Sokakkal eshetett meg az utóbbi években, hogy egy régóta tervezett utazás előtt elképzelték az áhított látványt, aztán amikor megérkeztek az oly sokszor elképzelt helyszínre, nem az fogadta őket, amit álmaikban dédelgettek.

A problémát egyszerűen tudjuk illusztrálni az alábbi képpárral. Az ugyanis a helyzet, hogy elképzelheti ugyan manapság akárki, hogy néhány helybéli társaságában sütkérezik békésen a barcelonai tengerparton, a cudar valóságot jól mutatja a második fotó: ugyanez a terve számtalan másik, gyakran szelfibotokkal társas kapcsolatban élő turistának is.

Mindez nem azt jelenti, hogy aki jót akar magának, kerülje el messziről a spanyol várost, hiszen a jelenség közkedvelt helyszínek soránál tapasztalható meg. Már fogalom is jelöli a kezelhetetlen turistainváziót: ez az overtourism. A kifejezés nagyjából a „túlzott turizmusnak” feleltethető meg, amikor egy települést vagy térséget turisták tömegei lepik el, rontva ezzel a helyiek életminőségét vagy rombolva a természeti környezetet.

Az utóbbi időben egymást érték a különböző esetek, amelyek mind azt mutatják, rendkívül káros tendencia szemtanúi vagyunk, és egyelőre senki sem tudja pontosan, kinek és pontosan mit is kellene tennie azért, hogy helyreálljon a megbillent egyensúly a turisták és a helyiek között.

• Velencében az év elején a döntéshozók megállapodtak arról, hogy május 3-tól tíz euróig terjedő napi belépődíjat fizettetnek azokkal a turistákkal, akik nem szállnak meg a városban. A legtöbbet értelemszerűen azokon a munkaszüneti napokon kellene fizetni, amikor a legnagyobb tömeg árasztja el az olasz várost. A polgármester azt mondta, nem szándékuk, hogy az egynapos turistákat büntessék, csak hozzájárulást szeretnének kérni Velence karbantartásához és takarításához.
• Rodrigo Duterte elnök még tavaly áprilisban jelentette be, hogy fél évre bezárják Fülöp-szigetek üdülőparadicsomát, a Boracay-szigetet, miután az a rázúduló idegenforgalom miatt már elviselhetetlenül szennyezetté vált. A sziget egykor hófehér, púderszerű homokjáról és kristálytiszta vízéről lett híres, de miután a szállodák és az éttermek is a tengerbe ürítették szennyvizüket, hamar elvesztette egykori szépségét. A Boracay-szigetnek csak 2017-ben több mint kétmillió látogatója volt.
• A Húsvét-sziget is rendkívül népszerű turistacélpont lett az utóbbi években, 2018-ra viszont már annyian lettek a látogatók, hogy a hatóságok kénytelenek voltak korlátozni a számukat. Tavaly márciusban döntöttek úgy, hogy maximálják, hány chilei – a sziget 1888 óta tartozik a chilei közigazgatás alá – és hány turista léphet be a Húsvét-szigetre, sőt, az ott töltött időt is keretek közé szorították. Sokat elmond a turisták által okozott pluszteherről, hogy amíg tíz éve fejenként másfél tonna szemét keletkezett évente, addig ez a szám mostanra 2,5 tonnára nőtt.
• Tavaly úgy döntöttek a thaiföldi hatóságok, hogy egy időre bezárják a Maya Beachet, nemrég pedig kiderült, hosszú időre: 2021-ig ugyanis egyetlen turistát sem engednek a közelébe. Ez az a tengeri öböl, ami 2000-ben a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült A part című film helyszínéül szolgált, azóta pedig turisták ezreit vonzotta nap mint nap. A csónakkal érkező látogatók elképesztő mennyiségű szemetet hagytak maguk után, a terhelésen először négy hónapos látogatási tilalommal akartak enyhíteni, de hamar kiderült, ez nem lesz elég a turistadömping által okozott károk helyrehozására.
• A horvátországi Plitvicei-tavaknál is újfajta rendszert tesztelnek a látogatók számának szabályozására: legalább két nappal érkezésük előtt regisztrálniuk kell a jegyvásárláshoz a nemzeti park honlapján. Nem ez az első intézkedés az ideérkező tömeg visszaszorítására, ugyanis még tavaly márciusban megemelték a belépők árát, hogy a térség ne kerüljön le az UNESCO világörökségi listájáról. A Plitvicei-tavakat tavaly kétmillió turista kereste fel, a tömeg pedig a környező üdülőtelepeket is érinti, amelyek lakóinak száma a szezonban a kétszeresére nő.

