Az egész világ halottnak hitte Arkagyij Babcsenkót, a Kijevben élő orosz újságírót. A hírek szerint az otthonában lőtték hátba, háromszor, felesége talált rá vérben úszva, a mentőautóban veszítette életét.
Azonnal érkeztek a politikai nyilatkozatok is, Volodimir Hrojszman ukrán miniszterelnök közölte: Babcsenko halálának oka, hogy az orosz totalitárius gépezet nem bocsátotta meg az újságíró tisztességét. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter viszont tragédiának nevezte a gyilkosságot, és furcsállotta, hogy még el sem kezdődött a nyomozás, de Hrojszman már tudni véli, hogy az orosz hírszerző szervek tették.
Megjelentek a sajtóban a megemlékezések, kollégák, barátok nyilatkoztak. Ez a cikk, illetve a korábbi változata is megjelenésre várt, amikor befutott a gyorshír, hogy Babcsenko megjelent a sajtótájékoztatón, ahol épp az ő megöléséről lett volna szó.
Az Euronews videója magyar hangalámondással a sajtótájékoztatóról
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetője, Vaszilij Hricak a sajtótájékoztatón közölte, ők rendezték meg az újságírót megölését, hogy elkapják azokat, akik meg akarták gyilkolni. Arról is beszélt, hogy értesüléseik szerint Babcsenkót az orosz szolgálatok megbízásából tették volna el láb alól, és ennek előkészületeit sikerült is dokumentálniuk.
Hogy még bizarrabb legyen az egész, Babcsenko köszönetet mondott azoknak, akik meggyászolták a halálát, és a szolgálatnak, hogy megmentették az életét. Majd könnyek közt kért bocsánatot feleségétől, Olecskától, aki szintén nem volt beavatva. Az újságíró azt mondta, nem volt választása. Két hónapig készítették elő a műveletet, őt egy hónapja keresték meg a tervvel. A művelet eredményeként sikerült őrizetbe venni egy embert.
Mivel húzta ki a gyufát?
Amikor még nem lehetett tudni arról, hogy életben van Babcsenko, az orosz Nyomozó Bizottság azt közölte, hogy nem fogják figyelmen kívül hagyni az orosz állampolgárok által elkövetett kegyetlen bűncselekményeket. Pedig másfél éve még az is napirenden volt, hogy el kellene venni Babcsenkótól az orosz állampolgárságot, mert nem akart gyászolni, amikor az orosz hadsereg kórusának tagjait Szíriába szállító repülőgép lezuhant.
Ez a botrány még nem tört ki 2016 augusztusában, amikor Babcsenko már arról beszélt Anna Nyemcovának, a Newsweek és a Daily Beast moszkvai tudósítójának, hogy családjával együtt el akar költözni Oroszországból. Bár akkor már túl volt azon, hogy nyomozás indult egy cikke miatt, háborús veteránként nem az életét féltette, hanem kislánya jövőjéért aggódott. Sötét képet festett fel: szerinte két-három év múlva Oroszország olyanná válik, mint Szaddám Huszein Irakja,
tele lesz nyomorultakkal, rossz oktatásban részesülő gyerekekkel, utcai erőszakkal és rendőri ellenőrzőpontokkal.
Elmondta, néhány hónappal korábban szomorúan látta, hogy kislánya egy iskolai rendezvényen egyenruhaszerű jelmezben, hazafias dalokat énekelve menetelt, az oktatási és tudományos miniszteri tisztségre pedig azt az Olga Vasziljevát nevezték ki, aki egyszerre „ortodox fanatikus” és Sztálin védelmezője.
Végül tavaly februárban hagyta el hazáját, előbb Csehországba ment, majd Kijevben telepedett le – egy Prágában élő fotós barátja szerint azért csomagolt, mert megbízható forrásból úgy értesült, hogy börtönbe akarják záratni. Előtte, januárban írt egy blogbejegyzést, amely így kezdődik:
Akarod tudni, milyen érzés a politikai zaklatás Putyin Oroszországában? Elmondom a tapasztalataimat.
