Nagyobb sebességre kapcsoltak a Székesfehérvár határában lévő agyagbányában, sűrűbben fordulnak a szennyvíziszappal megrakott kamionok – számolt be a hét elején a 24.hu helyi forrása. Márton Roland, a város egy részét büdösségbe borító szennyvíziszap importjának leállítását követelő önkormányzati képviselő, egyben az MSZP székesfehérvári szervezetének elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mostanság ljubljanai rendszámú járművek érkeznek a Gombócleső-hegyi felhagyott bányába.
Eddig annyit tudtunk hivatalosan, hogy fél Horvátország szennyvíziszapja tűnik el itt, és bár az anyag büdös, tájsebet gyógyítanak vele a helyszínen, talajhelyettesítő lesz belőle, amin energianád és erdő növekedhet, majd a növényeket erőművekben hasznosítják.
Mint korábban beszámoltunk róla, a Pest Megyei Kormányhivatal 2018-ban 41 ezer tonna szennyvíziszap behozatalára adott ki engedélyt, ennek alapján a horvát állami tulajdonban lévő Girk Kalun 34 ezer, a Kemis Termoclean pedig 7 ezer tonna szennyvíziszapot hozott be Magyarországra. Az idei évre nemcsak meghosszabbították Girk Kalun szállítási engedélyét, hanem megemelték a kvótáját, ennek alapján 48 ezer tonna szennyvíziszapot szállíthat be Zágrábból az év végéig. Ám még ennél is sokkal többről van szó:
Lapunk a Siol.net szlovén hírportál segítségével kereste meg a helyi környezetvédelmi és területrendezési felügyeletet (IRSOP), hogy részletesebb információkat kapjon azokról a szennyvízszállítmányokról, amelyekről már korábbi cikkeinkben írtunk.
Először május elején írtunk arról, hogy egy magyar cég, a Midori-Öko Kft. arra kért engedélyt, hogy egy, az egerszalóki termálforrások közelében található homokbányába helyezhessen el 200 ezer tonna, Olaszországból és Szlovéniából származó kommunális hulladékot.
Később kiderült, hogy ebből a két országból már most is érkezik szállítmány egy régi agyagbányából kialakított, Pápa-Tapolcafőn található feldolgozóba, amely egy fideszes képviselő családjának érdekeltsége. Ezen kívül a 24.hu forrásai Székesfehérváron is láttak ljubljanai rendszámú, szennyvizet szállító kamionokat, amelyek az ugyancsak egy bezárt téglagyár területén kialakított Fehérvári Téglaipari Kft. telephelyére tartottak.
Informátoraink nem tévedtek, ugyanis az IRSOP tájékoztatása szerint 2018-ban 30 ezer tonna szennyvíziszap érkezett Szlovéniából a magyarországi telepekre. Mivel az Eurostat adatai alapján az ország szennyvíztermelése 2010 és 2015 között évente 26 és 30 ezer tonna között mozgott, ezért
Az IRSOP azt is elárulta, hogy Pápa-Tapolcafőre 2015-ben kezdték meg a szállítást, Székesfehérvárra pedig 2018-ban. Az előzmények azonban ennél is messzebbre nyúlhatnak vissza, ugyanis egy 2012-ben közölt, ma már csak egy blogon elérhető cikk szerint már 7 évvel ezelőtt arról döntöttek Mariborban, hogy tonnánként 76 eurós költséggel felszámolnak egy helyi telepet, az ott elhelyezett, régebbi szennyvíziszapot átszállítják Magyarországra, a később keletkező újabb adaggal együtt.
Miután kiderült, hogy a horvát főváros teljes évi szennyvíziszapja és egész Szlovénia termése Magyarországon landol, a Pest Megyei Kormányhivatalhoz és a hulladékügyekben illetékes két minisztériumhoz, az agrár-, illetve az innovációs tárcához fordultunk. Kérdéseinkre nem válaszoltak, köztük arra sem, hogyan illeszkedik a szennyvíziszap szomszéd országba szállításának engedélyezése a hulladékgazdálkodás egyik fő alapelvéhez a közelség elvéhez, ami azt mondja ki, hogy a keletkezéséhez legközelebb eső helyen kell hasznosítani/kezelni a hulladékot.
Szennyvíziszap minden lakott helyen keletkezik, nem igényel különleges kezelést (ezt mondta a magyar zöldhatóság a zágrábi iszapról), a mezőgazdasági, rekultivációs hasznosítás helyben is megoldható. (Nem az a helyzet vele, mint az akkumulátorokkal, amit azért exportál Magyarország, mert nincs akkumulátorfeldolgozója.) Elvileg tehát semmi sem indokolja, hogy Zágráb és Székesfehérvár között 300 kilométert, Ljubljana és Pápa között 350 kilométert, Ljubljana és Székesfehérvár között 400 kilométert utazzon a szennyvíziszap.
Időközben a kormány tájékozódott az ügyben, és úgy tűnik, olyan súlyosnak találta azt, hogy nyomban döntött is. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki közlése alapján további importot a magyar hatóságok a jövőben nem fognak engedélyezni és felülvizsgálják a meglévő engedélyeket. Teljes tilalom azért nem lesz, mert az ellenkezne áruk szabad áramlásának uniós alapelvével – tette hozzá Gulyás Gergely.
Az áruk szabad áramlása valóban a négy fő alapelv egyike, de szakértők arra hívták fel a 24.hu figyelmét, hogy a hulladékok országhatárokon át történő mozgatására vonatkozó Bázeli Egyezmény alapján van mód arra, hogy adott ország meggátolja bizonyos hulladékok behozatalát, és Magyarország korábban már élt is ezzel a lehetőséggel. Ennek nyoma van egy 2017. novemberi kormányhatározatban, amelyben a fejlesztési miniszter kapta feladatul az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló rendelet felülvizsgálatát. A határozat hivatkozik a közelség elvére is, aminek alapján a hazai hulladékok kezelését a hazai erőművekben kell megoldani. Itt történetesen hulladékégetésről volt szó, és arról, hogy a magyarországi erőművek kapacitására szükség van a hazai hulladék elégetéséhez, nem fér bele az import. A módszer a szennyvíziszapnál is alkalmazható.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
