Vasárnap olyan dolog történt, ami ritkán szokott: a fél világ a török önkormányzati választásokra figyelt. Egészen pontosan azok eredményére, hiszen ettől lett érdekes a dolog. A török önkormányzati választások nagyobb meglepetések nélkül nem szokták különösebben megrázni a világot, most viszont ez történt.
Recep Tayyip Erdogan kormánypártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette a fővárost, Ankarát. És még az is lehet, hogy a legnagyobb várost, Isztambult is. Hivatalos végeredmény még nincs, de a szavazatok felének feldolgozása után az látszott, hogy a baloldali kemalista ellenzéki párt, a Köztársasági Párt (CHP) megnyerte a főváros vezetését, és épphogy lemaradva, gyakorlatilag fej fej mellett áll Isztambulban az AKP-vel.
Persze még nem dőlt el minden, és valószínű, hogy Isztambulban egy darabig nem is fog. A szavazatokat számláló hivatalban például épp akkor lett áramszünet, amikor az ellenzéki Ekrem Imamoglu elkezdett felzárkózni a volt miniszterelnök, Binali Yilridim mellé. Már a legutóbbi, kilenc hónappal ezelőtti választáson is komoly kritikája volt az ellenzéknek, hogy a kormány sok helyen csalt, akkor a gyakorlatban Erdogan teljhatalma volt a tét.
Fontos városok
Ankarában biztosabbnak tűnik a helyzet, ott az ellenzéki Mansur Yavas vezet egy korábban szintén miniszterként dolgozó kormánypárti jelölttel szemben. A választást sokan úgy mutatják be, mint aminek az eredménye komoly bukás lehet az egyre inkább diktátorként kezelt Erdogan számára.
Fotó: Ali Balikci / Anadolu Agency /AFP
És ez részben igaz is. Erdogan eleve úgy került 18 évvel ezelőtt a török politikába, hogy Isztambul polgármestere lett. Ezzel kezdődött el a korábban határozottan szekuláris országban a nacionalista ébredés. A 18 politikában eltöltött év alatt Törökország komoly növekedési pályán volt, aminek még mindig nincs teljesen vége, de a török gazdasággal komoly problémák vannak.
Körülbelül fél éve kezdődtek a gondok. Erről akkor részletesebben is írtunk, de a lényeg röviden: a gazdasági válság után sok nyugati országban nagyon alacsonyan voltak a kamatok, ezért ezeken a helyeken pénzt nem lehetett keresni, viszont biztonságosabb volt befektetni. Aki pénzt akart keresni, az a fejlődő piacokba fektetett, mert ott, ha nem is kiemelkedő, de jobb kamatok voltak.
A törökök ezért elég komolyan eladósodtak, ráadásul valutában. Az államadósság valutában jegyzett része is probléma, de ennél sokkal nagyobb a magánszektoré, ahol a teljes török gazdaság harmadát teszi ki a külföldi adósság. Ezzel addig minden rendben van, amíg külföldön alacsonyak maradnak a kamatok, és folyamatosan áramlik be a pénz. Ennek viszont egy ideje vége, és a folyamatos amerikai kamatemelések miatt sokan inkább a biztonságosabb nyugati piacokon fektettek be, mert már ott is lehetett pénzt keresni.
Nem biztos szavazók
Ez a török gazdaság számára azért volt probléma, mert egyre jobban elértéktelenedett a török líra a valutákhoz képest, hiszen adott mennyiségű dollárt már több líráért lehetett megszerezni, mint korábban. Ez pedig nemcsak az ipart érinti, ahol az Európai Unió a törökök legfontosabb piaca, hanem az átlagembereket is, mert szinte minden drágább lesz tőle. A helyzet súlyát jelzi, hogy Erdogan inflációs rendőrséget állított fel, amelynek tagjai boltokban járőröztek, büntetve, ha egy üzlet túlságosan megemelte az árait. Ez persze annyira ellentmond a gazdaság szabályainak, hogy csak további komoly nehézségeket szül.
Az már a felmérésekből is látszott, hogy a gazdasági gondok sokkal jobban meghatározzák ezt az önkormányzati választást, mint az eddigieket, sokkal több volt ugyanis az olyan szavazó, aki az utolsó pillanatig nem döntötte el, kire szavaz. Velük pedig tervezni is nehezebb.
Erdogan személyesen is beleállt a kampányba, volt, hogy napi nyolc kampányeseményt tartott, az ellenzéket pedig terroristának és törvénytelennek nevezte. Erdogan a terrorista jelzőt főként azokra tartalékolja, akik nem értenek vele egyet. Ilyenek az újságírók és általában a kurdok is, mindkét csoport évek óta Erdogan fontos célpontja. A kampánnyal az AKP-féle nacionalizmus is a csúcsra ért: egyrészt olcsó zöldséget árultak a gyűlések közelében, másrészt részleteket mutogattak az új-zélandi mészárlásról, mintegy jelezve, mi várható az ellenzéktől.
Korai lenne temetni
A török elnök a 2016-os puccskísérlet óta autokratikus rendszert épített ki. Újságírók és civilek ezrei vannak börtönben, alig működik ellenzéki újság. A fegyveres szervezetekben hatalmas tisztogatások voltak, a legtöbb nem kormányhű katonát, rendőrt és közszolgát jobb esetben kirúgták, rosszabb esetben börtönbe zárták, volt úgy, hogy egyetlen nap 104 embert ítéltek életfogytiglanra.
Ankara és Isztambul elvesztése azt jelentheti, hogy Erdogan mégis megbukhat. De a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Törökország politikai térképe hasonló, mint Magyarországé vagy az Egyesült Államoké. Mindhárom helyen komoly politikai ellentét van a vidék és a liberálisabb nagyvárosok között. Egyszerűsítve: Amerikában a két part és a köztük lévő terület, Magyarországon Budapest és a vidék, Törökországban a nyugat és a kelet harcol egymással.
És Erdogannak igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy még így is 14 százalékponttal nyerte a választást, ha mindent figyelembe veszünk. Elég megnézni a 2014-es és a 2019-es önkormányzati választások térképét, olyan sok változást azért nem látunk.
Azt tehát túlzás lenne előrejelezni, hogy Erdogan rövid távon megbukhat, azt inkább mondhatjuk, hogy a török gazdaság bázisát nem a keményen erdoganista területek adják. És ha a gazdaság állapota tovább romlik, tényleg bármi megtörténhet, hiába tűnt úgy, hogy Erdogan teljhatalmúvá és leválthatatlanná tette magát.
Kiemelt kép: BULENT KILIC / AFP
