Kínzással kényszerítik vallomásra a kínai jogvédőket

Négy nap, négy éjszakán keresztül nem hagytak aludni. Az ötödik nap már úgy éreztem, hogy meghalok.

Szui Mucsing a kínai Kanton városában élő emberi jogi aktivista. 2017 júliusában egyik este arról értesítette Szuit annak a háznak a biztonsági őre, ahol élt, hogy a lakása előtt parkoló autóját megkarcolták. A férfi lement, hogy megnézze a sérülést, és amint kilépett az utcára, letartóztatták. Szui aznap több külföldi újságírónak is beszélt arról, hogy az őt is alkalmazó, jogvédelemmel foglalkozó ügyvédi irodának a vezetője, Vang Ju, a családjával együtt eltűnt.

A kihallgató tisztek államellenes felforgatással vádolták Szui Mucsingot és arra próbálták kényszeríteni, hogy részletes adatokkal szolgáljon a munkájáról, a pénzügyeiről, a klienseiről és a magánéletéről.

Szui, akit öt hónapig tartottak fogva, eleinte ellenállt, de végül az alvásmegvonás és a kínzással való fenyegetés megtörte. A rendőrök azt mondták neki, hogy ha nem tesz vallomást, nemcsak aludni nem engedik, de a kezénél fogva fogják fellógatni a mennyezetre. Mivel a férfi ismeretségi körében volt olyan, akit a börtönben hasonlóképpen kínoztak és szívrohamot kapott, nem akarta az életét kockáztatni, így a kényszer hatására vallomást tett.

Szui Mucsing egyike azoknak az emberi jogi aktivistáknak és jogászoknak, akiket 2017 során a kínai rendőrség letartóztatott. A CNN nemrégiben interjút készített Mucsinggal és két másik aktivistával, amelyből kiderül, hogy a kínai állam hogyan csap le a jogvédőkre. Bár mindannyian Kína más-más részein éltek vagy élnek, nem is ismerték egymást, a történetük több ponton is megegyezik. Mindannyiukat erőszakkal vitték el az otthonaikból, hetekig, akár hónapokig titkos börtönökben tartották fogva őket, nem engedték, hogy beszéljenek a családjukkal vagy az ügyvédjükkel, arra kényszerítették őket, hogy kamerák előtt tegyenek vallomást, végül elengedték őket anélkül, hogy bármilyen bűncselekmény miatt elítélték volna.

A Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet jelentésében arról ír, hogy a kínai hatóságok jogvédők elleni támadásai 2016-ban egészen új magasságokat értek el. Többeket zavarkeltés vagy a rend megzavarásának vádjával letartóztattak. Két munkajogi aktivistát bizonyítékok nélkül el is ítéltek. Az állami média szerint külföldi támogatással „feltüzelték a dolgozókat”, hogy sztrájkoljanak. A HRW felhívta a figyelmet arra is, hogy a kínai hatóságok egyre gyakrabban vádolják meg az aktivistákat olyan, nehezen megfogható tevékenységekkel, mint a társadalmi rend megzavarása, de emellett olyan súlyos vádak is előkerülnek, mint az államellenes felforgatás. 2016 januárjában egy hasonló ügyben 19 év börtönre ítélték Csang Haitao aktivistát, sőt, a bíróság szerint ő külföldi ügynök is volt. 

Provokátorok, felforgatók

Csen Taihe egyetemi professzor, aki a blogján többször írt arról, hogy Kínának az Amerikai Egyesült Államokéhoz hasonló esküdti rendszerre lenne szüksége a bíróságokon. Őt Szuihoz hasonló körülmények között tartóztatták le: a rendőrség azt kérte, hogy menjen le az utcára a lakásából, mert szeretnék, ha megválaszolna néhány kérdést. Mivel azt hitte, hogy csak pár perc lesz az egész, még a telefonját se vitte magával.

