitelezés miatt a bolgárok egyelőre nem tudják magukat függetleníteni az orosz gázimporttól. Bulgáriában a vezetékes gáz nagykereskedelmi ára január elsejétől 30,4 százalékkal drágult.
Franciaországban idén választások lesznek. Ezzel furcsa összefüggésben az Electricité de France (EdF) energiakonszern árfolyama január 14-én összeomlott a tőzsdén, miután a párizsi kabinet bejelentette, hogy maximálni fogja a cég által eladható energia árát. Így becslések szerint a tőzsdére bevezetett vállalat körülbelül 7,7-8,4 milliárd eurós veszteséget szenved el, legalábbis a január 13-ai árak szerint. A Guardian szerint a cég elvesztette tőzsdei értékének, piaci kapitalizációjának egyötödét. Franciaország már novemberben befagyasztotta a gáztarifákat (2022 végéig), közben a kormány hitelt ígért a szolgáltatóknak addig, amíg az árak vissza nem állnak a korábbi szintre.
A Fidesz a rezsicsökkentést dicséri
Magyarországon a lakosság jobbára csak közvetve érzékeli az energiaárak emelkedését, így 2022-ben tovább nyílik az olló a hazai és az uniós piaci árak között, hiszen a magyar hatósági árak nem változnak. E magyar rezsiárakkal dicsekedett tavaly a Fidesz európai parlamenti képviselője, Gyürk András is: az „Európában tomboló energiaválságban már 19 uniós tagállam döntött úgy, hogy a magyar rezsicsökkentés mintáját részben vagy egészben követve megpróbálja leszorítani a lakossági energiaárakat”.
A magyar kormány szerint Európában a magyar lakosság fizeti a legolcsóbb gázárat és a második legolcsóbb áramdíjat. Kérdés, hogy ez meddig tartható. A 2021-es magyar-orosz gázszerződés államtitoknak minősül, így nehéz megítélni a helyzetet. A Népszava tavaly őszi értesülése szerint az új egyezmény már csak a gáztőzsde árához igazítja a vásárolt földgáz árát – szemben a korábbival, amely az olaj árát is bekalkulálta. Ez a gázár tőzsdei ugrása miatt akár kedvezőtlenebb helyzetbe is hozhat minket.
Tavaly decemberben Orbán Viktor nem válaszolt a Financial Times erre vonatkozó kérdésre. A lap viszont úgy tudta: Budapest azért kap rendkívül olcsó gázt a Kremltől, mert vállalta, hogy nem szállít Ukrajnának. Orbán ezt nem erősítette meg, de elmondta: nem szállít a kormány Ukrajnának gázt. Ám hogy a meglévő vezetékeken a magánkereskedők mit adnak el, azt nem szabhatja meg – tette hozzá.
A tavaly decemberi uniós csúcs után Orbán videót tett közzé a Facebookon, amelyben kijelentette: „A legfontosabb kérdésben kis híján ölre mentünk, ez az energiaárak kérdése volt. Nem is sikerült egymással megállapodnunk. A csehek, a lengyelek, a szlovákok és mi magyarok ragaszkodtunk ahhoz, hogy az energiaár emelését meg kell fékezni, legyen szó az áram vagy a gáz áráról.” Hozzátette: „Nem szabad megengedni, hogy újabb energiaadót vezessenek be, ezúttal a lakástulajdonosokra és a gépkocsit használókra.”
Orbán arra utalt, amiről az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, Steiner Attila beszélt tavaly: az Európai Bizottságnak újra kellene gondolnia a Fit for 55 nevű új klímacsomagját, az ugyanis tovább növelné a családok és a vállalatok terheit. Az ipari üvegházhatású gázok csökkentését és a klímaváltozás megfékezését célzó uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) is kiigazításra szorul Steiner szerint, ugyanis szintén hozzájárul az energiaárak növekedéséhez.
Nemcsak a magyarok, hanem a lengyelek is ellenzik az EU Fit for 55 nevű klímacsomagját. Leginkább az ETS reformját bírálják. A megújuló energiák túl gyors bevezetését is kifogásolja Varsó, és ehhez most szövetségeseket keres. Az Euractiv szerint teljes vagy részleges támogatásáról biztosította mindhárom északi EU-tagállam (Dánia, Svédország, Finnország), a Visegrádi Négyek fennmaradó tagjai és több dél-európai és balti állam is.
Mindeközben az energia drágulása a magyar cégeket kezdi utolérni: a Dunaferrnél december végén bizonyos részlegek átmenetileg leálltak a magyar árak miatt, de január elején újraindult a két hengerműben a termelés. A hírek szerint a magyar autógyárakat is sújtja az áremelkedés, de itt nemcsak a gáz és az áram drágulása okoz bajt, hanem az alapanyagok beszerzése is egyre nagyobb költségeket emészt fel.