A listát hosszan lehetne folytatni, egy biztos: kontinenstől, földrajzi helytől és népességtől teljesen függetlenül, világszerte rengeteg helyen küzdenek azért, hogy ne váljanak városok és tengerpartok turistahordák áldozatává. Olyannyira, hogy már Budapest is a veszélyeztetett helyek közé került. Az alábbi infografikán bemutatjuk, mely országokat és mely európai városokat sújtja leginkább a turizmus árnyoldala.

Ugyanakkor Magyarországon a döntéshozók még nem érzik a veszélyt:

sokatmondó, hogy amíg Hollandia többet nem reklámozza külföldön az országot turistacélpontként, addig hazánk soha nem költött még annyit Budapest nemzetközi népszerűsítésre, mint az utóbbi időben.

Így nem csoda, hogy a Liszt Ferenc-repülőtér forgalma 2013 és 2018 között 8,5-ről 15 millió utasra nőtt, a budapesti szállodák kihasználtsága pedig tavaly még szeptemberben is 86 százalék felett volt. Az Európai Parlament adatai szerint 2017-ben a turizmusból származó bevételek értéke a magyar fővárosban meghaladta a 665 millió eurót, ami 18,5 százalékos növekedés az előző évhez képest. A látogatások főként május és szeptember közé koncentrálódnak, a csúcs július és augusztusban van, a turisták jelenléte viszont csupán néhány helyre koncentrálódik a városban.

A magyar fővárosban az overtourism egyértelműen a bulinegyedben okozza a legnagyobb problémát, egy MTA-s kutatás 2017-ben a VI. és a VII. kerületben a lakók és a turisták segítségével próbálta kideríteni, milyen tényezők állnak a jelenség hátterében.

A felmérésből nem meglepő módon kiderült, hogy a többi közt a növekvő tömeg, az utcai bűnözés, a piszok és a szemét, a részegség, az éjszakai zaj, az utcai vizelés és az emelkedő árak vezettek a lakossági elégedetlenséghez és a túlturistásodással szembeni ellenállás növekedéséhez.

A kutatás készítői jelenleg megoldásokat próbálnak találni, ők a szigorúbb szabályok bevezetésében, a turizmus koncentrációnak csökkentésében – azaz a látogatók átirányításában más környékekre –, illetve a turisztikai kínálat diverzifikációjában gondolkodnak.

A marketingnek a vendéglátás helyett más szegmensekre kellene koncentrálnia, és elő kéne segíteni, hogy az emberek több időt töltsenek Budapest és az ország más részein

– fogalmaztak az MTA kutatói.

A Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója, Guller Zoltán is felhívta a figyelmet korábban az overtourism elleni fellépés fontosságára, ugyanis egy interjúban úgy fogalmazott:

Nagyon kell vigyáznunk az over­tourism jelenséggel, jól kell tudni kezelni a turisták növekvő számát. Nem szeretnénk, ha Budapest az olaszországi Velence sorsára jutna, ahol a néhány százezer helyi lakos évente sok-sok millió turistával kénytelen együtt élni.

A vezérigazgató elmondta, a budapesti bulinegyedben már jelentkeznek ezek a problémák, de például a Balatonnál is vannak olyan települések, amelyek lakóit nyaranta zavarja a turistaáradat.

