Li Ko-csiang kínai miniszterelnök és népes üzleti delegációjának látogatásába mindenki azt lát bele, amit akar. A budapestiek leginkább csak a dugót és a káoszt érzékelték belőle, a rendőrség a néhány Tibet-párti tüntetőre szállt rá, az ellenzéki sajtó Balog Zoltán minisztert szerette volna szembesíteni azzal, hogy 2008-ban még ő is tibeti zászlót lengetett. A kormányoldal a sikereket akarta kiemelni, a Budapest-Belgrád vasútvonal finanszírozásának előkészítését, az első vonatok elindítását a fővárosból Kínába és a kínai tulajdonú görögországi Pireusz kikötőjébe.
Akik kíváncsiak voltak a többi részletre, értesülhettek arról is, hogy a kínai miniszterelnök Budapestre jött, de nem csak a magyarokhoz. A találkozó az úgynevezett 16+1-es együttműködés része, ennyi közép- és kelet-európai ország vezetőinek részvételével zajlott, a vasútépítési tervek pedig a kínai Egy öv, egy út stratégia részét képezik, még ha a magyar perspektívából kevés értelme is látszik egy ilyen vasútvonalnak.
Minden más, Magyarországhoz konkrétan nem kötődő téma homályban maradt. Az, hogy a politikai csúcs mellett gazdasági fórum is volt, csak néhány félmondatból derült ki. Li Ko-csiang programbeszédét, és benne öt új kezdeményezését már csak a kínai sajtó találta érdekesnek.
A kínai miniszterelnök (nem a legfőbb hatalom birtokosának számító államfő/pártfőtitkár) évente egyszer ellátogat Közép-Európába, hogy a szerény politikai-, gazdasági- és vásárlóerővel rendelkező régió vezetőivel személyesen találkozzon. A 16+1 formátumot némileg a kényszer szülte, némileg a szükség hozta. Azok az országok tartoznak a körbe a Baltikumtól egészen a jugoszláv utódállamokig, amelyek sok tekintetben közös közelmúlttal rendelkeznek, mindnyájan az EU-integráció rögös útjára léptek két évtizede, különböző sikerrel.
Az egyes poszt-szocialista államok mind méretüket, mind gazdasági teljesítményüket tekintve értelmezhetetlenek Kína számára önállóan, sokáig nem is foglalkozott velük, velünk érdemben. Az, hogy ez egy megváltozott, több okra vezethető vissza.
Érdemes hangsúlyozni, hogy nem valamiféle különleges figyelemről vagy megtiszteltetésről van szó – a kínai gazdaság intenzíven terjeszkedik mindenhol. Csak mivel a hazai sajtó ritkán foglalkozik az afrikai, közép-ázsiai vagy akár latin-amerikai kínai expanzióval, ezért nemigen értesülünk róla, hogy az elmúlt évtizedben hogyan vásárolta fel ezeket a térségeket Peking.
A legnagyobb üzletek Nagy-Britanniában, Németországban, Portugáliában és Franciaországban köttettek.
2000 és 2014 között a Kínából Európába érkező közvetlen külföldi befektetéseket nézve ismét csak Magyarország emelkedik ki a térségből: a képzeletbeli sorrendben a hatodik helyen áll, együtt Belgiummal, Svédországgal, Spanyolországgal és Hollandiával. A top öt megegyezik az előbb felsoroltakkal.
Ezek a számok két dologról árulkodnak. A hangzatos címek ellenére, még van hova fejlődnie a régiónak a kínai tőkevonzás képességében. Bár az is lehet, hogy egy ponton túl már nehéz Pekingnek új befektetési lehetőségeket találnia, mert egyszerűen a lehetőség kevebb. A másik tanulság, hogy noha Magyarország a Borsodchem- és a Huawei-befektetésnek köszönhetően tényleg kiemelkedik, ám ez semmilyen érdemi politikai, gazdasági vezető szerepre nem predesztinálja az országot.
Fotó: MTI/Vajda János
A gazdasági lehetőségek valószínűleg továbbra is bőségesek. Sajtóinformációk szerint Li kormányfővel mintegy 300-400 üzletember is érkezett, akik egész nap tárgyaltak a magyar és a másik 15 országból idesereglett üzletemberekkel. Li és Orbán Viktor nyitóbeszédéiből tudjuk a Kína–Közép-Európa Befektetési Alap második fázisának elindítását, és megállapodás született a Kínai–Közép-Kelet-Európai Bankközi Szövetség létrehozásáról is, amelynek a Kínai Fejlesztési Bank kétmilliárd euró fejlesztési hitelt fog biztosítani.
A látványosan beharangozott és minden szempontból kritizált Budapest–Belgrád vasútfejlesztés mellett a mostani találkozó gazdasági eredményei csak később válnak láthatóvá. A hazai politikai konfliktus zajától szinte alig hallhatóak az ezen a téren várt eredmények. Jellemző, hogy a delegáció agjaként itt tárgyaló San Csung kereskedelmi miniszter állítása, miszerint a kínai és magyar cégek 800 millió dollárt meghaladó értékben írtak alá megállapodásokat, a magyar-kínai kapcsolatokról szóló MTI-hír utolsó soraként jelent csak meg.
Kína és Közép-Európa együttműködésének jelentőségét nem érdemes se alul, sem túlértékelni. Egyrészt a 16 ország többsége EU-tag, ahonnan sokkal több pénzt kapnak, mint amire Kínától bármikor is számíthatnak. És azok az országok, amelyek még nem tagok, is inkább az unióhoz akarnak csatlakozni, mint bármilyen kínai vagy orosz vezetésű politikai/gazdasági unióhoz. 2012 óta a washingtoni CSIS kutatóintézet becslése szerint 15 milliárd dollár befektetés jött Kínából a 16 országba, miközben csak Lengyelország kap 2014 és 2020 között 86 milliárd eurót az EU-tól.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Li Ko-csiangot, 2013-ban választották miniszterelnökké, Hszi Csin-ping pártfőtitkár mögött. Kettejük tandemje azóta is tart, 2017-ben mindkettőjüket megerősítették további öt évre pozícióikban. Ez az időtáv, amit biztosan láthatunk előre, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai alapján a kínai kormányfőnek tényleg prioritás ez az együttműködés.
A 16+1 találkozó lezárása után lassan napvilágot látnak a másik 15 partner által között szerződések és megállapodások részletei. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: boszniai erőmű bővítés 750 millió eurós kínai hitelből, a maribori repülőtér felújítása Szlovéniában 660 millió euroért, szerbiai autópálya-fejlesztés 450 millió euroért. Ezek a kínai léptékek, ezzel kell számolnunk a jövőben.
Ha vannak is konkrét kínai stratégiai érdekek a térséggel kapcsolatban, azok csak a kínai vezetők fejében vannak. Ha ők fantáziát látnak ebben a térségben, az számunkra is jó jel. Egyelőre a kínai befektetések volumene szerény, hiába röpködnek a milliárdok. Nyugat-Európa, az USA vagy akár Japán jó két évtizedes előnyben van Pekinghez képest, ezért Pekingnek idővel komoly vetélytársakkal kell majd számolnia. De nem kell mindent versenyként, valamiféle konfliktusként felfogni.
A kínai térnyerés folyik, de még messze van attól, hogy érdemi szereplővé tudjon válni Europában, akár csak annak a keleti felében.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
