A közvélemény-kutatások szerint a németek úgy érzik, hogy az egy hónap múlva esedékes voksoláson csak olyan kancellárjelöltek közül választhatnak, akik nem érdemesek a pozícióra. Mindenki frusztrált a politikai helyzet miatt, sokan tanácstalanul állnak a döntés előtt.
A német közszolgálati ARD egy közvélemény-kutató céggel közös felmérése arra jutott, sem kereszténydemokrata, sem zöld jelölttel nem voltak még ennyire elégedetlenek a németek 1998 óta. A szociáldemokraták jelöltjénél is éppen csak volt már gyengébb korábban, és még ha hármuk közül vele is a legelégedettebbek a megkérdezettek, a 48 százaléka jócskán elmarad Angela Merkel négy évvel ezelőtti 64 százalékától.
Pedig a németeknek égető szükségük lenne egy okos, megbízható vezetőre, hiszen minden korábbinál több kihívással kell szembenézniük. Gondolunk itt a járványra, a csaknem 200 ember életét követelő árvízre, ezzel összefüggésben és ettől függetlenül is a klímaváltozásra, az EU-t próbára tevő ügyekre, az ország és az unió Oroszország-, Kína- és USA-politikájára. Feladat tehát bőven akad, megfelelő jelölt azonban egyelőre nem látszik, így aztán végül feltehetően az a szempont dönt majd, hogy melyikük számít a legkisebb rossznak. Ezt mutatja az is, hogy hiába történtek komoly, meghatározó történések az országban, azok nem hatottak a pártok támogatottságára.
Merkel-másolatok
A rég nem látott, sürgető és komoly akadályokat állító problémák megoldására a németországi pártok nem feltétlenül a legjobbjaikat nevezték be kancellárjelöltként. Három lehetséges megoldás kínálkozik.
- Merkel után maradjon nő
A Zöldek Annalena Baerbockot jelölték áprilisban a két pártelnökük közül, és az elején úgy tűnt, hogy ez egy ügyes húzás volt. Hasítottak a közvélemény-kutatásokon, volt/van egy ígéretes programjuk – ezen belül a fő szakterületük, a klímapolitika egyébként is sok németet kiemelten érdekel–, ráadásul egységet mutattak Baerbock mögött akkor, mikor a nagy kihívó CDU/CSU éppen hatalmas vitákban volt a jelöltállítással kapcsolatban. Aztán a Baerbocknak felépített imázs váratlanul összeomlott: ki kellett javítania az önéletrajzát, megvádolták, hogy 25 ezer euróval nem számolt el, a könyvében pedig plagizált szövegrészeket találhattak. A kancellárjelölt és pártja rosszul reagált a helyzetre.
- Merkel után maradjon a pártjának a jelöltje
A CDU azt az észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnököt, Armin Laschetet jelölte végül a Zöldek után nem sokkal, aki mindössze pár hónappal korábban lett a párt vezetője, ráadásul nem is könnyedén. A testvérpártjuk, a CSU pártelnökét, egyben a bajor miniszterelnököt, Markus Södert jóval szívesebben látták volna mindkét párt tagjai és törzsszavazói, csakhogy a kérdést a CDU-választmány döntötte el. Ez utólag hibás lépésnek tűnik. Söder karizmatikus, lendületes, Laschet viszont nem, ritkán van markáns álláspontja a dolgokról, ha mégis, azzal sokszor mellélő. Cserébe sikerült a tartományában pusztító árvíz másnapján röhögcsélnie a köztársasági elnök vigasztaló beszéde közben a helyszínen, továbbá a felelőssége is felmerült, miként követelhetett az ország egyik leggazdagabb vidékén ennyi emberéletet egy árvíz. Söder neve – ahogy a Zöldeknél Robert Habecké – még egy-két hete is felmerült, mint lehetséges alternatíva.
- Merkel után maradjon helyettese
Az SPD még idejekorán, egy éve kijelölte a jelenlegi pénzügyminisztert, kancellárhelyettest, Olaf Scholzot, mint pártja legnépszerűbb politikusát, aki nem sokkal korábban viszont Klara Geywitz-cel elbukta a pártja elnökválasztását a Saskia Esken–Norbert Walter-Borjans páros ellen, azaz a baloldal nem kért belőle pártelnökként. Előnye, hogy ő a legnépszerűbb tagja az SPD-nek, van kormányzati tapasztalata, szakértelme, és eddig még egytelen balhéja sem volt a kampányban, ami ráégett volna – szemben a kihívóival.
„Scholz packt das an”
A német közszolgálati ZDF nagyjából havonta végez közvélemény-kutatást a pártok és a vezető politikusok népszerűségéről. Utóbbinál a lista élén jelenleg is – és már jó régóta – Angela Merkel kancellár áll (a +5-től -5-ig tartó skálán most 2,5-tel), de őt közvetlenül most már Scholz (1,4) követi. Éppen csak lemaradva tőle Söder (1,3) következik (ő eddig a járvány eleje óta egyébként szinte folyamatosan a második volt), a negyedik pedig Habeck (1,1). Mindig 10 politikust mérnek – vagy legalábbis annyiról számolnak be –, és ezen listának csak a végén található -0,3-mal Laschet, -0,4-gyel Baerbock.
