Azt sem tudni, hol végződnek Magyarország szomszédai

Bár a határok Európában az 1975-ös Helsinki Egyezmény óta elvileg sérthetetlenek, Magyarországnak mindössze két olyan szomszédja van, amelyik létezett a mai formájában 43 évvel ezelőtt, azaz 1975-ben: Románia és Ausztria. Vagyis jelenleg több az olyan szomszédunk, amelyiknek határvitái vagy szeparatista konfliktusai vannak (Ukrajna, Szerbia, Horvátország, Szlovénia), mint amennyinek stabil e szempontból a helyzete (Románia, Szlovákia, Ausztria).

Rossz szomszédság – nagyhatalmi átok

A mostani konfliktusoknak több oka is van: egyrészt a helyi történelmi viszályok, amelyek Kelet-Európa és a Balkán népeinek életét évszázadok óta teszik tönkre, másrészt a nagyhatalmak sajátos érdekeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Ebből a szempontból izgalmas, hogy az orosz RTR-Planyeta tévében éppen néhány napja történészek arról filozofáltak a Vlaszty Fakta (A tény hatalma) című műsorban, hogy bő száz éve, az első világháború előtt még csak fel sem merült – vagy ha igen, akkor is csak halvány eséllyel –, hogy Kelet-Európában ilyen sok nemzetállam jöjjön létre, mint amennyit azóta találunk itt. 1914 előtt ugyanis három birodalom: a német, az osztrák-magyar és az orosz uralta a térség nagy részét.

Az is fontos szempont, hogy 1991 után a korábbi „szocialista” szövetségi államok romjain maradtak vissza a vitatott határok. Ezekben a nagy államszocialista konglomerátumokban pedig a tagköztársaságok határai sokkal kevésbé voltak fontosak (és olyan pontosak), mint amikor önálló nemzetállamokról van szó.

Ukrajnában véres a konfliktus

A kelet-ukrajnai konfliktus ezek közül a legvéresebb eseménysorozat jelenleg. Bár tavaly év végén egy jó hír is érkezett a fogolycseréről,  a Business Insider szerint – amely a fegyveres harcok egyik véres, de igen furcsa február végi epizódjáról számolt be, amikor állítólag egy páncélos jármű semmisült meg – a négy éve tartó összecsapások eddig tízezer ember életét követelték.

A 2014-ben Ukrajnától elszakított Krím-félszigetről pedig még az orosz elnökválasztási kampányban is szó esett a napokban, hiszen Kszenyija Szobcsak, az egyik elnökjelölt bejelentette: Ukrajnától kért engedélyt, hogy beutazhasson a Krímbe. Az engedélyt nem a Krím-félszigeten való tartózkodásért kérte állítása szerint, hanem azért, hogy ukrán területen át közelíthesse meg a félszigetet. Ennek jelentősége az ukrán lapok értelmezése szerint az, hogy hivatalosan csak ilyen engedéllyel lehetne Kijev szerint a Krímbe belépni.

Az engedélykérés hallatán egyrészt heves oroszországi bírálatok érték Szobcsakot, hogy miért kérdőjelezi meg a Krím orosz mivoltát, másrészt Ukrajnából állítólag olyan hír is érkezett, hogy egyáltalán nem kért engedélyt a beutazásra. Minderről az orosz propagandaszájt, az RT.com írt.

Egy ukrán forrás is megerősítette ugyanakkor ezt a hírt, méghozzá azzal a friss értesüléssel kiegészítve, hogy Szobcsak immár felkerült a nemkívánatos személyek listájára Ukrajnában. Ennek oka egyesek szerint az lehet, hogy 2014-től kezdve járt az orosz fennhatóság alá került Krímben, és akkor nem kért engedélyt Ukrajnától, illetve az RT.com szerint további probléma, hogy Kijev eleve el sem ismeri annak a lehetőségét, hogy a Krímben orosz elnökválasztás, illetve annak kampánya zajlik. (Maga a választás március 18-án lesz.)