Oroszország számára nemzeti tragédia volt, amikor 2016 decemberében 92 emberrel a fedélzetén lezuhant egy Tu-154-es utasszállító. A gép, fedélzetén az oroszországi fegyveres erők ének- és táncegyüttesével, az Alekszandrov-kórussal Szíriába tartott, hogy az ott állomásozó orosz katonákkal együtt ünnepeljék az újévet.
Írtam erről egy bejegyzést a Facebookra. Nem szólítottam fel benne senkit semmire, nem bántottam benne senkit. Csak emlékeztettem, hogy az orosz hadsereg anélkül bombázta Aleppót, hogy törődtek volna a civilekkel, a bombák miatt meghalt gyerekekkel, akiknek fényképei bejárták a világot, és Oroszországot agresszornak neveztem.
2014-ben Oroszország megszállta a Krímet és elfoglalta Kelet-Ukrajna egyes részeit, háborút robbantva ki, ami legalább tízezer emberéletet követelt. Ezt megelőzően Oroszország elfoglalta Grúzia egy részét. ott is városokat bombázott.
Mindezen háborúk és halálok után egyetlen dolgot éreztem, amikor hallottam, hogy az orosz hadsereg tagjai meghaltak: közömbösséget. Egyesek szerint ezt kifejezésre juttatni a Facebookon nem elég hazafias. Hát így kezdődött
– emlékezett vissza Babcsenko az ellene indított lejáratókampány kezdetére. Ez volt az, amit annyira személyesnek és félelmetesnek tartott, hogy Oroszország elhagyása mellett döntött.
Fotó: Vitaliy Noscah /AFP
Megbüntették a buszon, pedig ingyen utazik
Az Állami Duma több képviselője követelte ezután, hogy fosszák meg orosz állampolgárságától Babcsenkót és egy másik ellenzéki újságírót, Bozsena Rinszkát, valamint kobozzák el a vagyonukat. Majd a propagandagépezet minden elemét mozgósították, a legnagyobb állami televízió arra szólította fel nézőit, hogy írják alá az újságírók állampolgárságának elvételéről és kiutasításáról szóló petíciót.
A Lifenews nevű kormányzati bulvárportál odáig ment, hogy bírósági dolgozókkal összejátszva kiállíttatott Babcsenko nevére egy hamis közigazgatási bírságot, mert jegy nélkül utazott a buszon. Csakhogy háborús veteránként az újságíró ingyenes tömegközlekedésre jogosult. De Babcsenko szerint ez bevett szokás Oroszországban, az efféle bírsággal megakadályozhatják, hogy valaki elhagyja az országot.
Beszámolt az orosz sajtó egy készülő számítógépes játékról is, ahol a játékosoknak az öklükkel és bakancsukkal kell leszámolniuk a haza ellenségeivel, addig kell őket verni, amíg mozognak. Az egyik ellenség Arkagyij Babcsenko. Lakcímét is kitették az internetre egy felhívással, hogy látogassák meg. Családjával együtt ezrével kapták a fenyegetéseket emailben, facebookon és telefonon.
Mindennek tetejébe a kormánypárti ultranacionalista Cárgrád tévécsatorna nemrég közzétette a száz legnagyobb ruszofób névsorát. Én a tizedik helyen állok, miután kétszer harcoltam ezért az országért. azért az országért, amiben már nem érzem magam biztonságban
– írta, megjegyezve, hogy a putyini állam egyik legfőbb feladatának tekinti a propagandát és „az ellenségekkel szembeni harcot”, amire hatalmas pénzeket szánnak.
A zaklatás nagyon hatékony eszköz. Felemészti az energiáidat. Pár nap után idegi kimerüléshez vezet. A KGB-sek tudják, hogyan kell ezt csinálni. Jó iskolájuk volt.
Nem vártad még soha, hogy letartóztassanak? Ne tudd meg, milyen az. Várni a letartóztatást vagy a házkutatást, vagy azt, hogy drogot rejtsenek el nálad, vagy pedofíliával vádoljanak, hogy összeverjenek a lakásod bejáratánál, az utcán, vagy hátba lőjenek. Kemény. De borzasztó is, hogy ez az országunkkal történik.
