Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltje több hónapon át küzdött politikai karrierjének egyik legfontosabb döntésével: kit válasszon maga mellé alelnökjelöltnek? Barack Obama egykori alelnöke a saját példájából is tudja, milyen lényeges kérdés ez, és az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint tizenegy jelöltet vizsgált meg alaposan, akikről egy dolgot lehetett csak biztosan tudni: mind nők. Azt ugyanis Biden már májusban közölte, hogy egy nőre esik a választása.
A nagy várakozás végül kedden ért véget. Alig egy héttel a demokrata elnökjelölő gyűlés kezdete előtt Biden bejelentette, hogy Kamala Harris szenátort választotta, akit „a kisemberek rettenthetetlen harcosaként”, valamint „az ország egyik legkiválóbb közszolgájaként” jellemzett.
A választás történelmi jelentőségű. Az Egyesült Államokban
Nő is mindössze harmadszor, 1984-ben a demokrata Geraldine Ferraro képviselő, 2008-ban pedig a republikánus Sarah Palin alaszkai kormányzó indult a választáson, de végül egyikük sem lett alelnök Walter Mondale és John McCain veresége okán. Harrisnek viszont erre jó esélye van Biden mellett.
Bevándorlók gyermeke
Kamala Harris 1964 októberében született két bevándorló gyerekeként a kaliforniai Oaklandben, egy olyan családba, amely ugyan értelmiségi volt, de nem volt se befolyásos, se gazdag: anyja indiai rákkutató volt, apja egy jamaikai közgazdászprofesszor, mindketten aktívan részt vettek az hatvanas évek polgárjogi mozgalmaiban. Hétéves volt, amikor a szülei elváltak, és 12, amikor a kanadai Montréalba költöztek, ahol Harris anyja egyetemi tanári állást kapott.
A középiskolát Kanadában végezte, ami után a híres washingtoni Howard Egyetemenen – ahova hagyományosan fekete hallgatót jártak – szerzett diplomát politológiából és közgazdaságtanból. Ezután a Kalifornia Egyetemen megszerzett jogi diplomája után ügyészként helyezkedett el az államban. Csillaga gyorsan kezdett el emelkedni, amiben nagy szerepe volt annak, hogy jó kapcsolatba került a San Franciscó-i elittel, amelynek befolyásos tagjai aktívan támogatták karrierjét.
Főügyész
2003-ban indult San Francisco főügyészi választásán, és győzelmével ő lett az első fekete nő Kalifornia történelmében, akinek sikerült ilyen pozícióba jutnia. Harris országos viszonylatban is ritkaságnak számított az Egyesült Államokban, ahol a választott ügyészek több mint 90 százaléka fehér, és több mint 80 százalékuk férfi.
Öt évvel később már Kalifornia állam főügyészi pozícióját nézte ki magának, és bár sokan teljesen esélytelennek tartották, a 2010-es választáson minimális szavazatkülönbséggel győztesen került ki a megmérettetésből. Ezzel ő lett az első fekete és dél-ázsiai származású nő, akit Kalifornia főügyészévé választottak. Az olykor „női Barack Obamaként” jellemzett Harrist 2016-ban választották meg Kalifornia szenátorának, és országosan is ismertté vált, miután a szenátusi meghallgatásokon kemény kérdezési stílusával megizzasztotta Donald Trump elnök munkatársait.
Amikor 2019-ban bejelentette, hogy indul a Demokrata Párt elnökjelölti címéért, 22 ezer lelkes rajongója jelent meg szülővárosában, hogy támogassák az indulását. Ám kampánya végül nem hozta a várt eredményeket, és – pénzhiányra hivatkozva – egy hónappal az első előválasztás előtt bejelentette visszavonulását.
Alelnökjelölt
Harris azonban nem tűnt el az elnökválasztási hírekből: neve már akkor előkerült mint Joe Biden tökéletes alelnökjelöltje, amikor Biden hivatalosan még be sem jelentette indulását az elnökválasztáson. Sőt, még azután is a legesélyesebb jelöltként tartották nyilván, hogy 2019 júniusában egy választási vitán rátámadt Bidenre, azzal vádolva, hogy a múltban túlságosan is barátságos volt rasszista politikusokkal.
Biden többször is kijelentette, hogy olyan alelnököt szeretne maga mellé, akivel jó személyes kapcsolatban van, aki szimpatikus neki, és Harris a vitán történtek ellenére ebben a kategóriában maradt. Biden büszke arra, hogy nem haragtartó, és a kettőjük közötti konfliktust hamar rendezték. Ahogy azt keddi bejelentésében is kiemelte, régóta ismerik egymást, Harris jó barátságban volt Biden fiával, a négy év elhunyt Beau Bidennel, még abból az időből, amikor mindketten állami főügyészek voltak.