Valójában hat hétig nem engedték haza, provokációval vádolták meg, amelyért akár tíz év börtönt is kiszabhatnak Kínában. Csent húsz órán keresztül hallgatták ki, de ő nem vallott be semmit. Ezt követően gyilkosokkal és piti tolvajokkal zárták egy cellába.

Annyira zsúfolt volt a cella, hogy meg kellett kérnem a többi rabot, álljanak félre, hogy el tudjak menni vécére.

Csen nem kapott semmilyen evőeszközt, így az egy merőkanál rizst, amit kapott, kézzel kellett ennie. Egy hónap után azt mondták neki, hogy szedje össze a cuccait – azt hitte, hogy végre kiszabadul. Tévedett: átszállították egy elhagyott szállodának tűnő épületbe, ahol még további tíz napig fogva tartották.

Kés az ágynál

Peter Dahlin annyiban különbözik a CNN másik interjúalanyától, hogy ő nem kínai, hanem svéd állampolgár. Dahlin az egyik alapítója annak a pekingi civil szervezetnek, amely kínai jogászoknak nyújt jogi segítséget. 2016 januárjában a tudomására jutott, hogy valószínűleg le akarják tartóztatni. Már éppen indult volna a pekingi reptérre, amikor 20 rendőr jelent meg a lakásán és a barátnőjével együtt letartóztatták. A férfit állítása szerint azzal vádolták meg, hogy segített megtervezni a már fentebb említett Vang Ju fiának kicsempészését az országból.

Amikor a nyomozók rájöttek, hogy semmi köze hozzá, Dahlin munkahelyére irányult a figyelmük és arra akarták rávenni a férfit, hogy adjon ki infomációkat a kollégáiról és más aktivistákról.

Dahlinra úgy próbáltak hatni a rendőrök, hogy azt mondták: addig tartják őrizetben kínai barátnőjét is, ameddig a férfi nem tesz vallomást. Három hét múlva végül Dahlint azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy a kamerák előtt „bevallja” az állítólagos bűncselekményeket. Kapott egy papírt a „vallomástétel” során elhangzó kérdésekkel, és azt is ráírták, hogy neki ezekre hogyan kell válaszolnia. Többek között bocsánatot kellett kérnie azért, mert ártott a kínai kormánynak és megbántotta a kínai népet. A kérdéseket a kínai állami televízió egyik bemondónője tette fel, a felvételt pedig a tévé operatőre készítette.

Egy helyi jogvédő szervezet (China Human Rights Lawyers Concern Group) 2017. októberi adatai szerint Kínában idén 321 emberi jogi ügyekkel foglalkozó jogász vagy aktivista volt érintett valamilyen rendőrségi eljárásban. Ebből 265 embert ideiglenesen fogva is tartottak és vallomásra kényszerítettek. Kilenc embert már elítéltek, 41-en pedig nem hagyhatják el az országot.

Szuinak és Csennek is hasonló körülmények között zárult a fogva tartása. Mindhárman elmondták a CNN-nek, hogy a hatóságok felszólították őket arra, hogy ne mondjanak senkinek semmit arról, mi történt velük, de ők úgy gondolták, mindenkinek tudnia kell, meddig hajlandó elmenni a kínai kormány.

Dahlin most már Thaiföldön él, megviselték a történtek. Azt mondja, a szabadulása utáni első időszak volt a legrosszabb.

Minden apró zajra felébredtem. Egy kést tettem az ágyam mellé, hogy rögtön le tudjam szúrni azt a kínait, aki odamerészkedik a lakásomba.

A CNN megkereste a kínai kormányt is, hogy állásfoglalást kérjen az említett ügyekkel kapcsolatban. Ők a cikk megjelenéséig nem válaszoltak, ám utána azt írták, hogy Kína egy jogállam és az eljárások szereplőinek garantálják az őket megillető jogokat. A külügyminisztérium azt is hozzátette, remélik, hogy a Kínában működő külföldi sajtótermékek a helyi törvényeket és tényeket tiszteletben tartva objektív hírszolgáltatást végeznek.

Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Reuters