Kancellárkérdésben is hasonló a németek véleménye: a felmérés szerint 59 százaléka a megkérdezetteknek találja az ország vezetésére alkalmasnak Scholzot, 28 százaléka Laschetet, 23 százaléka Baerbockot, a többiek nem tudják. Más felmérések az elutasítottságukra kérdeztek rá: van, amelyik szerint 46, egy másik szerint „csak” 36 százaléka a válaszadóknak nem tartja egyiküket sem alkalmasnak a feladatra. Utóbbi szerint, ha közvetlenül választanának a németek kancellárt – nem így tesznek –, akkor 27 százalékuk szavazna Scholzra, 14 Laschetre, 13 Baerbockra.
Erre építették a SPD-s jelölt kampányát, „Scholz packt das an” (Scholz megoldja) – így hangzik a kampányszlogenük is.
Az afganisztáni események is neki segítenek, hiszen Baerbocknak semmilyen kormányzati tapasztalata nincs, Laschetnek ugyan van, viszont külpolitikával eddig még nem foglalkozott. Scholz pénzügyminiszterként ugyanakkor rendelkezik nemzetközi tapasztalattal, hiszen több fórumon is képviseli az országát.
Az SPD 2019. decemberi pártelnökválasztása óta sok minden történt, és akkor pont azért kapott ki a jelölttársával együtt, ami miatt ma „nyerésre” áll: túlságosan pragmatikus, nyugodt és kiszámítható.
És nem csak Scholz népszerűsége, hanem a pártja támogatottsága is rég nem látott magasságokba emelkedett: három éve nem mozdult el az SPD a 15 százaléktól, legfeljebb ±2 százalékkal, az utóbbi egy hónapban viszont lendületet vettek, és nem csak hogy visszaelőzték a Zöldeket, hanem ma már átlagosan 21 százalék körül járnak a különböző közvélemény-kutatóknál.
Hogy ez megtörténhet, arra még a szociáldemokraták se gondoltak volna pár hónappal ezelőtt. Még egy hónapja is ég és föld volt az SPD és a két másik nagy párt közötti különbség, már ha a kormányalakítás esélyét nézzük, hiszen a Zöldek akkor már zuhanórepülésben voltak, és csak 3 százalékponttal előzték a szocdemeket (a kereszténydemokraták akkor még 12-vel).
Így viszont a korábbi lehetőségekkel ellentétben – és persze vélhetően hónapokig tartó koalíciós tárgyalások után – nem a CDU, de még csak nem is a Zöldek adhatják az új kancellárt, hanem az SPD. A legvalószínűbb forgatókönyvek:
- Vagy ők hárman alkothatják meg, a pártok és az országok zászlajának színei miatt az úgynevezett Kenya-koalíciót (más néven Afganisztán-koalíciót),
- vagy létrejöhet egy közlekedési lámpa-koalíció az SPD (piros), a liberális FDP (sárga) és a Zöldek részvételével,
- vagy egy Németország-koalíció, egy CDU-SPD-FDP-kormányalakítás esetén,
- esetleg, ha nyerne is az SPD, mégis kimaradhatna, ha a CDU a Zöldekkel és a liberálisokkal alakít kormányt.
A jelenlegi nagykoalíciónak a mostani állás szerint nem lenne meg a többsége, a baloldaliak „álomszövetségének” (SPD-Linke-Zöldek), illetve az eddig várt CDU-Zöldek-koalíciónak sem. A hárompárti koalíció a legújabb időkben, tulajdonképpen a 60-as évek elejétől nem volt Németországban, ami szokatlan lehet majd a stabil Merkel-éra után. Hiába jelentette ki korábban Scholz, hogy kiáll az EU és a kisebbségi csoportok mellett, és felveszi a kesztyűt Lengyel- és Magyarországgal szemben, két másik párttal folyamatosan egyezkednie nem lenne könnyű. Főleg, ha koalíciós partnere és – várhatóan – pénzügyminisztere Christian Lindner, a liberálisok elnöke lesz, aki nem éppen kompromisszum-képességéről a híres, és akinek sem a CDU-val, sem a Zöldekkel nincs igazán jó kapcsolata.
Egy hónap az sok idő
Azért még a szociáldemokratákon belül sem mindenki bízik a keddi közvélemény-kutatási elsőség után a győzelemben, de ha a Zöldeket megelőzik egy 20 százalék feletti eredménnyel, már elégedettek lehetnének. Ezek a felmérések a CDU-val szembeni elégedetlenséget is mutatják, de a végén várhatóan azért sokan a kereszténydemokratákra ikszelnek majd a német választók közül.
A szociáldemokraták népszerűségnek emelkedése azért várhatóan lelassul majd, már csak azért is, mert Scholzot minden bizonnyal támadni fogja a másik két jelölt és a pártjaik. Kérdés, hogy ki tudják-e mozdítani a higgadtságából, illetve találnak-e vele kapcsolatban is valami megosztó információt.
