A koronavírus-járvány januári kirobbanása óta pénteken fordult elő először az Dél-Koreában, hogy kevesebb új fertőzöttet diagnosztizáltak, mint ahányan felgyógyultak a betegségből. Ez aztán szombatin is megismétlődött: a dél-koreai betegségmegelőző központ által közzétett adatok szerint az elmúlt 24 órában 107 új esetet azonosítottak, 204 pácienst pedig kiengedtek a kórházakból.
A kormányok, egészségügyi dolgozók, járványügyi szakértők világszerte megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy lelassítsák, megfékezzék a koronavírus terjedését, egyelőre részsikerekkel. Dél-Korea hozzáállása más a járványhoz, és a hatékonyság alapján egyelőre úgy tűnik, hogy nekik van igazuk.
A módszer kulcsa az átláthatóság. Az iskolákat és az irodákat bezárták, a tömegrendezvényeket betiltották, de nem rendeltek el se beutazási tilalmat, az emberek mozgását sem korlátozzák, ehelyett lényegében azonnal információt közölnek minden pozitív koronavírusos esetről.
Nyomkövetés, tesztelés, kezelés
Nagyjából ezzel a három szóval lehetne röviden megfogalmazni azt, hogyan próbálják meg elejét venni a járványnak Dél-Koreában.
A távol-keleti országban szombatig 8086 koronavírus-fertőzöttet diagnosztizáltak, az áldozatok száma jelenleg 73, így a halálozási ráta az egyik legalacsonyabb a világon.
Akinél diagnosztizálják a koronavírust, de enyhék a tünetei, házi karanténba küldik, hogy a kórházakat ne terheljék túl. Amint valakinek súlyosbodik az állapota, mentők mennek érte védőfelszerelésben.
Emellett minden koronavírusos betegtől részletes beszámolót kérnek arról, hol járt az elmúlt napokban, amit rögtön ellenőriznek a bankkártya-tranzakciók és a térfigyelő kamerák felvételei alapján. Személyiségi jogok miatt egyetlen pácienst sem neveznek meg, de mindenki kap egy számot, ami alapján azonosíthatóvá válik. Az adatait feltöltik egy minden állampolgár számára elérhető applikációra, így pontosan lehet látni, hogy mit, mikor, kivel és hol csináltak a fertőzöttek az utóbbi napokban. Így bárki könnyen meggyőződhet arról, hogy találkozott-e a közelmúltban fertőzött személlyel.
Néhány példa ezek közül:
- „A 12-es számú páciens az E13 és E14 székekre jegyet foglalt a 17.30-tól vetített, The Man Standing Next című filmre.”
- „A 17-es számú páciens a 12.40-kor induló vonattal távozott Szöulból, előtte egy tofut kínáló étteremben ebédelt.”
- „A 21-es számú páciens autójával ment el az esti istentiszteletre.”
Az applikáción belül vizuálisan, egy térképen is nyomon következő, hogy a betegek merre jártak, továbbá az alkalmazás rendszeresen értesítést küld a felhasználóknak arról, hogy jelentkezzenek, ha adott programokon vettek részt vagy egy bizonyos tömegközlekedési eszközzel utaztak, percre lebontva, a helyszínt megjelölve, a járatok számát feltüntetve. Ebben persze az is segít, hogy Dél-Korea élen jár a technológiában.
Kérdés, máshol hogy működne
Az ázsiai országban a 31-es számú páciensként közismertté vált nő miatt tört ki a járvány, aki egy szekta istentiszteletén vett részt többször is, miután megfertőződött. Erről itt írtunk bővebben. Őt rengetegen kritizálták amiatt, hogy eleinte megtagadta a koronavírus-tesztet annak ellenére, hogy tüneteket észlelt magán. A leginkább érintett, két és fél millió lakosú Teguban miatta fertőződtek meg ezrek, de a hatóságok és az egészségügyben dolgozók nem hibáztatnak senkit, mert akkor a potenciális fertőzöttek bujkálni kezdenének.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Dél-Korea minimális előnnyel indult a legtöbb országhoz viszonyítva, ugyanis a 2015-ben megjelent közel-keleti légúti koronavírus-járványt nem kezelték a helyén. Akkor 36 ember belehalt a betegségbe. A kormány tanult a hibából, és átdolgozta a járványügyi előírásokat. Úgy felkészültek egy újabb katasztrófára, mint csak kevesen a világon.
Más ázsiai országok is az élmezőnyben
Szingapúr a járvány korai szakaszában a leginkább érintett országok közé tartozott, február közepén 58 fertőzöttet diagnosztizáltak, ami az egyik legnagyobb szám volt akkor, és bár a járványnak még nincs vége, azóta folyamatosan lassul a járvány terjedése az országban.
A külföldiek körében népszerű városállam nagyon szigorú otthoni karanténrendszert vezetett be, gyakorlatilag mindenkit izolálnak, aki kapcsolatba került a fertőzöttekkel. Őket minden nap többször felhívják, és rendszeresen fel kell keresniük honlapot, és ott a telefonjukon keresztül megosztani a tartózkodási helyüket. A kormány súlyos büntetőjogi következményeket helyezett kilátásba azoknak, akik megszegik az útmutatásokat.
Hongkongban január 23-án jelent meg a koronavírus, de a 7,4 milliós lakosságú városállamban március 11-éig csak 120 esetet erősítettek meg, közülük hárman hunytak el. Az utcák kiürültek, több ezer ember került házi karanténba, a betegek lakóhelyét és korát pedig egy online térképen lehet nyomon követni, hogy a fertőzés ne terjedhessen tovább.
A szintén az „egy ország, két rendszer” modell alapján működő Makaón rögtön a vírus feltűnése után – a súlyos gazdasági hatásokat figyelmen kívül hagyva – bejelentették a 40 milliárd dolláros kaszinóipar leállítását, hogy lassítsák a vírust. A kaszinók végül február 20-án újranyithattak, a tíz fertőzött pedig kivétel nélkül felgyógyult a betegségből.
Tajvanra évente több millió kínai utazik, mostanáig mégis csak 48 ember betegedett meg koronavírussal, 17-en pedig már gyógyultan távozhattak a kórházból. Ez nagyban köszönhető a kormány és a járványügyi szakemberek összehangolt munkájának, valamint annak az egészségügyi infrastruktúrának, amit még a 2003-as SARS-járványt követően alakítottak ki.
Az említett országok, élükön Dél-Koreával bizonyos pontokon eltérően próbálták megfogni a járvány terjedését, de az átláthatóság (akár az érzékeny személyes adatok közlésének árán is) közös bennük. A vírus terjedését határzárral nem lehetett megállítani, a gócpontja Kínából Európába tevődött át, viszont a távok-keleti országok példája azt mutatja, hogy ha teljesen megfékezni nem is lehetett a fertőzést, de lassítani igen.
Kiemelt kép: Jung Yeon-je / AFP
