Manfred Weber hétfő hajnalban nekiállt telefonálgatni. Természetesen nem voltunk ott, de a beszámolók szerint ez történhetett. Az Európai Parlament pártjainak csúcsjelöltjei számára most kezdődik az igazi munka.
A csúcsjelölti rendszer egy hatalmi harcból született. Az Európai Parlament az egyetlen demokratikusan választott szervként azt gondolta, nagyobb szerep kellene, hogy jusson neki az EU kormányaként funkcionáló Európai Bizottság elnökének megválasztásában. A tagállami állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsnak az elnök kiválasztásakor csak azt kell figyelembe vennie, milyen eredményt értek el a pártcsaládok a választáson, a parlament viszont az előző ciklusban úgy döntött, hogy a pártok jelölnek egy-egy embert a választások előtt, akit a bizottság vezetésére szánnak. A rendszert a tanács természetesen nem fogadta el, hiszen nagy hatalom az, hogy zárt ajtók mögött hozhatja meg ezt a döntést. Még a parlament pártcsaládjai sem mind fogadják el.
Ennek ellenére a dolog működött, legalábbis az előző ciklusban. Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje lett az Európai Bizottság elnöke, hiába nem támogatta Magyarország és Nagy-Britannia. Így viszont sokkal nehezebb azt mondani, hogy most ne így legyen, hiszen egyrészt van rá precedens, másrészt a korábbinál nagyobb részvétel azt jelzi, az európai választópolgárokat érdekli, hogy ki vezeti az EU-t, és bele is szeretnének szólni.
Ki jön?
A pártcsaládok vezetői közül egyértelműen a német néppárti Webernek van a legnagyobb esélye arra, hogy meg is szerezze a bizottság elnöki posztjához kellő támogatást, hiszen az Európai Néppárté maradt a legnagyobb frakció, bár csaknem negyven képviselőt vesztett. A Néppárt előnye azonban nem olyan nagy a szociáldemokratákkal szemben, pedig egyelőre hozzá számolják a néppárti tagságát felfüggesztő és Webert nem támogató Fidesz 13 képviselőjét is.
Weber a kampány alatt elég határozottan utasította el a Fideszt, hiszen a populisták támogatása több szavazatot vehetett volna el a Néppárttól, mint ahány mandátumot a Fidesz hozott. Amióta felfüggesztették, Orbán Viktor pártja szinte csak arról beszél, hogy az EPP rossz útra tért, és hogy a baloldal kegyeinek keresése helyett akár Matteo Salvini olasz belügyminiszter frakciójával is együttműködhetne.
Ez jól hangzik, csak nem igaz. A Néppárt nem most kezdett el együttműködni a szocialistákkal, hanem ezt teszi negyven éve. Salvini frakciója pedig nem nőtt akkorát, mint remélték, így a Néppárt hiába is akarna együttműködni vele, nem lenne többségük. Salvini frakciója még akkor is csak a negyedik legnagyobb lenne az EP-ben, ha Orbánék oda ülnének, és ebben az esetben is alig előznék meg a zöldeket. A Fidesz így a legnagyobb és legbefolyásosabb pártcsalád, a néppárti helyett egy olyat választana, amelynél még a liberálisok is nagyobbak, a zöldek pedig ugyan kisebbek, de befolyásosabbak, hiszen őket jobb eséllyel veszik be a kormányzásba.
Még kormány sincs
Az azonban még nem biztos, hogy kik fognak kormányozni. A két nagy pártcsalád ugyebár elvesztette a közös többségét, a Néppárt 25, a szocdemek 20 százalék körül vannak. Kell tehát egy harmadik partner a kormányzáshoz. Eddig úgy volt, hogy erre csak a megerősödött liberálisok jöhetnek szóba, de a mostani helyzetben akár a zöldekkel is megteszik.
Ehhez képest a francia elnök Emmanuel Macron – odahaza egyébként a szélsőjobb mögé szoruló – pártjával és a román korrupcióellenes párttal kiegészült ALDE magabiztosan indul neki a tárgyalásoknak. Macron egyébként nem is támogatja a csúcsjelölti rendszert. Manfred Weber mindenesetre már hétfő délutánra egyeztetésre is hívta a centrista pártok képviselőit. Ez rendben is van, hiszen a legnagyobb pártcsalád csúcsjelöltjeként övé az elsőség a kormányalakítási kísérletekben. De a liberálisok beleköpnek a levesébe.
Egy kiszivárgott nyílt levél szerint a liberális frakcióvezető Guy Verhofstadt közölte, hogy egyelőre senki ne akarja megszerezni a bizottság elnöki posztját, hiszen senkinek nincs többsége a parlamentben. A levél azt is leírja, nem látnak jelenleg olyan csúcsjelöltet, aki stabil többséget lenne képes létrehozni. Ez azt jelenti, hogy nem akarják Webert, és nem akarják a szocialisták csúcsjelöltjét, a holland Frans Timmermanst sem. A liberálisoknak ugyanis van egy saját jelöltjük.
Mivel az ALDE-nak esélye sem volt arra, hogy a legnagyobb párt legyenek az EP-ben, eleve nem is állítottak csúcsjelöltet, hanem megneveztek egy héttagú csapatot a szerintük alkalmas emberekből. Ettől függetlenül jó ideje tudni, hogy az ALDE a bizottság előző ciklusának sztárját, a versenypolitikáért felelős dán Margrethe Vestagert szeretné a posztra, a mostani levél pedig kísérlet lehet arra, hogy a néppártiak és a szocdemek a stabil kormánytöbbségért cserébe bólintsanak rá Vestager jelöltségére.
A parlamenti pártcsaládok vezetői kedden találkoznak hivatalosan, majd délután a miniszterelnökök is együtt vacsoráznak. Az informális tanácskozáson a téma a fontos posztok elosztása lesz – az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank élére is új ember kerül idén –, de kétséges, hogy pár nap alatt sikerül-e megállapodni, hiszen jó néhány tagállami vezető továbbra sem szeretné, hogy a pártok kész tények elé állítsák őket a bizottság elnökének kiválasztásakor. Természetesen ide tartozik Orbán Viktor is, aki – mint említettük – nem támogatja Webert, és akinek nevében Kovács Zoltán kormányszóvivő már le is szögezte: a bizottság elnökének személyére az Európai Tanács jelöl, és a csúcsjelölti rendszer nem kötelez senkit semmire. Sőt még azt is megelőlegezte: Orbán nagy bejelentéssel készül. Hogy ez mi lehet, azt nem tudni, de azt már korábban hallani lehetett, hogy Orbán hajlandó lenne Weber helyett azt a francia Michel Barniert támogatni, akit már öt éve is támogatott Junckerrel szemben a bizottság élére, és akit Emmanuel Macron is támogatna. Barnier képviselte az EU-t az Egyesült Királyság kilépéséről szóló tárgyalásokon.
Annyi biztos, hogy Manfred Webernek ügyesen kell politizálnia és sokat kell telefonálgatnia, ha esélyes szeretne maradni.
Kiemelt kép: Sven Hoppe/dpa/AFP