Harris politikája is közel áll Bidenéhez. A Demokrata Párt középutas részéhez tartozik, és bár a balszárny felé húz, soha nem tévesztette szem elől a mérsékelt szavazók érdekeit. Emellett jó a kapcsolata a pártelittel, a nagypénzű demokrata donorokkal, de az aktivistákkal is.
A párt radikálisabb változásokat váró balszárnya ugyanakkor kritikusan áll hozzá, főleg ügyészi múltja miatt. Az elnökválasztási kampánya alatt rendszeresen a szitokszóként használt zsaru jelzővel illeték, mert főügyészként nem ért el nagyívű reformokat az igazságszolgáltatásban, és véleményük szerint a rendfenntartó erőket védte.
Harrisnek ráadásul az elmúlt hónapokban sikerült valamennyire magához édesgetnie az elnökválasztás alatt őt fenntartásokkal kezelő balszárny egy részét is, miután a George Floyd megölése miatt kitört tüntetéseken a demonstrálók között vonult fel, szenátorként kiállt több igazságügyi reform mellett, és megalkotója volt a demokraták rendőrségi reformról szóló törvénytervezetének. A jelölésére adott reakciók is ezt mutatják.
Bár a politikai elit ellen harcoló baloldaliak egy része ellenérzésekkel fogadta, hogy ő, és nem egy igazán progresszív politikus lett Biden alelnökjelöltje, többen is kiálltak mellette.
Bernie Sanders gratulált neki, közölve, hogy Harris kiáll a dolgozó emberekért, és tudja mi kell „a történelem legkorruptabb kormányzatának legyőzéséhez”, Karen Bass kaliforniai képviselő nagyszerű választásnak nevezte Harrist, míg Ro Khanna, Sanders elnökválasztási kampányának egyik vezetője kiemelte, hogy bevándorlási kérdésekben „nagyon progresszív”, támogatja a társadalombiztosítás kiszélesítését, valamint a munkavállalók nagyobb védelmét, és az ország „multikulturális jövőjét jelképezi”.
Abban mindenki egyetért, hogy jelölése fel fogja lelkesíteni a Bident csak langyosan támogató fekete szavazókat, akiknek köszönhetően Biden egyébként elnyerte az elnökjelöltséget, hiszen Obama egykori alelnökeként azért komoly népszerűségre tett szert. Ahogy azt az NAACP polgárjogi szervezet elnöke, Derrick Johnson kijelentette: Harris
fel fogja villanyozni a fekete szavazókat, mert saját magukat láthatják a jelöltek között.
Trump: szélsőséges liberálist választott Biden
A közvélemény-kutatásokban messze Biden mögött álló Trump és kampánya már percekkel azután támadásba lendült Harris ellen, hogy alelnökjelöltként nevezték meg. Az elnök és támogatói radikális liberálisként igyekeznek beállítani a szenátort, aki a szélsőbaloldal kivételével mindenki mást el fog ijeszteni. Az üzenetük szerint Harris jelölésével a radiális programot támogató baloldal átvette a hatalmat a pártban, Harris pedig igyekszik elfeledni ügyészi múltját, hogy magához édesgesse „a radikálissá vált Demokrata Pártot irányító rendőrségellenes szélsőségeseket”.
Trump egy sajtótájékoztatón a vele szemben ellenséges nőkre előszeretettel használt nasty (nagyjából: utálatos, gonosz és csúnya) jelzőt használta, és közölte, hogy úgy tudja, Harris „a legliberálisabb személy a szenátusban”, egyben „a legaljasabb, legszörnyűbb és legtiszteletlenebb” mindenki közül. Igaz, Trump még magánszemélyként hatezer dollárral támogatta Harris főügyészi kampányát a 2010-es években, míg lánya, Ivanka kétezer dollárral.
A Harris elleni támadások jól illeszkednek a Republikánus Párt stratégiájába: azzal igyekeznek ártani Bidennek, hogy megpróbálják összemosni a demokraták balszárnyával – azt állítva, hogy a 77 éves jelölt valójában a radikálisok irányítása alatt áll –, hogy elijesszék tőle a mérsékelt szavazókat.
A multikulturális jövő?
Harrisszel nem csak egy alelnökjelöltet választott magának Biden, hanem utat mutatott a jövő felé is. A politikus már közölte, hogy „átmeneti jelöltnek” tartja magát, utalva arra, hogy győzelme esetén négy év múlva, 81 évesen már biztosan nem fog indulni a választáson, így nemcsak alelnökjelöltet választott magának, hanem egyben a párt jövendőbeli vezetőjét, és következő elnökjelöltjét is. Az alelnöki pozícióból indulva pedig Harris minden bizonnyal a legesélyesebb demokrata jelölt lesz 2024-ben.
Kiemelt kép: Scott Olson / Getty Imgaes North America /AFP
