Szaúd-Arábiáról általában keveset hallani a hírekben, és amikor hallunk, akkor is gyakran a furcsaságok szintjén. Nemrég hír volt, hogy hosszú évtizedek tilalma után a nők is végre volánhoz ülhetnek majd. Soknak beéghetett, hogy Oszáma bin Láden is szaúdi volt, ahogy a 2001-ben, a New York-i Világkereskedelmi Központ ellen végrehajtott támadás 19 elkövetőjéből 11. A szaúdiak vallásosak, konzervatívok és gazdagok a sok olajuknak köszönhetően. A rendszer tetején pedig ott ül a több ezer fős királyi család, amelynek vezetői egy külső szemlélőnek gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek.
Az elmúlt hetek, sőt évek eseményei azt mutatják, hogy a királyság is változás előtt áll. Az ország királyai 1953 óta ugyanannak az államalapítónak a fiai, és most már kellően öregek ahhoz, hogy eljöjjön a következő generációnak a nagy lehetőség. A lehetséges „pályázók” számát nem ismerjük, annyi féltestvér és unokatestvér van, de az világosan látszik, ki a legesélyesebb.
Mohamed bin Szalmánnak hívják a herceget, aki a 2015-ben királlyá választott Szalmán egyik fia. A szakirodalomban csak MbS-nek becézett, 32 éves, a szaúdi királyi házban fiatalnak számító férfi apja megválasztása óta gyorsan emelkedik a ranglétrán, egyre több pozíciót összepontosít a kezében.
MbS hatalma bebetonozásának eddigi utolsó lépése november 4-én történt meg. A király előbb leváltotta gazdasági miniszterét, a Nemzeti Gárda és a szaúdi haditengerészet főparancsnokát, majd rendelettel létrehozta a Legfelső Korrupcióellenes Bizottságot, fiával, a trónörökössel az élén. A bizottság még aznap letartótatási parancsot adott ki mintegy tucatnyi herceg (azaz Mohamed bin Szalmán félttestvérei) és számos aktív és volt miniszter, valamint üzletember ellen.
A várható menekülések megakadályozása érdekében lezárták a főváros magángépeket kiszolgáló repülőterét. Magyarul ezt kisgépes terminálnak mondanánk, bár Szaúd-Arábiában aki gazadagnak számít, az minimum egy átalakított Boeing 737-sel megy. Az összegyűjtött embereket aztán a főváros egyik legelegánsabb szállodájában, a Ritz-Carltonban helyezték el. Egy pár napig még úgy tűnt, hogy a szupergazdag emberek a fogságukban is tisztességes elhelyezésre számíthatnak, míg ki nem szivárogtak olyan felvételek, amelyekből kiderült: nem elegáns lakosztályokat kaptak, hanem a szálloda konferenciatermét ürítették ki a hatóságok, és oda matracokat és pokrócokat berakva helyezték el őket.
Nem mindennapi megaláztatás ez az olyan milliárdosoknak, akik életük nagy részét 50-100 fős kísérettel élték le, saját sofőrrel, szakáccsal, ételkostólóval, jegyzetelővel, pilótával és így tovább. A hivatalos vád mindenki ellen a korrupció, és pont ezt teszi furcsává az egész esetet.
A szaúdi királyság sok tekintetben egy múltból itt maradt képződmény, amely a rendkívüli olajvagyon miatt tudta konzerválni magát és szokásait. Szaúd-Arábiában a nyugati értelemben vett korrupció nem létezik, mert ez ott maga az élet része. Közhelyszerű, mondanánk, hogy ha valaki üzletet köt, akkor abból minden érdekelt szereplőnek meg kellett kapnia a jussát, első helyen a királyi családdal.
Az egyik letartóztatott Bakr bin Láden, Oszáma bin Láden féltestvére. Az már korábban is tudott volt az egykori al-Káida alapító kapcsán, hogy családja komoly vagyonnal rendelkezett. Ennek forrása a királyi család volt, akikkel Mohamed bin Láden, az apa sokat dolgozott együtt. Az idővel az Öböl-térség egyik legnagyobb építési vállalkozásává kinövő Bin Laden Group az elmúlt nyolcvan évben minden fontosabb állami beruházásban részt vett. Néha úgy, hogy az államkincstár bemondásra fizette ki a kiadásait, néha úgy, hogy a cég maga finanszírozott például autópályákat, mert ugyan a megbízást elnyerte, de az államnak éppen nem volt pénze kifizetni. A bizalom volt az, ami összekötötte őket, és ez sajátságosan keleti, szaúdi jelenség.
Fotó: AFP
A letartóztatottak között még két prominens személy volt. Az egyik al-Valid bin Talál herceg, aki szintén a királyi család tagja, de kevésbé jelentős ágról származik. Az ő vagyonát a Forbes magazin 18 milliárd dollárra becsülte, ezzel a világ 45 leggazdagabb emberének tartják. Vagyonát nem a királyság olajának köszönheti, hanem az elmúlt 30-40 év sikeres befektetéseinek, ráadásul nem is Szaúd-Arábiában, hanem főként az Egyesült Államokban. Most, hogy letartóztatták, nagy kérdés, hogy a vagyonára is rá tudja-e tenni a kezét a királyság.
A Nemzeti Gárda a világ legmodernebb (amerikai) fegyvereivel felszerelt katonai egység, amely akár a szaúdi hadsereggel is képes lenne felvenni a harcot. Vezetőjének leváltásával Mohamed bin Szalmánnak sikerült az utolsó olyan személyt is eltávolítania a hatalom közeléből, aki valamilyen fegyveres testületet irányíthatott volna (nyáron az öröklésben őt megelőző, a Belügyminisztériumot évtizedeken át ellenőrző féltestvérét állította félre).
Úgy tűnik, a trónörökös felemelkedését semmi sem állíthatja meg. Mohamed bin Szalmán az utódjelölt, egyben a védelmi miniszter, és most már a korrupcióellenes bizottság elnöke is, ezek mellett még számos fontos címet is magáénak tudhat, sőt néha ő helyettesíti édesapját hivatalos állami találkozókon (legutóbb Emmanuel Macron francia elnököt fogadta).
Mohamed bin Szalmán most lendületben van, a Trump-adminisztráció ismét felvállalni látszik a régi szövegséges szerepét, miközben Szaúd-Arábia sikeresen tudott nyitni Oroszország és Kína felé is. Ám egyik ország sem akarja magát végképp elkötelezni a szaúdiak mellett, ráadásul az oroszoknak és a kínaiaknak Irán is fontos, ha nem fontosabb partner.
Jemen és Katar kapcsán viszont már jelentkeznek a kudarc első jelei. Különösen az előbbi országban a készülődő humanitárius katasztrófa lehetősége vethet rossz fényt mind a szaúdiakra, mind a trónörökösre személyesen. Több millió éhező felnőtt és gyerek látványa talán lépésre kényszeríti majd a szaúdiakat, mert ha nem, akkor ez lesz Mohamed bin Szalmán első és látványos kudarca a trón felé vezető úton.
Kiemelt képünkön Mohamed bin Szalmán. Fotó: Anadolu Agency/Saudi Royal Council/Bandar Algaloud
