2017-ben az ország valaha volt legfiatalabb miniszterelnöke lett, 2018 júniusában megszületett az első gyermeke, akit három hónapos korában elvitt az ENSZ közgyűlésére. Időnként amerikai beszélgetős műsorokba jár, olyan, mint egy közkedvelt híresség, aki nem mellesleg egy országot is vezet.
Ardernt hivatali idejének kezdete óta szeretnék világszerte sokan a hazájuk élén látni, múlt péntek óta pedig valószínűleg ez a szám jelentősen megnőtt. Négy nappal ezelőtt ugyanis terrortámadás történt az új-zélandi Christchurch városában: két mecsetnél ötvenen vesztették életüket, több tucatnyian megsérültek. A merénylet után pedig a 38 éves miniszterelnök megmutatta, milyen, amikor egy vezető egy tragédia után nem egymás ellen fordítja az országa lakóit, hanem támogatást nyújt nekik.
Inkább azok nevét mondják ki, akiket elvesztettünk, ne azét, aki elvette az életüket. Ő egy terrorista, bűnöző, szélsőséges
– mondta a kormányfő, aki megfogadta, hogy sosem fogja kiejteni a terrortámadás elkövetőjének nevét, hiszen szerinte a merénylő egyik célja az volt, hogy minél többen megismerjék. Az új-zélandi kormányfő ezzel a gesztussal is megmutatta, hogy számára nem az elkövető a hangsúlyos, hanem az áldozatok, és a megosztottság helyett egységet szeretne létrehozni az országban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="683" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A támadás másnapján Ardern Christchurchbe utazott, ahol fekete hidzsábot viselt, amikor részvétet nyilvánított a helyi muszlim közösség tagjainak. A helyszínen készült felvételek azóta bejárták a világot.
Egy ausztrál újságíró egyenesen úgy fogalmazott, bárcsak nekik is olyan vezetőjük lenne, mint Ardern. Nem véletlenül vágyhat erre, hiszen egy ausztrál szenátor például a muszlimokat okolta az új-zélandi merényletért, mondván,
a terrortámadás rávilágít arra az Ausztráliában és Új-Zélandon is érezhetően erősödő félelemre, amit a muszlimok növekvő jelenléte okoz.
Ardern szégyenteljesnek nevezte a szenátor szavait, és rávilágított arra, hogy ideje lenni tenni valamit a közösségi médián terjedő gyűlöletbeszéd és erőszak megfékezésére. Keddi parlamenti beszédében pedig újabb gesztust tett a muszlim közösségnek, amikor „As Salaam Alaikum” felütéssel („béke legyen veled”) nyitotta beszédét.
A kormányfő a terrortámadás óta azon is keményen dolgozik, hogy a jövőben ilyen kisebb valószínűséggel fordulhasson elő. Míg Amerikában az egymást érő iskolai lövöldözések sem elegendőek ahhoz, hogy szigorítsanak a fegyvertartási szabályokon, Új-Zélandon a kormány három nappal a támadás után összeült, hogy lépéseket tegyen a fegyvertörvény módosítására.
Nem véletlen, hogy David Hogg, a parklandi iskolai lövöldözés egyik túlélője azzal a szöveggel osztotta meg a hírt, hogy az új-zélandi kormányfő tíz napon belül a fegyvertartás szigorítását ígéri, hogy
képzeljétek el.
Ardern ezen kívül jelezte, hogy a kormánya vállalja minden áldozat temetési költségeit, és pénzügyi segítséget adnak a családoknak, valamint jelezte, hogy az áldozatok temetésére érkező hozzátartozók vízumkérelmeit soron kívül bírálják majd el.
A miniszterelnök szerdán újra Christchurchbe látogat majd, hogy biztosítsa a helyi közösséget, hogy soha nem merül feledésbe, ami velük történt.
Nem csoda, hogy szerte a világon Ardernt méltatják. Sadiq Khaan londoni polgármester egy fotót osztott meg, amin az új-zélandi miniszterelnök egy muszlim nőt ölel meg, a kép mellett pedig megjegyezte, hogy amikor tavaly nála járt Ardern, a társadalmi egyenlőség fontosságáról beszéltek.
A Crisis Magazine, az egyik legrégebbi amerikai polgárjogi szervezet hivatalos lapja is megemlékezett Ardern érdemeiről, úgy fogalmazva:
Igazi vezetők márpedig léteznek.
Mindezt Ardern úgy volt képes elérni, hogy eszébe sem jutott a bevándorlást vagy a muszlimokat okolni a történtekért, sőt, a terrortámadás óta tett nyilatkozataiban csak megerősítette, hogy ezek után is azokat az elveket vallja, amiket korábban.
Hangsúlyozta, hogy az új-zélandi emberek a sokféleséget képviselik: „egy otthont azoknak, akik osztják az értékeinket. Menedéket azoknak, akiknek szüksége van rá. Ezeket az értékeket pedig nem fogja és nem is rázhatja meg ez a támadás”.
Néhány nappal a támadás után lehetetlen megmondani, milyen hatásai lesznek a merényletnek Új-Zéland hétköznapjaira hosszú távon, de valamit már biztosan elért Jacinda Ardern: a szélsőjobbos merénylő helyett az ő arca vált a támadásról szóló híradások meghatározó szereplőjévé, míg a terrorista hírnév helyett a háttérben várhatja méltó büntetését.
Kiemelt kép: Marty Melville / AFP