Zavarosban halásznak a Pirani-öbölben

De nemcsak északkeleti szomszédunkban okoz problémát egy korábbi szocialista szövetségi állam szétesése, hanem tőlünk délre is több kisebb-nagyobb határvita keseríti a volt Jugoszlávia utódállamainak és azok polgárainak életét. A jelenlegi legaktuálisabb és a mindennapokra jelentős hatással lévő – de nem véres – konfliktus a szlovén-horvát határvita. Ez elvileg szárazföldi területeket is érint, egy-egy hegycsúcs, magaslat, falurész ide- vagy odatartozásáról van szó. A legélesebb vita az önálló szlovén tengeri kijárat elismeréséről folyik, illetve a Pirani-öböl vizeinek felségjogairól.

Az ügyben nemzetközi döntőbíróság (a hágai Állandó Választott Bíróság) döntött tavaly, de a horvátok már évekkel ezelőtt kivonták magukat az eljárás alól, és nem ismerik el a határozatot. Ez a bíróság számos kérdésben Zágrábnak adott igazat, de Szlovéniának biztosított egy adriai-tengeri hozzáférést, és a Pirani-öböl megosztottságát megtartva ugyan, de egy kicsivel többet ítélt meg Szlovéniának az öbölből.

A horvát és a szlovén tengeri hatóságok, illetve rendőrségek azóta abból csinálnak versenyt, hogy minél több bírságot rójanak ki a másik ország halászaira, akik most valóban elmondhatják magukról: „a zavarosban halásznak”. Szlovénia ugyanis elkezdte alkalmazni a nemzetközi döntőbíróság határozatát, a horvátok viszont tiltakoznak a döntés egyoldalú alkalmazása ellen. Zágráb szerint kétoldalú megállapodásra van szükség, Ljubljana viszont arra hivatkozik, hogy évtizedek óta próbáltak megállapodni a horvátokkal, de ez még bilaterális alapon sosem sikerült, és éppen ezért fordultak korábban nemzetközi döntőbírósághoz.

Szlovénia pert indít az EU-nál?

A vitában új fejlemény, hogy Szlovénia a napokban várhatóan az Európai Uniónál indít pert, illetve eljárást Horvátország ellen. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője pedig nemrég kikelt magából, és fennhangon ismételte, hogy még egyszer nem fordulhat elő, hogy valaki rendezetlen határokkal lépjen be az Európai Unióba. Ez azonban nem érinti a horvátokat, Brüsszel ugyanis elvileg semleges a szlovén-horvát határvitában, hiszen Zágráb már bejutott az unióba. Így ez inkább a belépni szándékozóknak volt üzenet.

Természetesen a vita „lakossági” kezelése ennél sokkal mélyebb színvonalon zajlik: a horvát sajtó például egy olyan esetet tálalt pár hete igen előkelő helyen, hogy

egy horvát turista kocsiját emberi ürülékkel öntötték le, amikor Szlovéniában nyaralt.Hogy az esetnek volt-e a határvitához köze, az aligha dönthető el, de a felfokozott hangulatban ez a hír igencsak jól futott a neten.

Szlovénia viszont most várhatóan újabb peres eljárást kezdeményez, erről a ljubljanai parlament külügyi bizottsága múlt csütörtökön tárgyalt. Elkészült ugyanis az a levéltervezet, amelyet a szlovén kormány immár az Európai Unió vezetőinek akar elküldeni. A levél tartalma egyelőre nem ismert, de az bizonyos, hogy a kormány arra törekszik, hogy az esetleges újabb peres eljárás előtt – amely az uniós jogra hivatkozna feltehetően – minden szlovén párt, pontosabban a külügyi bizottság összes képviselője áldását adja a levélre.

Felértékelődőben Szerbia szerepe?

A szlovén-horvát vita sajátosan előnyös helyzetbe hozta a délszláv térségben Szerbiát. Szlovén elemzők szerint még a szerbek és horvátok közeledését is elősegítheti a Zágráb és Ljubljana közti polémia. Ám ez alighanem túlzás, hiszen a horvátoknak és a szerbeknek maguknak is van határvitájuk: a Duna mentén vannak vitatott területek (főleg Bezdán és Apatin környékén), márpedig ez a régió közel volt a legvéresebb háborús cselekmények helyszíneihez a kilencvenes évek délszláv fegyveres konfliktusai idején, ezért rendkívül érzékeny kérdésről van szó.

Mi lesz Tito luxusautóival?