És hogy miért lenne probléma, ha a magyar főváros az olasz Velence sorsára jutna? Azon túl, hogy utóbbi helyi lakosainak száma az elmúlt harminc évben megfeleződött a túlzott turizmus hatására, beszéljenek inkább a számok:

A jelenségről már egy dokumentumfilm is készült, amelyben Velence lakói is beszélnek arról, miért aggasztó igazán a folyamatos turistainvázió a városban: egy idős férfi például elmondta,

a helyieket már „pandának” nevezik, mivel annyira kevesen maradtak a városban, hogy lassan a kihalás fenyegeti őket.

A filmben Barcelona példája jól mutatja azt is, a turisták hada hogyan képes megváltoztatni egy hely arculatát. Nem elég, hogy az ott élők úgy érzik, a város már nem értük, hanem a turistákért van, a helyi piacok is áldozatul esnek, hiszen a turisták nem vásárolni, csak fotózni járnak oda, amiből nehéz lenne megélni az árusoknak.

Marad az égető kérdés: mit lehet tenni az overtourism ellen? Egyelőre különböző módokon próbálják felvenni ellene a harcot: Barcelona polgármestere például több tucat hotelprojekt engedélyét vonta vissza, illetve 600 ezer eurós kötbér fizetésére kötelezte az Airbnb-t, míg Amszterdamban lebontották azt az „I amsterdam” feliratot, ami miatt szelfiző tömegek lepték el a várost.

A HOTREC, azaz Európai Unió tagországai szálloda, éttermi, és kávéházi szövetségeinek konföderációja is megfogalmazott öt ajánlást. A szervezet szerint arra lenne szükség, hogy

• irányítsák a turisták tevékenységét,
• a kritikus helyeken fontolják meg a belépők számának korlátozását,
• a turisták által okozott nyomást térben és időben egyaránt oszlassák el,
• segítsenek minden látogatónak felelősségteljes turistává válni, illetve
• legyen párbeszéd a döntéshozók, a helyiek és a turisztikai szervezetek között.

Mindeközben a McKinsey tanácsadó cég egyik szakértője úgy véli, nem is a turisták számának emelkedése jelenti a legnagyobb problémát, hiszen a világ országainak 99 százalékában nemhogy kevesebb, de jóval több turistáért epekednek. A gond az, hogy a megnövekedett látogatószám folyamatosan ugyanazokat a térségeket érinti – ezért egyesek a közösségi oldalakat, mások a médiát hibáztatják.

Jelenleg is számos helyen veszélyes hatásai vannak, azonnali cselekvést igényelne, illetve párbeszédet az egyes felek közt: nehéz nem észrevenni, hogy hasonló dologról van szó, mint a klímaváltozás esetében.

Nem véletlen, hogy az Adventure Travel Trade Association nemzetközi szervezet vezetője tavaly egy beszédében úgy fogalmazott, hogy a túlzott turizmus és a klímaváltozás igazából „ikerfenyegetésnek” tűnik, hiszen mind a kormányok, mind a hétköznapi emberek sokszor inkább úgy tesznek, mintha a két jelenség által hordozott veszélyek nem léteznének.

Vagy ami még rosszabb, tudnak a veszélyekről, de a megszerezhető szignifikáns haszont fontosabbnak titulálják. Gondoljunk csak a különböző fapados légitársaságokra, amelyek az elmúlt években elképesztő összeget lapátoltak be a repülőjegyek által, amelyek olykor alig kerülnek többe, mint egy sör a bulinegyedben, vagy az üzletemberekre, akik óriási hasznot szednek össze az Airbnb adta lehetőségek kiaknázásából.

Így nem kétség, hogy az érdekütközések miatt az overtourism visszaszorítása nem megy majd egyik napról a másikra.

Ám ideje belátni, így vagy úgy, igazából mindenki érintett, hiszen hiába mondja bárki, hogy ő ugyan nem utazik semmilyen turisták által felkapott helyre mostanában, amíg bármikor jöhet például egy Trónok harca forgatás, és ott találja magát, ahol Dubrovnik lakói az utóbbi néhány évben.

Kiemelt kép: Europress/Lluis Gene/AFP