Az új koronavírus megjelenésével szinte teljesen átalakult a Föld nagy részének élete. Az emberiség történetében most először találkozunk olyan helyzettel, amely mindenkire ugyanúgy hat Bukaresttől Baliig és Seattle-től Teheránig.
A COVID-19 okozta pandémiát gyakran emlegetjük a mai generáció legkomolyabb válságaként. A XX. század két nagy háborúját a mai fiatalabb korosztály nem élte át, ahogy a hidegháborúról is csak halvány emlékei lehetnek. Így a koronavírus elleni harc az első olyan globális esemény, amelyet sokan egy háborúhoz hasonló helyzetként tapasztalnak meg.
A háborús analógiát gyakran a politikusok is erősítik. Donald Trump háborús elnöknek nevezte magát, Emmanuel Macron kijelentette, hogy Franciaország háborúban áll, Orbán Viktor pedig rendszeresen katonai párhuzamokat használ a járvány elleni védekezésben.
Ám ezeknél is sokkal jobban megmutatja a pandémia háborús jellegét az, ami a gazdasággal történik.
Hadigazgaság
Háborús helyzeten kívül ugyanis szinte lehetetlen olyan mértékű állami befolyást gyakorolni a gazdaság működésére, mint ami most történik szerte a világban. A járvány, illetve a kordában tartására megszületett társadalmi távolságtartás gazdasági hatásait ellensúlyozandó az államok nagy része jelentős beavatkozásokat eszközöl a helyi gazdaságokban, cégeket alakítanak át, új feladatokat adva nekik, hogy hatékonyabban szolgálják a járvány elleni védekezést. Ez Magyarországon is látszik, ahol a Mol egyik nagy gyárában ablakmosó folyadék helyett már fertőtlenítőszert gyártanak nagy mennyiségben, a börtönökben fogvatartottak pedig nagyüzemben gyártják a maszkokat. Olyan magyar textilipari céget is láthatunk, amelyhez a katonaságot is kivezényelték, annyira fontos szerepet játszanak a védőfelszerelések gyártásában. Hasonló dolgok történnek Amerikában is, ahol Donald Trump egy kifejezetten háborús helyzetre kitalált elnöki jogkörrel lehetővé tette, hogy az amerikai kormány kötelezzen bizonyos cégeket bizonyos termékek, például lélegeztetőgépek előállítására. Nagyon rég láttunk bármit, ami ennél közelebb járt volna a hadigazdasághoz.
A háborús helyzetet erősítik azok a korlátozások is, amelyeket a társadalom számára szabtak meg vezetőik. A legtöbb országban kijárási korlátozások vannak érvényben, de szinte mindenki szabályozza valamilyen módon azt, ahogy az állampolgárok érintkezhetnek egymással. A távoltságtartás szabályait érthető módon élhetik meg harcok nélküli háborús helyzetként a társadalom tagjai.
Azt gondolnánk, a katonák is otthonról dolgoznak
A vírus elleni globális „háború” ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy a többi, valódi, harcokkal járó háború leállt volna. Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára már március végén arra kérte az egész világot, hogy legalább arra az időre fejezzék be a harcokat, amíg a vírussal megküzdünk. Ez részben meg is történt, csak nem úgy, ahogy mi gondolnánk.
A mai háborúk egyik legfontosabb központja természetesen a Közel-Kelet. Mivel itt kifejezetten sok régóta tartó konfliktus dúl, könnyen lemérhetjük rajtuk, hogy milyen hatással volt a világjárvány a háborúkra.
Szíriában lassan tíz éve tart az a brutális polgárháború, amelyet a szír kormány, a szír ellenzék és korábban az Iszlám Állam nevű terrorcsoport vívott egymással. Ez a háború nem csak Szíriáról szól, közvetítőkön keresztül régóta részese a harcnak az Egyesült Államok, Oroszország és Irán is. Most viszont kicsit visszafogták magukat.
Szíriában nem látok stratégiai szintű átalakulást a konfliktusban a koronavírus megjelenését követően, csak kisebb változásokat. Az állami szereplők, elsősorban Szíria és Törökország, visszafogták a tevékenységüket az országban, de ez nem csak a COVID-19 elleni küzdelem miatt van, inkább a március elején elért tűzszüneti megállapodásnak köszönhető.
– mondja Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója arról, hogy mi áll a harcok csillapodása mögött. Azt is hozzáteszi viszont, hogy:
A nem állami szervezetek és különböző milíciák azonban továbbra is aktívak, emiatt kiszámíthatatlanabb és sokkal változékonyabb lesz a harcok intenzitása. A vírus elleni küzdelemben egyébként a három legfontosabb erőközpont sem jeleskedik: míg Damaszkusz inkább eltitkolja a betegséget és hihetetlenül alacsony számokat jelent, addig az ellenzéki dzsihádista kormány és a kurd erők is nyíltabban kommunikálnak róla és kérnek segítséget, de esetükben sokkal kevesebb kapacitás áll rendelkezésre.
A térség másik fontos, régóta tartó háborúját Jemenben vívják. Ez csak részben polgárháború, az egyik oldalt ugyanis Szaúd-Arábia nyíltan támogatja, ami némiképp egyoldalúvá tenné a konfliktust, ám így sem sikerült nyernie a frakciónak. Jemen zártabb, sokkal szegényebb állam, mint Szíria, így feltételezhetnénk, hogy a vírus különösen erős hatást gyakorol itt. Ráadásul nemrég azt olvashattuk, a járvány miatt tűzszünetet kötöttek a felek, de Szalai szerint ez sem feltétlenül a pandémiának köszönhető, és nem is fog sokáig tartani.
Jemenben ugyan bejelentettek egy tűzszüneti megállapodást, ennek betartására azonban középtávon kevés esély mutatkozik. Nem ez az első ilyen jellegű kísérlet a harcok beszüntetésére, de általában mindkét oldalon láthatjuk annak megszegését és felhasználását. A nemzetközi támogatású és Szaúd-Arábiával szövetséges jemeni kormány szerint az ellenzéki húszi mozgalom az első 48 órában 241 alkalommal szegte meg az egyezséget. Ha ennek csak a fele valós, akkor is látható a tűzszünet komolysága.
Ha a vezetőket is eléri
A koronavírus intenzitása egyébként változó a régióban. Szalai Máté azt mondja, ahogy a világon máshol is, attól függött, hogy hol milyen gyorsan és milyen irányból érkezett meg a vírus, hogy az adott terület mennyire van beágyazva a világgazdaságba és világtársadalomba. A mélyen globalizált Törökországban, Izraelben és a Perzsa-öbölben például nemcsak hamar, de nagyon nagy intenzitással jelent meg a fertőzés, míg például Jemenben vagy a Gázai-övezetben később.
Az egyes kormányok válságkezelési potenciálját nagyban meghatározza a krízis előtti gazdasági helyzet, a politikai stabilitás illetve az egészségügyi rendszer állapota. Ebből a szempontból az Öböl-monarchiák állnak egyelőre a legjobban, míg a polgárháborús országok, valamint Irán, Irak és Libanon a legrosszabbul. Másrészt az autoriter rendszerekben nagy kihívást jelenthet, ha a vírus megjelenik a vezetőség körében, erre eddig Iránban, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában is láthattunk jeleket.
Kiemelt kép: Ibrahim Yasouf/AFP