Nemrég horvát-szerb államfői csúcstalálkozó is volt, ahol szóba került a két ország határvitája, de nem sikerült előrelépniük a feleknek. A szerbek inkább relatív elszigeteltségükből törhetnek ki a horvát-szlovén vita miatt: nemcsak horvát-szerb csúcstalálkozó volt nemrégiben, hanem szlovén-szerb közös kormányülés is. Itt azért nem olyan kemény témák kerültek szóba, mint Horvátországgal, ahol a lakosság elüldözése, határviták és a háborús kártérítések nehezítik a tartós kibékülést.

A szlovén-szerb kormányülésen Tito egykori luxusautó-gyűjteményének esetleges visszaadásáról nevetgélt a szerb és a szlovén kormányfő Ljubljanában. Ez a kollekció jelenleg Szlovéniában található. A szerbek szerint viszont Tito egész Jugoszlávia elnöke volt, nemcsak Szlovéniáé. (Tito horvát-szlovén származású volt, de igazi kultusza Szerbiában van. Belgrádban „Jugoszlávia múzeumában” emlékeznek az egykori partizánvezérre és jugoszláv államfőre, akinek a sírja is itt található.)

Egy bosnyák politikus szerint háború lenne, ha a boszniai horvátok önállósodnának

Horvátországnak más határvitái is vannak. Zágráb például régóta igyekszik a Bosznia-Hercegovinával fennálló határkérdéseket rendezni. Bosznia ugyanis egy parányi ponton, Neum környékén megszakítja a horvát tengerpartot, és kijárattal rendelkezik itt az Adriai-tengerre. A horvátok ezt úgy szeretnék a szó legszorosabb értelmében áthidalni, hogy a Peljesac-félsziget és a horvát „törzsterületek” közé egy hidat építenének. (A Peljesac-félsziget délre van a bosnyák „kitüremkedéstől”, Neumtól, vagyis a kettévágott Horvátország kisebbik, déli részéhez tartozik Dubrovnikkal együtt.)

A bosnyákok viszont úgy gondolják, hogy a híd korlátozná a neumi tengeri kijáratukat. Bakir Izetbegovic boszniai muzulmán vezető előbb ezt a tengeri hozzáférést és a horvát-bosnyák határt rendezné, és csak azután építené a hidat. A horvátok viszont saját belügyüknek tartják a beruházást. A híd megépítésére – döntően EU-pénzből – a legfrissebb hírek szerint egy kínai konzorcium vállalkozna. Természetesen a horvát-bosnyák vitákban nem csak egy hídról van szó. Egy angol nyelvű horvát internetes lap szerint Izetbegovic nemrégiben arra a kérdésre, hogy mi történne, ha a jelenlegi boszniai-hercegovinai államberendezkedés megváltozna, és a bosnyák-horvát közös területekből a horvátok önállósodni szeretnének, azt válaszolta:

ez nem lenne lehetséges háború nélkül.

A robbanásveszélyes boszniai helyzetről korábban a 24.hu is írt:

Időzített bomba marad Bosznia a srebrenicai mészáros elítélése után

A megosztott, balkáni ország a legsúlyosabb válságát éli át a háború vége óta.

Szerbiát és Montenegrót Koszovó foglalkoztatja

Ami a szerbek vitáit illeti, a horvát Duna-szakaszt már említettük, de Koszovó a legfontosabb nyitott kérdés Belgrád számára. Itt a valódi hír nem is Szerbiából érkezett az utóbbi hetekben: Koszovót a nemzetközi közösség jelentős része elismeri, ám a katalán szeparatizmustól tartó Spanyolország nem. A spanyolok a belgrádi B92 internetes oldala szerint februárban bejelentették: nem ellenzik Koszovó csatlakozását az Európai Unióhoz, akár autonóm kormányzattal, de csak Szerbia részeként.

A szerb elnök március 8-án úgy nyilatkozott, hogy Szerbia nem fogja elismerni Koszovót, de nyitott a kérdés rendezésére.

Koszovónak mindemellett még van határvitája Crna Gorával, azaz Montenegróval is. (Montenegróban gyakorlatilag szerb nyelven beszélnek, de a NATO Szerbia elleni akciói után Crna Gora vezetése függetlenítette magát Szerbiától, és a „maradék” Kis-Jugoszlávia felbomlasztásával önálló államot kreált.) Egy demarkációs vonalról szóló egyezményről van szó, amely mintegy 8000 hektárnyi területtől fosztaná meg az albánok lakta Koszovót.