Amikor történelmet tanultam az iskolában, soha nem értettem, hogyan veszthette el az eszét egész Németország? Hogyan képes egy egész ország üldözni a zsidókat, pogromokat szervezni, elkergetni az otthonaikból, lelőni őket a sikátorokban, és eljutni arra a pontra, hogy elevenen égetnek el embereket haláltáborokban? Azt sem értettem, hogyan őrülhetett meg a Szovjetunió? Hogyan tudták feljelentések millióit megírni, tönkretenni embereket osztályalapon, egész népcsoportokat ellenséggé nyilvánítani és kitelepíteni? Biztos voltam abban, hogy ezek az idők soha nem térnek vissza.
Most közelről figyelhetem, ahogy egy ország elveszti az eszét, és én vagyok a célpont.
Arkagyij Babcsenko orosz haditudósító fényképe az orosz nagykövetség kerítésén, Kijevben
Fotó: Sztepan Franko/MTI/EPA
A második születésnap
Most, hogy már lehet tudni arról, hogy a gyilkosság megrendezett volt, teljesen más színben tűnik fel, amire a Telegraph hívta fel a figyelmet: hogy Babcsenko épp hétfőn osztott meg egy négy évvel ezelőtti bejegyzést, ami arról szólt, hogy a Kreml egy akkori tisztviselője, Marina Jugyenyics felszólította Ramzan Kadirovot, hívja meg az újságírót teázni. Ezzel kétségkívül arra utalt, hogy a széles körben elterjedt gyanú szerint a Csecsen Köztársaság elnöke áll Putyin több bírálója, köztük Borisz Nyemcov megöletése mögött. Babcsenko ezt a kommentárt fűzte mindehhez: „Amikor az elnök embere a megöletésedre irányuló nyílt felhívást tesz”.
Néhány órával „meggyilkolása” előtt pedig arra emlékezett, hogy 2014-ben egy ukrán tábornok nem engedte fel egy helikopterre, amit aztán lelőttek. Tizennégyen haltak meg akkor, „szerencsés voltam, ez a második születésnapom” – írta.
A színlelt gyilkosság után megindult az orosz-ukrán egymásra mutogatás. Az ukrán belügyminiszter tanácsadója, Anton Gerascsenko parlamenti képviselő szerint a nyomozásnak azokra az orosz kémszervezetekre kell irányulnia, amelyek meg akarják ölni mindazokat, akik megpróbálják elmondani az igazságot arról, hogy mi folyik Oroszországban és Ukrajnában. Az orosz Jevgenyij Revenko viszont kijelentette: Ukrajna a legveszélyesebb hely az újságírók számára.
Kíváncsi volt, ki lesz a következő
Tény, hogy az elmúlt években több, Kijevben menedéket kereső ismert oroszt megöltek. Anna Nyemcova visszaemlékezése szerint Gyenyisz Voronyenkov tavaly márciusi halála után Babcsenko arról beszélt barátainak: minden évben lelőnek valami híres oroszt ukrajnában, kíváncsi arra, hogy ki lesz a következő.
Voronyenkov az orosz Állami Duma képviselője volt 2016 szeptemberéig, amikor elhagyta Oroszországot. Félnivalója azért lehetett, mert tanú volt az Ukrajnából Oroszországba menekült volt államfő, Viktor Janukovics ellen hazaárulás vádjával indított eljárásban. Kijev belvárosában, egy szálloda előtt, az utcán lőtték agyon.
Előtte, 2016 júliusában autójával együtt robbantották fel Kijevben Pavel Seremet újságírót, a 2015-ben megölt orosz ellenzéki politikus, Borisz Nyemcov barátját. Ő 2014-ben hagyta el az OTR nevű orosz kormányzati tévécsatornát, közölve, hogy üldözik azokat az újságírókat, akik nem követik a Kreml propagandáját, amikor az ukrajnai válságról tudósítanak.
Kiemelt kép: Vasily Maximov / AFP