Macedónia és Albánia az EU-csatlakozás előszobájába léphet?

Mindezek után csak megemlítjük, hogy nemcsak Koszovó, hanem egy amúgy független állam EU-csatlakozása előtt is komoly akadályok tornyosulnak: vita van az egykori Jugoszlávia legdélebbi utódállama, Macedónia és Görögország között. Athén blokkolja a macedónok EU-integrációs terveit, mivel nem egyezik bele abba, hogy északi szomszédja az ókori Makedóniára, illetve egy hasonló nevű jelenlegi görög tartományra utaló nevet viseljen.

Rövidre zárnák Európa legabszurdabb vitáját

A görögök negyedszázada tiltakoznak az ellen, hogy Macedóniát Macedóniának hívják. A kormányfők már hajlanának a kompromisszumra, immár az ENSZ is közvetít, a két országban azonban óriási indulatok feszülnek egymásnak.

Az abszurd vitát az ENSZ közvetítésével próbálják rendezni, és pár hete úgy tűnt, hogy áttörés születik a tárgyalásokon, ám közben több görög tiltakozó tömegtüntetés lassítja a kiegyezési folyamatot.

Macedóniának viszont nemrég gesztust tett az EU bővítési biztosa: azt ígérte, hogy remélhetőleg idén megkezdődhetnek az ország és Albánia EU-csatlakozásáról szóló tárgyalások. Ám a térségben tárgyaló Juncker brüsszeli bizottsági elnök csak annyit mondott a macedónoknak: végezzék a feladatukat, egyezzenek meg a névről a görögökkel. Úgy tűnik, a macedónok most komolyan vették a felszólításokat, és körülbelül tíz nappal ezelőtt előálltak négy lehetséges névvel: „Észak-Macedónia Köztársaság, Felső-Macedónia Köztársaság, Vardar Macedónia Köztársaság” és „Macedónia Köztársaság (Szkopje)” a javaslatuk. Kérdés, hogy a görögökkel melyikben tudnak megegyezni a jövőben.

Az EU célja a Nyugat-Balkán integrációja, de mit akar Kína és Oroszország?

Az EU-nak alapvető érdeke lenne a nyugat-balkáni térség konszolidációja és EU-integrációja, de persze csak akkor, ha a térségbeli konfliktusok nyugvópontra jutnak. A megegyezésre a térség államaiban is megvan a hajlandóság: Brüsszel ösztönzésére például hamarosan szerb-horvát-bosnyák hármas csúcstalálkozót rendeznek Boszniáról.

Az EU részéről Juncker nemrégiben ellátogatott Szerbiába is: Brüsszel bátorítani akarja a térség európai integrációját, ám itt akadályokba is ütközhet: Juncker utazása környékén hirtelen betoppant Belgrádba az orosz külügyminiszter. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Kína a Görögországból induló, Pireusz–Belgrád–Budapest vasútvonal révén szintén pozíciókat akar szerezni az EU-ból egyelőre kimaradt Balkánon. Jól látszik a térség érdeklődése is Kína iránt: tavaly Budapesten több ország vezetői találkoztak pekingi politikusokkal, Orbán Viktor pedig már új világrendről is beszélt.

Amerika szerepe sem elhanyagolható, de most nem igazán látható, hogy mik Washington tervei. A görög-macedón tárgyalásokat alighanem az USA biztatására is kezdték az érintettek, de egyelőre túl nagy nyomást Athénra nem helyezett Washington e kérdésben, ami nem véletlen: a görögök a közel-keleti káoszba egyre jobban belebonyolódó Törökország szomszédjai, és a NATO délkeleti szárnyának másik tagállamát jelentik. Törökország és az USA viszonya az Erdogan elleni sikertelen puccs óta megromlottak, így az USA nem kockáztathatja másik térségbeli szövetségesének elvesztését.

Kiemelt képünkön egy operatőr megy át a vitatott koszovói-montenegrói határon 2016. október 4-én  
Fotó: Armend Nimani / AFP